Vasárnap anyósomék és édesanyám jött át ebédre. Póréhagyma krémlevest főztem, meg hentestokányt, desszertnek pedig répatorta készült mascarpone-s krémmel. Szerintem nagyon jól sikerült minden, csak sajnos anyósom nem tudott mindenből enni a cukra miatt. Emiatt szomorkodtam is egy picit, meg bosszankodtam, mivel körültekintőbbnek kellett volna lennem és olyan levest főznöm, amit ő is ehet. Legközelebb jobban odafigyelek erre. Viszont a hangulat nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, nevettünk, én pedig ismét a háziasszony szerepében sütkérezhettem. Imádok vendégül látni másokat, szeretek nekik finom ételeket feltálalni, odafigyelni a részletekre, az italokra, mindenre. Nagyon szeretem, mikor mások körül süröghetek-foroghatok. Természetesen Viktor mindenben a segítségemre volt, nélküle semmi nem ment volna ilyen gördülékenyen - komolyan, aranyember. Szóval a vasárnapunk nagyon kellemesen alakult, nem kaptam idegrohamot a főzéstől, mindennel kész lettem és nem vállaltam túl magam. Kaptunk kedves, apró ajándékokat, de nekem igazából az számított, hogy együtt a család és eltölthettünk egymással pár kellemes órát.
Hétfőn sem vittük túlzásba a dolgokat. Mivel nálunk nem hagyomány a locsolkodás, nem is éreztem késztetést arra, hogy Viktor vegyen valami dögletesen fullasztó pacsmagot, amit a nyakamba önt. Helyette nyakunkba vettük a várost és elmentünk egy nagyot sétálni. Elfogyasztottuk az idei év első fagyijait, aztán pedig a szokásos helyünkön, a Duna-parton kötöttünk ki. Közel 4 órát voltunk el ott, pihengettünk, gyönyörködtünk a tájban, mert végre zöldbe borult minden, és olvadoztunk a fél tucatnyi pelyhes kiskacsán, akiket az anyukájuk lelkiismeretesen terelgetett a vízen. A hattyúpárt is láttuk elrepülni, olyan méltóságteljesek, fenségesek és gyönyörűek voltak! Mi pedig a punnyadás mellett megint nagyon sokat röhögtünk és beszélgettünk, olyan hamar eltelt az idő, hogy szinte észre sem vettük magunkat. Az ember annyira bele tud feledkezni a környezetébe. Imádom nézni a sok kutyust, ahogy játszanak, belecsobbannak a vízbe, majd a gazdijuk legnagyobb örömére az orruk előtt kell lerázniuk magukról a vizet :P Egy szó, mint száz, jól éreztük magunkat :) Nekünk csak erre volt szükségünk, és ez így tökéletes is volt :)
Sütiadag - a nyuszis linzer, a sport szelet és az almás-vaníliás süti anyum keze munkáját dicséri, én most csak a hátul lévő répatortát készítettem. Ja, és van ott egy nyuszis milka is, mert az azért kell :P
Málnás sör. Én még csak most fedeztem fel magamnak, baromi finom, de azért még mindig az almás, meg a grapefruitos a kedvencem :)
"Elveszem a sminkedet!!!"
Enyhe méretbeli különbségek
(még mindig nem szeretem a bakancsot, de ha sétálni megyünk ez a legkényelmesebb lábbelim)
Viktor iránti csöpögés következik *.*
Amikor mosolyogni próbál...
... és rájövünk, hogy nem jön össze neki :P
Viktor megint lüke :P
Naplemente
Remélem Nektek is jól telt a húsvét és sokat pihentetek :)
