Kép ihlette gondolatok

A minap találkoztam ezzel a képpel a neten (nagyítsátok ki, úgy könnyen el lehet olvasni), és furcsán vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Valamilyen szinten tényleg igaz, amit ír, legalábbis a férfiak többségére nézve, már ha az ember lánya merhet általánosítani. És nincs is abban semmi, hogy a férfiak egy bizonyos szinten az ösztöneiknek élnek, ha időközben sikerül megtalálniuk azt a nőt, aki mellett megtapasztalhatják az élet magasabb szintű minőségét is. 

Viszont nekem nincs erről tapasztalatom. Viktor nem illik a képbe.

(warning, a következő sorok ömlengősek, sziruposak és elvakultan szerelmesek lehetnek, de szükségét érzem kiírni magamból).

Viktor sosem volt az a tipikus ösztönlény. Nem hajkurászta a nőket és nem élt benne hódítási ösztön. Persze tegyük hozzá, hogy ez zömében abból adódott, hogy irtó módon utálta/utálja az embereket és inkább a számítógépét választotta társaságul. Sosem volt szoknyavadász, nem is nagyon foglalkozott a nőkkel, a csajozással, pedig tegyük hozzá, hogy Skorpió. Nincsen több tucatnyi strigulája a numerái után, nincsen exek garmadája a háta mögött, és ami a legérdekesebb, hogy az az életvitel, ami a legtöbb férfi számára elfogadott, őt mindig is taszította. Utálja a macsókat, a széptevőket. Megjegyzem, én is. Volt szerencsém megismerkedni pár ilyen jellemű emberrel és számomra irtózatosan taszítóak, mert a többségük túl rámenős és ízléstelen módon közeledik a nőkhöz. Az olcsó flörtölések és a tipikusan kiszámítható csajozós dumák nálam pont az ellenkezőjét váltják ki a várt hatásnak, ellenben a művelt, intelligens, jó humorú emberkéket mindig is vonzónak tartottam. 

Nem tudom, hogy szerencsés vagyok-e, vagy szimplán nagyon jó karmám van, de Viktor valami nagyon különleges dolog az életemben. És itt nem elsősorban a hihetetlenül imádnivaló dinkaságát értem, hanem úgy az egész jellemét. Valahogy nem passzol bele az átlag pasi képébe. 

Mikor megkérdeztem tőle anno, hogy miért nem akart csajozni elgondolkodott, majd hosszas csönd után azt felelte, hogy egyszerűen nem érdekelték a hódítások. Úgy volt vele, hogy ha majd találkoznia kell az igazival, akkor azt észre fogja venni, addig meg minek kínlódjon? Utálja a bulikat, jobb szereti az otthon melegét és a családi fészek meghittségét, ahol természetesen trash metal szól - az is hozzátartozik a meghittséghez. Ha az utcán sétálgatunk sosem kapom azon, hogy más nőt nézne. Sőt, mintha az egész világról nem venne tudomást. Mint aki bevette a leszarom tablettát és csak úgy elvan. Volt olyan is, hogy direkt felhívtam a figyelmét egy - a véleményem szerint - csinos és szép nőre, mire ő szórakozottan megnézte az illetőt és totális érdektelenséggel gépiesen helyeselt. Aztán a szép csaj helyett inkább engem bámult. Jó, most mondhatnánk, hogy szerelmes, és ezért elvakult, de azért a legtöbb ember attól, hogy kapcsolatba kerül még nem lesz automatikusan vak is. Jóformán mindenki megnézi az ellenkező nem tagjait akkor is, ha párkapcsolatban él, de őt még ez sem foglalkoztatja. Mintha a saját kis világában élne, ahol csak nekem van hely és ahol csak engem látna. Nem olyan távolba révedő, ködös tekintettel és málészájjal, hanem olyan őszinte áhitattal. És ez amellett, hogy leírhatatlanul csodálatos érzés, egyúttal zavarba ejtő is. Az egy dolog, hogy én úgy nézek rá, mintha kisisten lenne (nekem az is), de hogy ez fordítva is működjön... fura. Pláne közel 10 év együttlét távlatából.

Igazából az egész lénye nagyon érdekes. Nem való a mai világba, a mai erkölcsi nézetek közé. Ezt ő is érzi, és esze ágában sincs beilleszkedni. Néha olyan érzésem van, mintha közösen építettünk volna egy áttörhetetlen üveggömböt, amin keresztül látjuk ugyan a kinti világot, de mi a kis gömbünk belsejében úgy élünk, ahogy nekünk tetszik és eszünk ágában sincs beállni a sorba. 

A másik, amit imádok benne, hogy attól, hogy szívből szeret engem és hogy én voltam az egyetlen nő az életében, még nem érzi magát kevésbé férfinak. Ő nem abban méri a férfiasságot, hogy ki hány női szívet hódított meg, hanem valami egészen más mérce alapján ítélezik. Számára az az igazi férfi, aki minden körülmények között kiáll a társa mellett, támogatja, segíti, egyenrangú félnek tekinti és tiszta szívből, őszintén szereti. Azt tartja fontosnak, hogy a férfi a leendő család tartópillére legyen, és minden körülmények között maradjon hű és elkötelezett a szerettei felé. Olyasvalaki legyen, akire az egész családja számíthat, és akikkel egy egészet alkothat. Nagyon erős apai és gondoskodó ösztönei vannak, szinte már döbbenetesek. Számára valahogy az igazi férfi fogalma a jó apa és a megértő, szerető férj fogalmával kötődik össze, nem pedig a csábosan vigyorgó hódítóval. Nagyon szigorú egyébként a saját neméhez, de ugyanakkor nem is idegesíti magát rajtuk. Úgy van vele, hogy ő legjobb belátása szerint fogja élni az életét, a többi meg azt csinál, amit akar. Én meg csak lesek, hogy mivel érdemeltem ezt a csodálatos embert magam mellé.

Hogy ezek a gondolatok miként és miért jöttek, nem tudom. Rég volt már Viktor iránt áradozós bejegyzés nálam, mert nem akarok ezekkel a negédes, csöpögős gondolatokkal terhelni senkit, de végülis akit nem érdekel, simán tovább görgethet innen. Azt sem szeretném, ha esetleg a soraim ellenszenves érzéseket keltenének bárkiben, mert tényleg nem dicsekedni, vagy nagyzolni akarok ezzel, szimplán néha rám tör a felismerés, hogy különleges életet élek és különleges emberek vesznek körül, a párom pedig kifejezetten ilyen. És ettől nagyon boldognak érzem magam :)

Amiktől a falra mászom - Modern erkölcsi nézetek

Tegnap táncórát tartottam a csoportunknak, jöttem onnan haza villamossal. Két huszonéves csaj szállt fel és fennhangon elkezdtek beszélgetni, én pedig akarva-akaratlanul is meghallottam. A téma nagyjából annyi volt, hogy az egyik lágy barátnője még soha nem csókolózott másik lánnyal, és hogy ő ettől fél, meg azt sem tudja hogyan kell, erre a mesélő lány nagy büszkén rávágja, hogy gyorsan lesmárolta, mert ugyan mi nagy szám van ebben. Aztán ráterelték a szót az egyéjszakás kalandokra, hogy így huszonegynéhány éves korukra kiöregedtek belőlük, pedig régen de jó is volt az. Próbáltam higgadt maradni, de nem volt egyszerű, mivel a lányok ezekhez hasonló témában folytatták a csevegésüket.
Na most nem tudom, hogy velem van-e a baj, mert ugye felvállalom, hogy konzervatív ember vagyok. De amikor ott tartunk, hogy a nők közötti csók, az egyéjszakás kalandok, a sokadik terhességi teszt megvétele az ilyen duhajkodások után természetes dolognak számít a mai világban, akkor szerintem igen nagy gáz van. Konkrétan botrányos a mai emberek felfogása az intim érintkezésről, meg úgy általánosságban véve az erkölcsről. Az én mércém szerint jóformán nincs is nekik olyan. Persze, smacizzunk csajokkal, mert az olyan tök jó, meg urgáljunk ágyról ágyra, mert yolo, és akkor élvezzük ki az életet. Az őszinte véleményemet (ami igencsak tele lenne tűzdelve kevésbé kulturált szavakkal) inkább megtartom magamnak, helyette kifejezném döbbenetemet, hogy eljutottunk idáig. Egy olyan világból, ahol régen kísérő nélkül nem lehetett egymás jelenlétében egy férfi és egy nő, ahol a hűtlenség komoly megtorlást vont maga után, és ahol az erkölcsi értékek még számítottak valamit. Jó, én nem várom senkitől, hogy úgy éljen, mint a régi emberek, de az, ami manapság a világban folyik az elképesztő és nagyon el van durvulva. Fogalmam sincs hogyan válhatott társadalmilag elfogadottá az, hogy egyes emberek csak úgy brahiból csináljanak a fentiekhez hasonló dolgokat. Félre ne értsetek, nincs bajom azzal, aki a saját nemét kedveli, a szerelem minden formában szerelem, de amikor ezt valaki csak azért csinálja, mert megteheti, és mert jó bulinak tartja, na akkor ott az illető a béka segge alá süllyedt a szememben értékrendileg. Ide tartoznak azok is, akik az egyéjszakás kalandok hívői. Én NEM tudom elfogadni azt, hogy az emberek ilyen szabados erkölcsi felfogással éljenek és hogy ezt tolják bele az arcomba. Mert baromira nem vagyok arra kíváncsi, hogy miként divatleszbizett egy lány a barátnőjével, vagy miként rágta le a tíz körmét, miközben a huszadik villám terhességi tesztjét nézte meg egy átmulatott éjszaka után. Képtelen vagyok az ilyesmit tolerálni, pláne ha kirakatba teszik. Én úgy vagyok vele, hogy mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja, de engem kíméljen meg tőle, mert hülyékre nem vagyok kíváncsi. Az, hogy közben tudok ezekről és magamban meg van róluk a nem épp kedvező véleményem az egy dolog, de amikor pofátlanul a képembe nyomják, akkor el tud durranni az agyam. Mert nem tudom elfogadni azt, hogy:
- azonos neműek csak a buli kedvéért smároljanak egymással
- az emberek felismerhetetlenségig leigyák magukat
- egyeseknek természetes a rendszeres egyéjszakás kaland, persze szigorúan minden alkalommal mással, mert az úgy izgi
- képtelenek az emberek hűségesek lenni egymással és hetente-havonta cserélgetik a partnerüket
- egyesek rutinműveletnek tekintik a terhességi teszt vásárlását és a sokadik abortuszt sem zavarja őket
- bárki őszinte szerelem nélkül éljen egy kapcsolatban
- csak azért vannak emberek egymással, hogy ne legyenek egyedül
- az emberek fennhangon, tömegben kezdik el kitárgyalni a szexuális életüket, ami szerintem össz-vissz kettő darab emberre tartozik, a többit nem érdekli és nem is kell tudnia róla.
- olyan szexuális élmények végighallgatására kényszerülök, ahol a létező összes gyomorforgató, beteg, perverz, abberált hülyeséget felemlítik
- az orrom előtt kezdik el az aktust, mikoris a srác már könyékig jár a barátnője szoknyájában, a lány pedig éppen a nyálával készül feloldani a srácot csókolózás közben
- részeg, bedrogozott, magukról alig tudó fiatalokkal kell együtt utaznom, akik ráadásul nagyon nagy arcnak hiszik magukat ettől

És ezt a listát még hosszan sorolhatnám, de mivel még csütörtök este írom, táncóra utáni zombi állapotban, már nem igazán van rá erőm. Egyszerűen kiverték nálam a biztosítékot. Igen, tudom, hogy régimódi vagyok, konzervatív és maradi, de ha ettől kevésbé leszek "menő, vagány csaj", akkor büszkén vállalom! Mert én elhatároztam, hogy olyan életet fogok élni, amire később is büszke lehetek, megfontoltan, bölcsen fogok cselekedni az akkori csekélyke korom ellenére is, és rohadtul nem tud zavarni, hogy "kimaradtam a buliból". Szerintem jól csináltam, és ha lehetőségem lenne megváltoztatni a múltamat, mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy eddig. Mélységesen megvetem azokat az embereket, akik úgy élik az életüket, mint a fent említett példákban, számomra ez gyomorforgató és nem, nem tudom tolerálni. Nagyon sok mindent tudok, de ezt azért már nem, van egy határ. A mai világ egy fertő. Konkrétan egy pöcegödör. Élmény esténként Pesten közlekedni, annyi ilyen gyöngyszemet hall és lát az ember, hogy az valami hihetetlen. És az a baj, hogy néha annyira feszít belülről a düh és a megvetés, hogy félek egyszer be fogok szólni valamelyik aktuális éjszakai tündérkének, és abban nem lesz köszönet. Tudom, hogy nem tartozik rám senki magánélete, de ha már rákényszerítenek, hogy hallgassam, akkor had mondhassam meg nekik, hogy kösz, nem vagyok rá kíváncsi. Mindenki úgy teszi tönkre a testét és a lelkét, ahogy jónak látja, nekik kell utána tükörbe nézniük, de engem kíméljenek meg tőle. Sajnos pont nem tudtam közben zenét hallgatni, mert lemerült a telefonom, pedig alap esetben ez az egyetlen védelmem az ilyen "élmények" ellen.
Na jó, kipuffogtam magam. Meglehet kicsit radikálisnak fogtok ezek után tartani, meg rugalmatlannak, de ez vagyok én, ennyi a tűréshatárom. Tényleg nem szoktam senki arcába mászni és játszani a megmondó embert, de nálam is betelik idővel a pohár és olyankor robbanni tudnék...