Ismét egy dupla könyvkritikával jövök, ugyanis az utóbbi időben szinte falom a könyveket. Egyik sem tart két napnál tovább (úgy, hogy csak buszon, utazás közben olvasom kétszer 40 percig), és most ott tartok, hogy könyves válságban szenvedek - nincs mit olvasnom. Persze visszatérhetnék a régi, jól bevált kedvencekhez, de mindegyik sok kötetes, márpedig Glamour napokon szándékomban áll feltankolni a készleteimet. Szóval most böjtölök könyvek terén, de addig is megosztom veletek a véleményemet a címben szereplő két történetről.
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt
Ajánlásra vettem meg ezt a könyvet, mondván bukott angyalokról szól és hogy milyen jó. Persze az ifjúsági irodalom kategória mindig kicsit zsákbamacska, hiszen vannak köztük remekművek, de olyanok is, amik egyáltalán nem érik meg a pénzüket. A Csitt, Csitt valahol a kettő között lavírozik. A sztori tetszett, örültem, hogy végre nem vámpír a főszereplő, de igazából az is lehetett volna. Ugyanazok a külső és belső tulajdonságok, ugyanazok az agyon csócsált párbeszédek és lelki vívódások vannak benne, és hogy őszinte legyek kicsit kiakasztott a kötetből töményen áradó tinihormon áradat. Én már csak a fejemet fogtam, mikor a főhősnő attól is begerjedt, hogy a srác rálehellt a nyakára és sunyi félmosolyra húzta a száját. Amúgy tényleg minden rosszfiúnak csak az egyik oldalán működnek az arcizmai? Egyik sem képes normálisan mosolyogni? És persze mind rohadtul misztikusak és titokzatosak, amik rohadtul vonzzák a tökéletesen átlagos, ám mégis szuperszexi főhősnőket. Nem kertelek, ezek már rettenetesen untatnak. Állandóan csak két kiéhezett tinit kapok misztikus köntösbe bugyolálva, akik a lihegésen, félmosolygáson és gerjedésen kívül mást nem nagyon csinálnak. És kár ezért a sztoriért, mert az alap történet, amit kitaláltak hozzá nagyon jó és érdekes. De annyira nagy hangsúlyt kapott a párocska szexuális túlfűtöttsége és a szerencsétlen közeledési próbálkozásaik, hogy néhol nehéz volt élvezni. Próbáltam nem túl komolyan venni ezeket a "romantikus" jeleneteket és inkább az angyalos háttérre koncentráltam, de... hát, nem ez életem nagy élménye. Ettől függetlenül gyanítom, hogy meg fogom venni a többi kötetét is, mert kíváncsi vagyok mit tud még kihozni ebből az angyalos szálból az írónő. Ajánlani azoknak tudom, akiket nem zavar a béna flörtölés és az ellenkező nemmel való első ismerkedési próbálkozások, mert az emögött lévő tartalom kifejezetten érdekes. Ám ahhoz kitartóan át kell evickélni a hormontengeren.
Holly Black és Cassandra Clare: Iron Trial
Eleinte nem igazán hozott lázba ez a történet, őt is hagytam utoljára a nyári könyvkupacból, amiket beszereztem. A könyveboltban persze szimpatikus volt, kicsit Harry Potter érzetet keltett bennem, mégis a többi történet háttérbe szorította őt. Hát, nem kellett volna idáig tolnom az elolvasását, mert eszméletlenül jó kis ifjúsági regény. Az egyik legjobbnak érzem a műfajában, tekintve hogy manapság inkább olyanok kerülnek polcra, mint a fenti feromonfelhő. Hogy miért jobb? Mert tényleg eredeti története van, a szereplők életszerűek és közel sem tökéletesek. Én speciel most először találkoztam olyan főhőssel, aki mozgássérült. Tetszett ez az újfajta megközelítés, és tetszett az is, hogy Callum jelleme ebből adódóan kissé magába forduló, szarkasztikus volt. Ahogy egyre jobban haladtam a történetben úgy kezdtem érezni, hogy ennek kb. semmi köze nincs a HP-hez, ellenben az Avatar anime sokszor beugrott a lelki szemeim előtt, miközben ezt a könyvet olvastam. Sőt, néha Percy Jacksonos és Man in Black-es érzéseim is támadtak. Imádtam az elemekkel való mágiát, a tanítási folyamatokat, a karaktereket és a szép lassan kibontakozó háttérsztorit is. Talán az tetszett a legjobban, hogy nem a jófiú lett a főhősünk, hanem az esendő, hibákat elkövető, minden téren sérült Call, akit néha legszívesebben fenékbe billentenénk, mert lükén viselkedik. Igaz, egy ilyen karakteres szereplővel nem tud mindenki azonosulni, de én ennek ellenére is nagyon megkedveltem őt. A végén lévő csavar pedig tényleg meglepőre sikeredett, én legalábbis álmomban nem gondoltam volna arra a végkifejletre, amit kaptam. Ebből adódóan nagyon izgalmas folytatásra számítok és már alig várom, hogy megjelenjen a második kötet. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, aki kedveli az ifjúsági irodalmat, és abból is az igényes, jól kidolgozott verziót. Ez a könyv nálam remekül teljesített, mondhatni csillagos ötös.
Olvastátok már valamelyiket?
Ha igen, mi a véleményetek róla?
