A téma onnan jött, hogy ugye közel egy hétig itthon betegeskedtem és valamivel le kellett foglalnom magam. Elkezdtem maratoni Vad Angyal epizódokkal (ó, édes nosztalgia), aztán rátaláltam a youtube-on a The World's Strictest Parents nevű műsorra. Ez lényegében arról szól, hogy a neveletlen brit kölyköket egy hétre más ország családjához költöztetik, ahol szigor, fegyelem és tisztelet van, hogy tapasztalják meg milyen érzés is a felelősségteljes élet. Hát gyerekek, komolyan mondom nektek, hogy én padlót fogtam némelyik rész megtekintése közben. Valami kegyetlen, amit ezek a brit tinik meg mernek csinálni. Jó, engem sem kellett félteni kamasz koromban, mert én is elmentem néhány koncertre és én is kipróbáltam a pezsgőt, de azért nem voltam felelőtlen, ostoba, önpusztító tyúk, akinek az életét a bulizás, a pasiról pasira ugrálás, a piálás meg a különféle drogok teszik ki. Márpedig ebben a műsorban csupa ilyen tizenévest láthatunk. Ahogy néztem ezeket a részeket konkrétan nem akartam elhinni, hogy a mai fiatalok tényleg ennyire felelőtlen, utálatos kis görcsök legyenek - vagyis hát a britek, mert ugye őket mutatják be, de szerintem bárhol a világban lehet hozzájuk hasonlóakat találni.
Úgy gondolom, hogy engem édesanyám a lehető legjobb módon nevelt. Megértette velem az erkölcs, a társadalmi normák, a szabályok fontosságát, a felnőttek tiszteletét, és azt, hogy ha vinni akarom valamire, akkor tanulnom kell, mert különben baromi nehéz életem lesz. Végtelenül szerettem és szeretem mai napig is az édesanyámat, aki egy angyal, és úgy érzem, hogy nagyon jól nevelt engem. Soha eszembe nem jutott volna tiszteletlenül viselkedni vele, ma viszont azt látom, hogy a gyerekek egy soha ki nem fogyó, élő pénzautomatának tekintik a szüleiket, akikkel néha úgy beszélnek, mintha a kutya szájából rángatták volna elő őket. Szerencsétlen szülő meg köpni-nyelni nem tud, gondolom ő sincs hozzászokva ahhoz, hogy így beszéljenek vele, ő sem ilyen szellemben nőtt föl. Volt olyan eset a műsorban, amikor a gyerek pénzt kért az anyjától valami méregdrága cuccra (mert neki csak a márkás dolgok a jók, az nem számít, hogy ennivalóra nem marad), az anya viszont nem tudott neki adni, mert különben nem tudta volna kifizetni a számlákat. Erre a kis ripacs üvöltözve végig csapkodta a konyhát, elhordta mindennek az anyját, majd elszívott egy doboz cigit és végül elment este a haverokkal bulizni, ahol két perc alatt összegabalyodott valami vadidegen sráccal. Én meg csak pislogtam. Tudom magamról, hogy konzervatív ember vagyok és a mai modern életvitelt nem tudom a magaménak érezni, de azért ezen szerintem más is fennakadt volna. Aztán ahogy a kölykök más családba kerültek, ahol bizony szabályok és tisztelet van, na onnan kezdődnek az igzis részek. Nem mondom, hogy minden nevelési módszerrel egyet értek, amit a műsorban láttam, mert némelyik nagyon szélsőséges, de abban igazuk volt a nevelőknek, hogy ami szabály van, azt be kell tartani. Ha ezt nem teszik, jön a következmény, amit viselniük kell. Persze a legtöbbnek ezzel is gondja akadt, mert otthon megszokták, hogy lehurroghatják az anyjukat anélkül, hogy bármit is tennének vele, de itt meg jön a fekete leves. Azon is ki vagyok bukva, hogy ezek a tinik úgy dobálóznak itt a jogaikkal, mintha nem is tudom, tisztában lennének a felnőtt élet tényezőivel. Mert nekik joguk van arra, hogy azt tegyék, amit akarnak, és ha ők nem akarnak iskolába menni, akkor nem mennek, de szarrá szívhatják magukat és vizes üvegből nyakalhatják éjjel-nappal a vodkát, mert vér helyett lassan alkohol folyik az ereikben. És olyan dolgokat megcsinálnak, hogy én csak lesek, pl. nem tetszik nekik valami (főleg a dohányzás megtiltása szokta kiverni a biztosítékot), erre fogják magukat az éjszaka közepén és bőröndöstül nekiállnak róni az utcákat, mert ők annyira nagy felnőttek és azt tehetik, amit csak akarnak. Aztán hajnalban fülüket-farkukat behúzva sunnyognak vissza a nevelőkhöz, mert éhesek és fáznak. Komolyan mondom kedvem lett volna jól pofán rúgni egyik-másik suhancot, amikor közölték a befogadóikkal, hogy nem érdeklik őket a szabályok, meg úgy semmi, amit kérnek tőlük, de vígan kenegette a mogyoróvajas szendvicsét magának. Mert a kaja az ügye csak jön magától. Evidens, hogy kap enni, mert ahhoz is joga van. Mert a szülőnek, a felnőttnek az a dolga, hogy ellássa a gyereket mindennel, ami neki kell. Aha, és a gyereknek nincs semmi dolga a világon? Eszembe nem jutott volna anno megszökni a suliból csak azért, mert unalmas volt az egyik óra. Eszembe nem jutott volna lerugdosni az édesanyám kezét magamról, miközben ő gyengéden próbál felkelteni. Eszembe nem jutott volna csúnyán beszélni vele. Annak, aki etet, ruház, ellát engem csak tisztelet jár, nem pedig ilyen bánásmód. Hát ott tartanánk, hogy ez már csak a mi generációnknak evidens? Értem én, hogy a tinédzser évek mindenkinek nehezek, én sem voltam egyszerű eset, mert én meg állandóan depressziós voltam, na de ezeket az erkölcsi szabályokat soha a büdös életben nem lett volna pofám megszegni! Hogy lehettem volna ilyen szinten hálátlan azzal a nővel szemben, aki életet adott nekem, aki értem melózott 2 állásban, aki mindent megadott nekem, miközben neki alig volt 1-2 ruhája, amit magára vehetett? Hát lesült volna a bőr a képemről! Komolyan nincs a mai kölyköknek bűntudata, vagy lelkiismerete? Hogy tudnak ezek nap mint nap tükörbe nézni és laza vállvonással folytatni ezt az életvitelt? Hogy nem érzik a tetteik súlyát? Képtelen vagyok felfogni. Igaz, az éremnek két oldala van, ugyanis a szülőknek is következetesebbnek kéne lenniük, mert azt láttam a műsorban is, hogy a béke érdekében inkább adják a pénzt a gyereknek, inkább elnézik az életvitelüket, mert nem tudnak rájuk hatni. Ahogy elkerülnek egy szigorú, következetes családhoz néhány nehéz nap után érdekes módon meg tudják tanulni a helyes viselkedést. Nem tudom minek a számlájára írható ez az egész, hogy némelyik gyerek a szülő fejére nő, de talán az is közrejátszik benne, hogy a szülők túl sokat dolgoznak és egyszerűen nincs erejük/idejük a nevelésre. Így születik meg a jövő generációja. A felnőtt végkimerültségig hajszolja magát, hogy meg tudjanak élni, aztán a gyerekre már nem marad idő, mert az egész életüket felőrli a munka és a pénzkeresés. A gyerek meg kallódik az éterben, és mi meg csodálkozunk, hogy hová fajul a világ.
Hát, valami nagyon el van itt rontva.
Addig is aki nem ismerné a műsort, megmutatom az egyik kedvenc részemet. Két gyerek egy volt katonai kiképzőtiszthez kerül, aki a suliból való lógást egy alapos kiképzéssel bünteti. Keményen megszorongatják a kölyköket, talán kicsit durvábban is a kelleténél, de végül csak lesz hatása. hozzá kell tenni, hogy ez a két suhanc semmiféle büntetéshez nincs hozzászokva, ezért is érinti őket majd olyan rosszul, de hát valahol el kell kezdeni.
