Manapság Hálivúd csak úgy ontja magából a színészpalántákat. Egyre-másra jönnek az új arcok, új felfedezettek, akiket aztán lazán el is felejtünk, vagy ha nem is most, hát pár év múlva már biztos, hogy eltűnnek a süllyesztőben. Véleményem szerint ez azért (is) van, mert a jelen színészei nem elég karakteresek. Nyilván az a jó, ha egy színész sokféle arculattal rendelkezik, ezáltal sokféle szerepet el tud játszani, de azért régen kellett egyfajta kisugárzás, egyfajta karizma, ami a vászonra szegezte a tekintetünket. Napjainkban ezt szinte egyáltalán nem tapasztalom. Ellenben a régebbi színészgenerációból jó pár példát fel tudok sorolni, akik igazán karakteresek és egyediek voltak, s akiknek az alakításait biztosan nem fogjuk elfelejteni egykönnyen.
Sir Anthony Hopkins

Nagyon remélem, hogy őt senkinek nem kell bemutatnom, ahogy a színészi munkásságát sem. Hannibal Lecter szerepével egy életre beírta magát a filmtörténelem nagyjai közé, és nem is alaptalanul. Habár Hopkins bácsit sok filmben láttam már, véleményem szerint a kannibál sorozatgyilkos szerepében tudott igazán brillírozni, s az ott látható feszültséggel teli, mérhetetlenül intelligens, furfangos, vonzó és fenyegető stílusát minden munkáján érezni lehet. Hannibal Lecter szerepét mintha csak rá írták volna. A vonásai, a színészi jétáka, a tökéletességre való törekvése emelte őt a legjobbak közé. Szokták mondani, hogy vannak színészek, akik gyakran játszanak egy szerepkört, vagy sok éven keresztül formálnak meg egy karaktert, s hogy emiatt a színészt a későbbi alkotásai után is ezzel a sablonnal azonosítják. Én ezzel nem értek egyet. Nem a színész veszi fel a kitalált figura jellemvonásait, hanem a kitalált szerep találja meg a hozzá leginkább megfelelő színészt. Sir Anthony Hopkins nem azért volt tökéletes Hannibal, mert átvette ennek a karakternek a stílusjegyeit, hanem mert ő maga is egy brilliáns, kissé félelmetes ember, ugyanakkor végletekig kifinomult is. Benne megtalálható mindaz, ami igazán különlegessé tesz egy színészt. Van egy kis őrület a játékában, valami bomlott, pszihotikus dolog, amit egyszerűen imádok benne.
A végére hoztam tőle nektek egy csodát. Még fiatal korában, mikor zenész volt írt egy keringőt, melyet most André Rieu és zenekara előadásában hallgathattok meg. Mindenképpen ajánlom, mert ilyen gyönyörű művészi remekkel még nem találkoztam. Pont az a groteszk, őrületbe hajló dallamvilág jellemzi, mint magát Hopkinst, egyszerűen zseniális. (és nagyon tánc-gyanús)
Tim Curry

Ő is egy olyan csillaga a színészi szférának, akit remélhetőleg mindenki ismer. Tim Curry olyan külső és belső adottságokkal rendelkezik, amiknek köszönhetően ő is felejthetetlen része a filmiparnak. Rengeteg alkotása van, de magam részéről A Rocky Horror Picture Show a kedvencem tőle, mert ott aztán olyan oldalát mutatta, amit nem sok színész vállalt volna be. Imádom az arca karakterét, hogy már annyira csúnya, hogy az szinte szép :D A RHPS-ban és a Legendában tetszett igazán, utóbbiban ő volt a démon herceg, egyszerűen fenomenális az alakítása és a külseje is szuper volt. Igazából őt nem csak a fizikai adottságai, hanem a merészsége is különlegessé teszi, mert olyan szerepeket is elvállalt, amit más, finnyásabb színészek csípőből elutasítottak volna. Mert ki vállalná el egy sminkelt transzvesztita szerepet, aki fűzőben és comfixben feszít egy filmben, miközben szőke, arany rucis pasikra gerjed? :D Ja, és ne felejtsük megemlíteni a csodálatos hangját sem! Nem csak a beszédét értem ez alatt, hanem az énekhangját is, amit ugye a RHPS-ban megcsillanthatott, nem is akárhogy! Véleményem szerint remek hangja van, jól is használja, bár ez ugye inkább a múltbéli munkásságaira érvényes, mert az agyvérzése óta nem nagyon vállalt szinkronszerepeket, nehezére esik számára a kommunikáció. Ennek ellenére én mindig örömmel nézem meg a filmjeit eredeti hanggal, komolyan élmény, és hát benne is van valami elmeroggyantság, de nem fenyegetően, inkább tényleg dilisen, amitől még inkább szerethető lesz. Jaj, és ki ne hagyjam a másik kedvenc szerepemet tőle, az Oscar-ban ő játszotta a gügye beszédtechnika tanárt. Olyan idegesítően pörgette azokat az "r" hangokat, hogy legszívesebben kitéptem volna a hajam tőle, aztán utána még a fültől fülig érő békavigyor, hát én ott kész voltam, mint a jókai bableves :D
És ha már itt vagyok elvenítsük fel azt a bizonyos jelenetet, ahol Frank-N-Furter letépi magáról a köpenyét, s feltárja előttünk szexi ruházatát, miközben a konzervatív párocskánkat az ájulás kerülgeti :P
Christopher Walken

Harmadik alanyunk szintén nem hétköznapi fizikumáról híres, no meg persze páratlan színészi teljesítményéről is. Számomra Az álmosvölgy legendájában vált nagy kedvencemmé, ugyanis nála vizenyősebb tekintetű, szúrósabb szemű művésszel még életemben nem találkoztam. Mikor volt szerencsém megnézni a Hajlakk című musicalt modern feldolgozásban majdnem félrenyeltem a kakaómat, mikor megláttam őt az örökké viccelődő, családcentrikus apa szerepkörében. Annyira groteszk volt, mint Travoltát nőnek öltözve látni! Walken munkássága nagyon hasonló Hopkins-éhoz, de míg Hopkins Hannibal szerepében is szerethető volt, addig Walken annyira pszichopata külsejű, hogy akárhány szerepében látom, a hideg ráz tőle. Persze ezt jó értelemben mondom, mert az, hogy borzongok a megjelenésétől nem őt magát minősíti, hanem azt, ahogy fellép egy filmben. Ő tipikusan az a karakter, aki nem kelt szimpátiát bennem, hanem inkább szorongást vált ki. Akárhányszor mosolyogni látom a vásznon úgy érzem, napokig rémálmaim lesznek, mert ő egyszerűen annyira az a tipikus "őrült zseni", hogy szinte elmebetegnek hat a vigyora. Az arcberendezését elnézve ez nem is olyan érthetetlen, hiszen elég zord vonásokkal "áldotta" meg az élet, ráadásul a jelleme is ehhez passzol, mert egy zárkózott, visszahúzódó, gyilkos humorral megáldott emberke. A Hajlakkban néha vártam a Travoltás csókjeleneteknél (igen, olyan is van), hogy vajon mikor fogja megvillantani a csodás kihegyezett fogait, amit az Álmosvölgyben láthattunk rajta (és ami szerintem rohadt jól állt neki). Véleményem szerint ő is nagyon különleges színész, aki zárkózott, hűvös stílusával és sorozatgyilkosokat megszégyenítő külsejével lopta be magát a szíveme, és akit bárki bármilyen filmben felismer. Talán a neve nem mindenkinek ugrik be először, de az biztos, hogy az arca jóformán senki előtt nem ismeretlen.
Tőle az ominózus Álmosvölgyes csókjelenetet hoztam, olyan romantikus ^^
És persze rajtuk kívül még sok más színészről, színésznőről is írhattam volna, pl. Helena Bonham-Carter, Christopher Lee, Steve Buscemi, vagy Tilda Svinton, de most a fent felsoroltakat volt kedvem kiemelni.
Ti kiket említenétek meg rajtuk kívül?