{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Az első...

Ismét itt vagyunk a VKP következő témájával, melyben bizonyos témák első élményeit kell elmesélnünk. Nagyon izgalmas kis időutazásnak nézünk elébe, még én magam sem tudom mi lesz ebből és milyen emlékeim törnek majd felszínre, de a puding próbája az evés, vágjunk is bele!


Az első...

.... szó, amit kimondtam

Hű, kettőt és könnyebbet... elég jó a memóriám, de sajnos ilyen mélységekig nem tudok visszaemlékezni a gyerekkoromra. Valószínűleg valami nagyon fantáziadúsat mondhattam, mint "mama", meg "apa" és hasonlók :D 

.... plüss állatom

Hát ha nem is az első, de a legrégebbi imádott plüssöm Szerjozsa Matrjoska, a szerb származású, tűrhetetlenül szőrös mackóm ^^ Egyszerűen odáig voltam érte, minden áldott nap vele aludtam :)

.... szerelmem

Az első és az utolsó, örökkön-örökké Viktor :)

.... csók

Sajnos az első csókomat nem Viktortól kaptam (szomorú is vagyok miatta nagyon). Sportszigeten Tankcsapda koncert kellős közepén kapott le egy vadidegen srác, aki két tombolás közepette jó ötletnek tartotta lesmárolni a mellette álló random csajt. Na az voltam én :D

.... legjobb barát/barátnő

Nagyon sok szívemnek kedves barátom van, akiket többnek tartok puszta havernál, sőt, a barát kifejezés sem fedi le teljesen az érzéseimet irántuk, vagy épp a kapcsolatunk mélységét, de most mégis olyan embert szeretnék ide írni, aki egészen totyogós korom óta a legjobb barátnőm volt mindig, mindenkor; édesanyám. Tudom, sablonosan hangzik, de nekem ő volt a legjobb barátnőm és mai napig is ő áll hozzám a legközelebb. Nagyon-nagyon szeretem őt :)

.... házikedvenc

Az első házikedvencemre konkrétan nem is emlékszem, mert kb. két éves voltam akkor. Egy hófehér házi cica volt, akibe állítólag rendszeresen belebújtam, ennek pedig az lett az eredménye, hogy kiderült a durva macskaszőr allergiám. Egyik nap ugyanis válságos állapotban szállítottak kórházba, majdnem megfulladtam, úgyhogy szegény cica más családhoz költözött :( Aki viszont az első igazi házi kedvencem volt az Fricike, a legelső magyar vizsla kutyusom. Nagy vizsla-fanok vagyunk anyuval, így mikor kiskutyára terelődött a szó csakis vizsla jöhetett szóba. Imádtam őt és mai napig könnybe lábad a szemem, ha csak rá gondolok. A nyakörve még mindig ott van édesanyáméknál, és ahányszor csak ott vagyok beleszimatolok, mert így úja érzem a bundája illatát és egy kicsit úgy érzem, velem van. Amíg pedig nem lehetünk újra együtt, addig remélem vár rám a Szivárvány híd lábánál... :)

.... macskajaj

Erről muszáj nyilatkozni? :D Na jó, de csak röviden, mert nem vagyok rá büszke... Általános iskola, bankett... senkinek nem ízlik a pezsgő... kivéve Szilvikét, mert neki ízlik.... végül a tanárokét is megitta XD

.... munka

Az első munkahelyem hasonló volt a mostanihoz, leszámítva azt, hogy sokkal nehezebb volt ennél. Egy évig voltam ott és mondjuk úgy, hogy jó tanulópénz volt.

.... koncert

Az a bizonyos Tankcsapda koncert :P

.... sminktermék /fiúknak borotválkozás/

Ó, hát az felejthetetlen volt! Életem első sminkterméke egy borzalmasan büdös, kékszőlős golyós szájfény volt, amivel agyba-főbe kenegettem magam :D Igazi nagylánynak éreztem tőle magam, holott csak ragacsos és émelyítően cukorszirup szagú voltam :D 

Hát ezek lettek volna az én válaszaim, ha gondoljátok kommentben ti is válaszoljátok meg a kérdéseket :)

Első

Végre eljött ez a pillanat is; megírom az első, hivatalos bejegyzésemet!

Miért is adtam internetes naplóírásra a fejemet? Mert jól esik kiírni magamból a gondolataimat. Nem fontos egyáltalán, hogy mások is olvassák-e majd, ezt inkább csak a magam örömére csinálom. Az írás már kislány korom óta átsegített jobb és nehezebb napokon, úgyhogy remélem ez a továbbiakban is be fog válni. Meg aztán, hiányzik az, hogy a saját oldalammal foglalkozhassak, ami mind külsőségekben, mind tartalom szempontjából olyan, amilyen én vagyok. Régen, amikor még fent voltam a hotdog nevezetű közösségi portálon, nagyon élveztem a profil oldalam csinosítgatását, de aztán sok minden változott az életemben. Most viszont újra írhatok, rakosgathatok be szép képeket, és nem utolsó sorban gyönyörködhetek mások blogjaiban is.

Hogy miről is fog az én kis Mesevilágom szólni? Semmi különösről, csak rólam, a hétköznapjaimról, az életemről. Azt hiszem egy kicsit furcsa jelenség vagyok a mai világban, mert régimódi, álmodozó, és reménytelenül romantikus vagyok. Sokak szerint naív is, de szerintem csak optimista :) Imádom a meséket - no nem ezeket a mai fajtákat, amiket agyra-főre sugároznak a tévében. Nem szeretem a csúnya, durva, gúnyolódó meséket, én még a jó öreg klasszikusok híve vagyok. Egy mesében legyenek tündérek, hercegnők, kis gömböcök, meg legkisebb királyfik. Én magam is írok, mióta az eszemet tudom. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is élvezem a mesélést, hisz a kettő kötődik egymáshoz. Imádok kreatívkodni, és ha nem leszek lusta, akkor majd teszek fel képeket is az alkotásaimról. Leginkább rajzolni és varrni szoktam, utóbbiból gobelineket és keresztszemeseket, de a későbbiekben szeretném feltenni más jellegű munkáimat is (pl. rongy-és fakanál babák, meg hasonló gyerkőcös dolgok).

Végezetül talán csak annyit, hogy lelje mindenki akkora örömét a soraim olvasásában, mint amennyire én élvezem írni őket. Ám ne számítsatok modern, megfontolt és kiszámítható bejegyzésekre. Ezek helyett kaptok csillámporos tündérmeséket, három kívánságot, és igazi elvarázsolt birodalmat.
Jó olvasgatást!