Kultikus filmek a gyerekkoromból - Viktória, egy királynő leánykora

Eléggé elfogult vagyok ezzel a filmmel is, ugyanis minden máshoz képest ez él bennem a legélénkebben. Kimondhatatlanul sokszor megnéztem. Ez volt az első, amit Romy Schneidertől láttam, és habár akkor még fogalmam sem volt, hogy ő játszotta Sissit, nekem Viktóriával alapozta meg a szeretetemet iránta. Talán kicsit kevésbé ismert, mint Sissi története, de nem kevésbé kedves, humoros, romantikus és szép, ugyanis mindent magában hordoz, ami egy jó kis kosztümös filmhez kell. Még édesanyám mutatta meg nekem, akinek kifinomult stílusa könnyedén átragadt rám is.

Nézhettem volna meséket a tévében, de én mégis azt kértem tőle, hogy tegye be nekem ezt a kazettát, had nézhessem meg újra és újra, és komolyan nem tudom hányszor néztem meg, de kívülről betéve fújom a szövegét és habár minden mozzanatát ismerem, még így is képes vagyok könnyesre nevetni magam rajta :) Mit is mesélhetnék magáról a történetről? Őszintén, mivel 8 éves korom körül láttam, a történelmi hátteréről akkor nem sokat tudtam, csupán az nyűgözött le, amit akkori csekély értelmemmel fel tudtam fogni - Romy bűbájos vonásai, a tündérmesébe illő ruhák, ékszerek, a humor, ami szerintem minden korosztály számára élvezetes lehet, a csodás környezet, a romantika, ami ízlésesen, finom csipkelődéssel volt bemutatva (és ami valószínűleg pont annyira történelem-hű, mint a Sissi, de őszintén, ki rója fel ezt a készítőknek? :P), és persze a bálok, ó, kislányként mennyit ábrándoztam arról, hogy én keringőzöm Albert herceggel...

Hm, hol is tartottam? :D Ja igen, szóval ez a film egyszerűen bűbájos és hihetetlenül szeretnivaló. Kicsit giccses persze és ferdít itt-ott, de a magam fajta menthetetlen, reménytelenül romantikus lelkeket ez pont nem fogja érdekelni, úgy vélem. Persze jócskán vannak benne komoly történelmi pillanatok, amikből anno sokat nem értettem, de mégis átjött az a gondterhes hangulat, amit azok a jelenetek árasztottak magukból, és ezt kicsiként is tökéletesen érzékeltem.

Úgy gondolom, hogy ez nem is annyira az én "okosságom" érdeme, hanem a filmé, ami tényleg minden korosztály számára átélhetővé tette a történetet. Romy édesanyja természetesen most is szerepel a filmben, ezúttal mint bárónő (vagy társalkodónő, nem tudom már), aki mindig kiáll az ifjú Viktóriáért, és aki persze sokszor felelős a humoros jelenetekért is. Kapunk egy szerethető, bölcs tanácsadót is, Lord Melbourne-t, aki kissé feszengve, de mindig jósággal és bölcs rálátással egyengeti az ifjú királynő útját.

Innentől kezdve már csak az egekig magasztalva tudok erről a filmről beszélni. Aki nem látta és szereti a kosztümös filmeket, az sürgősen pótolja eme hiányosságát, mert úgy gondolom, hogy ez a film alapműnek tekinthető. Ja, és nem mellesleg remek szórakozás is, mert közel nem olyan száraz, mint a modern történelmi ihletésű filmek.

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Sissi trilógia

Régen jelentkeztem már ilyen témájú bejegyzéssel, de most örömmel írok róluk megint. A választott filmem igazából 3 részből áll, de együtt tekinthető kerek egésznek. Kislány koromban - és még most is - rajongva imádtam a Sissi életét feldolgozó filmet, melyben Romy Schneider volt a főszereplő. Úgy csüngtem ezen a történeten, mint szomjazó ember a vizes üvegen, mintha bizony minden álmom, minden reményem és szép gondolatom ezen a történeten múlna. Persze akik egy kicsit utána olvasnak a témának (vagy csak hozzám hasonlóan sissi fanatikusok) azok tudják, hogy a film közel sem hiteles, ám mivel az emberek egy romantikus történelmi filmet szerettek volna anno nézni, ilyenre is alkották. Habár ismerem a valódi történelmi hátterét a filmnek, mégis, arra a pár, röpke órára jól esik úgy tenni, mintha mit sem tudnék ezekről, s ilyenkor kényelmesen beleélhetem magam ebbe a szirupos, ám annál bájosabb és romantikusabb történetbe.

A trilógia bemutatja nekünk Sissi életét egészen onnantól, hogy megismerkedett, majd férjhez ment ausztria császárjához, Ferenc Józsefhez, illetve közös életüket egészen az olaszországi helyzetig követhetjük nyomon. A történelmi részletekbe nem szeretnék belemenni, mert nem biztos, hogy elég alapos lennék, inkább kifejteném, hogy miért is szerettem és szeretem mai napig is ezt a történetet.
Mivel végletekig romantikus lélek vagyok, ezért az ehhez hasonló gyöngéd, kedves szerelmi történetek mindig is nagyon vonzottak. A kosztümös filmek szintén a gyengéim, a ruháktől, frizuráktól, ékszerektől, no meg a paloták, kastélyok berendezéséért oda meg vissza voltam. Mivel a nagymamám Gödöllőn él, a fél gyerekkoromat a gödöllői kastélyban töltöttem (ott is az ibolyalila szoba volt a kedvencem - ki nem találtátok volna, igaz? :P), úgyhogy tényleg sok szálon kötődök ehhez a történethez. Romy Schneidert bájos, tehetséges színésznőnek tartottam, az pedig különösen tetszett, hogy édesanyjával szerepelt a filmben (és még sok más munkájában is). Habár a Ferenc Józsefet alakító színész nem igazán volt az én ízlésem, mégis kettejük érzelemdús, őszinte szerelme minden alkalommal lenyűgözött, s én hangons sóhajtásokkal kísérve vigyorogtam végig mind a három filmet. Különösen kedveltem a filmben Miksát is, Sissi édesapját, aki - mint sok minden más a történetben - nem egészen volt olyan, mint ahogy a moziban beállították, mégis ez a kis csalás részemről elnézhető volt, mivel így kaptunk egy szerethető, kedves apa karaktert, aki sokszor nevettetett meg minket.

Ezen felül van még egy dolog, ami miatt imádom ezt a trilógiát. Köztudott, hogy Sissi nagyon szerette kis hazánkat, így amikor a második történet jóformán csak a magyar helyzetekről szólt, én végletekig meg voltam hatódva. Jó volt látni egy külföldön készült filmben, hogy mennyire kihangsúlyozták Sissi Magyarországhoz fűződő erős érzelmeit, s a végén, mikor megkoronázzák Magyarország királynéjává, s felcsendül a himnusz én mindannyiszor zokogok a meghatottságtól. Nincs bennem semmi túltengő magyarság-tudat (habár szeretem nagyon a hazámat), egyszerűen csak annyira megindító látni, hogy egy ilyen különleges történelmi személyiséget mennyire lenyűgözött a mi kis országunk. Amikor nyargalnak végig a pusztán és a ménes büszkén vágtat el a királyi hintó mellett, hát nekem valamiért ott is szét akar repedni a mellkasom a büszkeségtől.

Persze vannak olyan dolgok is, amiket annyira nem szeretek a filmben. A kétbalkezes ezredest legszívesebben kilőném a Holra, hiába ő lenne a humorforrás. Annyira irritál a jelenléte, az összes szerencsétlenkedése és még a szinkronja is, hogy mikor megjelenik addig tekerem a filmet, míg újra meg nem szabadulok tőle.
A lényeg viszont továbbra is az, hogy a Sissi filmekben található romantika, báj és érzelem nagyon meghatározó volt számomra. Ez a történet is hozzájárult romantikus elképzeléseimhez, illetve a szépség iránti olthatatlan vágyamat is tökéletesen kielégítette a mesésen szép látványvilág. Komolyan, ha csak egyszer viselhetnék olyan csodás ruhakölteményt, mint amilyeneket a filmben láttam, hihetetlenül boldog lennék.
És igen - ez a film nem kicsit szirupos és nem kicsit giccses, de akik javíthatatlan romantikusok, azok ezeket szeretik és vágynak rájuk. És akik ennyire szeretik a kosztümös romantika műfaját, azok még a történelmi hiteltelenséget is elnézik ennek a történetnek, mert a mögöttes mondanivaló, a szerelem és a lélek ereje jobban előtérbe van helyezve.
Ha még nem láttátok volna én szívből ajánlom, hogy nézzétek meg. Próbáljátok félretenni mindazt, amit Sissi életéről tudni lehet és csak élvezzétek úgy a sztorit, mint egy csodálatos, romantikus tündérmesét :)