Mikor elindítottam ezt a kis rovatot, el nem tudtam volna képzelni, hogy ennyi filmet szerettem volna gyerekkoromban, amik ráadásul megváltoztatták az életemet. A sokadik élménybeszámolót, nosztalgia-bejegyzést írom és még mindig érzem mindegyiknél azt a csodálatos, elmerengő hangulatot, hogy aztán visszacsöppenjek a régi időkbe, mikor kislányként néztem ezeket a filmeket. A jó történetek mindig magukkal tudtak ragadni, talán ezért is szeretek annyira mozizni mai napig is.
A mostani filmem szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Aki ismer az tudja, hogy rajongok a tündérmesékért - de azokért az igazikért ám, amik tényleg mesések és tényleg tündérek, meg koboldok, meg más "mesebeli" lények vannak benne. Azért tettem idézőjelbe, mert van, akinek ezek a lények mesebeliek, és van, akiknek nem. Én utóbbiak közé tartozom. Számomra a tündérek létezése nem volt kérdés, mindig is hittem bennük és hiszek a mai napig is. Mindez talán az ír felmenőimnek köszönhető, a kelta mesevilág szeretete könnyen lehet, hogy valami rokonsági hozadék. Akárhogy is, a tipikus ír mesevilágra épülő történetekért mióta az eszemet tudom, bolondultam. Már nem emlékszem hogyan találtam rá a Koboldok varázslatos legendáira - gyanítom a tévében csíphettem el és ott felejtettem magam előtte. Teljesen rabul ejtett az a világ - kicsit a magaménak éreztem, még ha giccsesen is vannak ábrázolva a szereplők. A koboldok viccesek és örökké vidámak, szeretnek jókat zenélni, táncolni, inni és persze borsot törni mások orra alá. A tündérek ezzel szemben éteriek, az egész világuk nagyon légiesnek, kecsesnek, királyinak van ábrázolva. Arra konkrétan emlékszem, hogy Jessica hercegnő sminkjét imádtam :D
A történet tulajdonképpen egy modern feldolgozása a Rómeó és Júliának. Ebben már csak az a vicces, hogy én azt a sztorit nem is szeretem annyira, mégis itt olyan környezetben mutatták be, ami még engem is megfogott. A koboldfiiú és a tündérhercegnő egymásba szeret, ám ez a két család viszályához vezet, s a végén mindenkinek nagy áldozatokat kell hoznia a békéért. Nem is nagyon kell több szót ejteni erről a meséről, mert a történetszál végig Shakespeare méltán híres művét követi. Amiben ez a film más, az a szereplők és a környezet, illetve beletettek egy kis emberi részt is, gondolom hogy kicsit visszatérhessünk a realitás talajára. Bevallom én azokat a részeket annyira nem kedvelem, mindig átpörgetem őket és inkább a tündérek, meg koboldok világában merülök el. Az a sok szép díszlet, ruha és romantika, no meg persze a csipetnyi humor sem hiányzik :) Összességében ez egy kedves, aranyos film, amit a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttek igazán tudnak élvezni.
És ami még igazán különlegessé teszi ezt a mozit, az a végén található esküvői rész. A koboldfiú és a tündérhercegnő összeházasodnak, a lagzijuk végén pedig felcsendült A Dal. Mikor meghallottam (voltam kb. 10 éves) tudtam, hogy erre kell majd nekem is táncolnom az esküvőmön. Hát úgy is lett, mert bizony ez volt az a zene, amire a nyitótáncunkat előadtuk, én pedig végtelenül boldog voltam, hogy ezen gyerekkori álmom is valóra válhatott :)
Ha még nem láttátok ezt a történetet, de szeretitek a meséket és a romantikát, no meg szerettek gyönyörködni a csodaszép ír tájban, akkor feltétlenül nézzétek meg, higgyétek el - egy élmény :)
A Dal :)
