I'm back

Sziasztok!

Azt hiszem épp itt az ideje, hogy megtörjem az öt hónapja tartó csöndet a blogomon :) Bevallom, már nagyon hiányzott az írás, és most hihetetlen jó érzés újra klaviatúrát ragadni ^^ Nagyon hiányzott a blogos szféra, a kis közösség, ami kiépült itt nálam, de kétségtelenül szükségem volt egy kis detoxra. Ez az öt hónap nagyon jót tett nekem, sikerült összeszednem magam mind lelkileg, mind energia szempontjából, és most már újult erővel folytatom a blogolást :) Persze ez idő alatt sok mindent átértékeltem magamban és biztos, hogy lesz néhány változtatás a blog tartalmát illetően, de semmi drasztikus dologra nem kell gondolni. Arról van szó, hogy szeretném ezt a friss és kreatív állapotomat minél tovább fenn tartani, de ehhez az szükséges, hogy ne essek túlzásokba és ne vállaljak be túl sok mindent. A régi terveimet szeretném megvalósítani, amiket a szünet előtt tűztem ki célul magamnak. Semmi nagy dolog, csupán a saját blogos életemet szeretném megreformálni, és az a célom, hogy ne veszítsem el ezt az új lendületet, amit a pihenővel kaptam.

Hogy mi minden történt velem ez idő alatt?
Hol is kezdjem...

Az első és legfontosabb az, hogy vééééégre valahára sikerült saját lakást vennünk!!! ^^  Évek óta szenvedtünk az önálló otthonunk megszerzésével, most viszont az álom valósággá vált - a héten vesszük át a kulcsainkat, s ezzel megkezdődik életünknek egy új szakasza. Persze tipikus nő módjára iszonyatosan be vagyok zsongva, a lakberendezői énem sok év szunnyadás után felszínre tört és ontja magából az ötleteket. Szerencsére Viktortól szabad kezet kaptam, úgyhogy már alig várom, hogy ténylegesen belecsapjunk a lecsóba :P Be kell valljam, sosem voltam az a típus, aki lépten-nyomon keresi a csinosítási lehetőségeket az otthonába, ez valahogy kimaradt az életemből. Mivel 4 évig albérletben éltem nem éreztem szükségét nagy dekorálásnak, hiszen ez a lakás nem az enyém, nem akartam bele energiát ölni. Most viszont, hogy már a sajátom csinosítgatásáról van szó, azt hiszem természetes, hogy ez a fajta szépérzék is fellángolt bennem. Persze most az albérlet úgy néz ki, mintha bombát robbantottak volna benne - a lakás különböző pontjaiba a dobozok közti ösvényeken át lehet eljutni :D Nem túl kényelmes, de reméljük nem tart nagyon sokáig ez az állapot. Szeretnék majd ilyen jellegű dolgokról is írni, főleg hogy miként haladunk a felújítással és a berendezéssel, és ha kész leszünk képeket is hozok az új otthonunkról :)


A második dolog egy kevésbé vidám hír: kiléptem a Magyar Gótikus Hastáncművésznők csapatából. Közel öt évig voltam a tagja ennek a remek tánccsoportnak, de úgy döntöttem itt az ideje megállni a saját lábamon. Még mindig elszomorodom, mikor belegondolok, hogy többet nem táncolok együtt a megszokott gárdával, de persze a csajokkal ettől még tartjuk a kapcsolatot, és a táncot sem hagytam abba, csupán önállósítottam magam. Innentől kezdve a szóló projectemre szeretnék jobban koncentrálni, illetve arra, hogy megalapítsam a saját tánciskolámat. Az első fellépésem, mint szólista már meg is történt, lesz róla külön bejegyzés képekkel, videóval, stb. Most, hogy külön váltam első sorban a saját stílusom finomítására szeretnék hangsúlyt fektetni, illetve szeretnék minél több workshopon részt venni, hogy a lehető legtöbb tudást szívhassam magamba, s ezáltal tovább tökéletesíthessem a táncomat.

Ezeken kívül még sok apró dolog volt, de mindre nem szeretnék kitérni, mert akkor írhatnék napestig. Voltak boldog és szomorú perceim, voltak nehézségeim és nyugalmas napjaim, mint minden átlag embernek. Bízom abban, hogy a kellemetlen dolgok lejtője után most a boldogság emelkedői következnek, és hogy egy darabig nem is kell ezen változtatni :)
Természetesen a pihenőm alatt is gondoltam a blogra, így rengeteg bejegyzéshez szükséges anyag várja, hogy megoszthassam őket veletek :) Ezek között lesznek beauty témák, kreatív sminkek, diy projectek, rengeteg könyves és filmes élmény, táncos élménybeszámolók, és hogy pótoljuk a humort, Viktor szösszeneteit is szorgalmasan jegyzeteltem :P

Végszónak egy kis muzsikát hoztam nektek:

Legyen szép napotok! ^^

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogolás

Sziasztok!

A VKP keretein belül most a blogolás témáját kaptuk kivesézésre. Ismét tág témakörrel állunk szemben, amiről rengeteget lehet(ne) írni, de igyekezlek megkímélni titeket a Habaró és Béka terjedelmű regényektől :P

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a blogolás mostanra a mindennapjaim részét képezi. Anno 5 évvel ezelőtt, mikor elindítottam ezt a kis világot álmomban sem jutott eszembe, hogy ide növi ki magát a hely - sok hűséges, kedves olvasóm, kommentelőm lett, akiket csodával határos módon érdekel az a sok katyvasz, amiket itt összehordok :D Emlékszem régen ez a hely tényleg csak a grafomániám kiélésére szolgált. Saját magam szórakoztatására, érdekességtől függetlenül írtam mindenféléről és baromira élveztem. Olyan volt ez a blog, mint egy titkos kis búvóhely, ahová a hétköznapok fáradalmai után betérhettem megpihenni. Arra is emlékszem, hogy régen rettegtem kommentelni mások blogján :D Túl kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam ahhoz, hogy bárkit is érdekeljen a véleményem - a paranoiám egy időben odáig fokozódott, hogy ha írtam valahová kommentet, pár nap után visszanéztem, hogy vajon kitörölték-e :D Hát igen, nem tartottam magam túl sokra. De aztán megtettem a döntő lépést és elkezdtem kommentelni, s ezzel együtt elkezdődött egy új szakasz a blogolásom történetében. Minél több helyre írtam, annál többen jöttek hozzám is feliratkozni. Ezen anno nagyon csodálkoztam, de örültem is neki. Persze a félelem akkor is bennem volt, mert oké, hogy több lett az olvasóm, de mégis mit tudok én nekik nyújtani? Nem voltam besorolható sehová sem, írtam, ami éppen jött mindenféle rendszer nélkül, és hát alaposan bennem volt a félsz, hogy vajon mennyire fogja ezt bevenni mások gyomra? Főleg hogy zömében beauty és körmös blogokat nézegettem, mert imádom ezeket a témákat, de akkoriban még elképzelni sem mertem, hogy valaha ilyesmit rakok ki az oldalamra. Márpedig akik hozzám betértek időközben, azok főleg ezekből a szekciókból jöttek, és nem tudtam mi lehet majd itt számukra érdekes. Bennem is motoszkált, hogy néhány szépségápolási és sminkes témát kirakjak, de rettegtem az esetleges negatív reakcióktól, így ezek sokáig várattak magukra. Mikor megtört a jég és elkezdtem sminkes bejegyzéseket is gyártani nagy örömmel vettem észre mennyire pozitív volt a visszhang, így ebben a témában azóta is bátran alkotok. Közben jöttek más állandó témák is, mint az életmódváltással kapcsolatos tapasztalataim, Viktor humorzsái, inspirációs képválogatások és hastánccal kapcsolatos élmények, de ezek valahogy mind szépen megférnek egymás mellett.

Amin viszont magam is meglepődtem, az a manikűrökhöz való hozzáállásom. Teljes mértékig a blognak köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a körömlakkozást, hiszen anno kifejezetten utáltam ezzel vacakolni. Habár jó a kézügyességem, ehhez a kifinomult művelethez egyáltalán nem értettem, nem volt hozzá türelmem, precizitásom. Rühelltem, mikor valaki telepingálta a körmeit mindenféle mintával, (akkoriban az egyszerű körömlakkozást részesítettem előnyben, bár hétköznapokon továbbra is ez jellemző rám) és biztos voltam benne, hogy én soha a büdös életben nem fogok kiscicákat, gyümölcskosarakat, meg gordiuszi csomókat festeni a körmeimre. Na bezzeg most hol tartok? A gordiuszi csomóknál :D A masszív manikűrös bloglétbe való belefolyás nálam is azt eredményezte, hogy egyre több kedvem volt kísérletezni, és mára már én is örömmel ülök le mindenfélét pingálgatni a körmeimre. A sminkjeim is egyre bátrabbak és kreatívabbak lettek, és néha 1-2 termékteszt és más beauty tartalom is becsúszik a blog életébe.

Nagyon örülök, hogy azt a világot képviselhetem, ahol a beauty vonal tökéletesen megfér az életmód, a humor, az elgondolkodtató témák és a metal zene szeretete mellett. Továbbra is vegyes felvágottnak érzem magam annak ellenére is, hogy a beauty vonal kicsit nagyobb hangsúlyt kapott az utóbbi időben a blogon. Azért igyekszem valamiféle egyensúlyra törekedni, mert meg szeretném őrizni ezt a sokféleséget a blogomban, én ugyanis pont ilyennek szeretem, s ha jól értelmezem a visszajelzéseket, akkor ti is :) Tény és való, hogy soha nem leszek ismert blogger, sosem fognak megkeresni nagy emberek és cégek, hogy dolgozzak velük, de nekem nem is ez a célom. Én nektek írok, nektek szeretnék örömet nyújtani, mosolyt csalni az arcotokra, vagy épp elgondolkodtató témákat felhozni. És sajnos öntörvényű is vagyok, mert néha olyan dolgokat (főleg zenéket) pakolok ki, amik rajtam kívül szinte senkit nem érdekelnek, de számomra fontosak, és ha nem lennének, hiányoznának innen.

Szóval azt hiszem szép kis utat jártam be eddig és a blog is sok mindennel gyarapodott. Bízom benne, hogy 5 év után is szívesen jöttök az én kis Mesevilágomba olvasgatni, én itt leszek és fárasztalak titeket tovább :P

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Meg lehet-e élni a blogolásból?

Mivel az előző VKP-ból kimaradtam, a mostanit semmiképpen nem szerettem volna kihagyni, főleg mivel nagyon érdekes témát boncolgatunk. Írhatnám azt is, hogy kissé kényes témát, de talán ez is csak hozzáállás kérdése.

Meg lehet élni a blogolásból?

Az én véleményem az, hogy igen, meg lehet ebből élni, bár talán a külföldi bloggerek előnyökkel indulnak velünk szemben. Külhonban a bloggerekkel való együttműködésnek már van egyfajta hagyománya, ott szerintem jobban rákaptak a különböző cégek a lehetőségre, amit a blogok, mint reklámfelületek nyújtanak. Hazánkban ez még csak bimbódzóban van. Igaz, 1-2 ember már olyan mélységekig van benne ebben a témában, hogy biztos szépen keresnek belőle, de úgy vélem, hogy a hazai cégek még mindig nem látják a blogokban rejlő lehetőségeket. Pedig rengeteg igényes, jól vezetett és írt blog van hazánkban, ami nagyobb figyelmet is kaphatna a cégektől. Persze ahogy így beszélek a cégekről, nyilván a beauty blogokat társítom hozzá, mivel nálunk talán a velük való együttműködés a jellemzőbb (bár van egy pár életmóddal, gasztronómiával, fanfiction-ökkel foglalkozó blog is, amiket felfedeztek), de igazából bármilyen fajtájú blogban meg lehet találni a potenciált.


Persze ez még édeskevés ahhoz, hogy egy blogot felfedezzenek a nagyobb cégek. Sajnos manapság nem elég az, hogy igényes, kidolgozott és olvasott blogot vezet az ember, mert a cégek nem jönnek csak úgy maguktól. Fel kell őket keresni, leveleket kell nekik írni, konkrétan nekünk, bloggereknek kell hatalmas, villogó nyíl-táblákkal magunkra mutogatni, hogy hahó, itt vagyok, működjetek velem együtt! Igaz, hogy néhány cég maguktól is ír embereknek, de azért ha az ember komoly karriert akar építeni a blogolásra, akkor pontosan tudja, hogy ez nem elég a sikerhez. Amennyiben valaki tényleg ezzel szeretné keresni a kenyerét, annak saját magát is menedzselnie kell. Be kell kopogtatni a cégek virtuális ajtaján és próbálkozni kell újra és újra. Mondjuk én erről aztán oszthatom az észt, engem még sosem keresett meg egy cég sem, de amennyire belelátok ezekbe a dolgokba, ezt szűrtem le belőle. Mondjuk hogy őszinte legyek, engem nem is vonz az, hogy különféle gyártókkal együttműködjek. Nem szándékozom megélni a blogolásból, én ezt elsősorban a magam és mások szórakoztatására írom. Ráadásul nem vagyok egy bekategorizálható emberke, nem tudok csak egyfajta témára koncentrálni. Vannak viszont, akik ezt nagyon komolyan veszik, és előttük le a kalappal! Biztos vagyok benne, hogy nem kis munka mindennek utána járni, naprakésznek lenni különféle témákban, felvenni a kapcsolatot a megfelelő emberekkel, sőt, kapcsolatkört kialakítani azokkal, akik később előbbre lendíthetik a blogos karrierjét az illetőnek. Ez mind-mind rengeteg idő és energia, amit nyilván azért áldoz rá a blogger, mert nagyobb céljai vannak az írással.


Azt azért hozzátenném, hogy nekem mindez nem menne. Nem tudnék utána mászkálni a gyártóknak, nem tudnám úgy bemutatni magam, hogy az felkeltse az illetékesek figyelmét. Nem értek az üzlethez. És valamilyen szinten igazságtalannak tartom, hogy egy sok éve aktívan működő, igényes, jól összerakott, jól megírt blog tulajdonosa még arra is rákényszerüljön, hogy ő mászkáljon együttműködő partnerek után kutatva, mikor már annyi mindent lehett az asztalra. Ha a cégek végeznének néha közvélemény kutatást láthatnák, hogy milyen típusú blogokat olvasnak előszerettel az emberek, és akkor olyanok is lehetőséget kaphatnának a nagyobb ismertségre, akik vért izzadva szerkesztik heti több alkalommal is akár a bejegyzéseiket.


És persze nem feledkezhetünk meg a téma legkényesebb részéről sem - a véleménynyilvánításról. Sajnos sokszor ütközöm olyan vádakba, hogy a bloggerek nem mindig adnak hiteles képet a számukra tesztelésre érkezett termékekről - ezt főleg a kommentelők szokták hangoztatni. Nos, én tényleg nem vagyok illetékes a témában, és mindenki nevében sem beszélhetek, viszont úgy gondolom, hogy vannak ilyenek, meg olyanok is. Vannak bloggerek, akiket jól ismerek és tudom, hogy náluk valóban őszinte válaszra számíthatok. Nem fogják azt írni egy termékre, hogy hű de jó, miközben a tesztelés során maguk is tapasztalták, hogy nagyon nem működik. Tudom, hogy nem fogják becsapni az olvasóikat egy hiteltelen válasszal, mert számukra az a fontos, hogy segítséget nyújtsanak másoknak termékválasztás esetén. Nem lehet minden tesztelésre kapott dolog tökéletes, néha kifogunk rosszabb darabokat, és ezekről az olvasóknak joga van tudni. Viszont sajnos vannak olyanok is, akiknek ez másodlagos szempont. Nem sok ilyennel találkoztam szerencsére, de akikkel igen, azokon határozottan éreztem, hogy csak azért írtak pozitív kritikát egy termékre, mert ezzel remélték bebiztosítani magukat egy újabb adag ingyen cuccra. Hát, van ilyen is. Én úgy gondolom, hogy mindenki el tudja dönteni józan paraszti ésszel (és hallgatva a megérzéseire), hogy melyik információ használható, és melyik nem. Szíve joga eldönteni mindenkinek, hogy milyen hozzáállást akar képviselni, mint blogger. Én úgy vagyok vele, hogy akit nem tartok hitelesnek, azt inkább nem olvasom. Nem szoktam rágalmazó kommenteket sem írni, maximum kifejtem a saját véleményemet is a termékről, ha volt szerencsém kipróbálni, de ennyi. Igaz, hogy bosszant a dolog, mert ez így a leendő vásárlók megtévesztése, de úgy gondolom mindenkinek van lehetősége elhinni, hogy az illető szavahihető-e, avagy sem.


Végszónak annyit, hogy remélem idővel nagyobb teret kap a bloggerekkel való együttműködés, hisz nagy lehetőségek rejlenek benne. A cégek jó kis reklámot kapnak, a bloggerek pedig elismerést, sőt, jobb esetben meg is élhetnek kedvelt elfoglaltságukból. A művelet jelen metódusa mondjuk annyira nem jön be (járj utána mindennek, írogass embereknek, bizonygasd adatokkal és statisztikákkal, hogy milyen népszerű vagy, stb.), és az őszinte kritikák hiánya is zavaró tud lenni, de remélem, hogy idővel ez is változni fog :)