A következő címkéjű bejegyzések mutatása: epres pite. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: epres pite. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 25., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Egy kicsit csalóka a cím, mert a lent látható ételeket múlt hét vasárnap készítettem, amikor is besokalltam attól, hogy nincs egy szabad hétvégém, vagy ha van is, akkor nem hódolok a gasztronómiai szenvedélyemnek eléggé. Hát ezt most sokszorosan megtérítettem, mert múlt héten olyan főzhetnék tört rám, hogy kapásból négy féle ételt készítettem és habár az egész délelőttömet a konyhában töltöttem, megérte a sok munkát és közben még jól is éreztem magam. Nem készültek nagy dolgok, csupa olyasmit alkottam, amiről tudom, hogy Viktor imádja, úgyhogy nagy vasziszra nem érdemes számítani, de én olyan boldog voltam tőlük, hogy ihaj meg csuhaj :P



Vörösboros sertéspörkölt nokedlival és vegyes savanyúsággal. Viktor nagyjából egész életében képes lenne pörköltön elélni. Akárhányszor megkérdezem tőle, mit főzzek, három variáció van. 1. Finomat. 2. Pálinkát. 3. Pörköltet. Az elsővel nem megyek semmire, a másodikhoz nem értek, így aztán a harmadik marad. Receptet nem gondoltam mellékelni hozzá, mert pörköltet mindenki tud főzni, annyi az érdekesség, hogy én nem csak a marhát, de a sertést is vörösborral készítem, illetve teszek bele piros aranyat is. Csodás íze és remek színe lesz tőle. 



Pofonegyszerű túrós pogácsa. Most nem volt kedvem hajtogatott pogit sütni, ezért csak egy gyors összegyúrósat kerestem. Az eredmény nagyon finom, habár nekem félúton van a pogácsa és a sós keksz között, nem teljesen az a szokványos pogi. Ennek ellenére pillanatok alatt betermeltük.



Szokásomhoz híven a maradék tésztából szívecskét gyúrtam, Viktor pedig ismét lemondó mosollyal konstatálta, hogy reménytelenül picúúúúr vagyok :P (ez egy amolyan "szeretlek"-et jelent az ő nyelvén :P)

Pogi recept innen


És mert eperszezon van, epres pitét kellett sütnöm. Muszáj volt. Édesanyám kb. szentségtörésként fogta fel, hogy a gyönyörű epret képes voltam süteménybe belesütni ahelyett, hogy natúron megeszem, de ha nekem epres pite kell, akkor az kell és kész :P



Most kicsit kevesebb töltelékkel csináltam, Viktornak így jobban ízlett (ő a tésztás édességeket részesíti előnyben), nekem picit száraz volt, de egy bögre tejjel ez is meg lett oldva. Minden esetre legközelebb ismét egy kiló epertöltelékkel fogom készíteni, most csak felet használtam. És szeretném megjegyezni, hogy ez a létező legfinomabb pitetészta, amit valaha ettem, számomra ez a tökéletes. Omlós, édes, isteni ^^

Recept innen

Ezeken kívül csináltam még spárgakrémlevest is, de arról nem hoztam képet, mert nem egy izgalmas finomság, viszont annál istenibb. Viktor közölte rá, hogy fujj, ezért én ehettem meg az egészet - nem voltam szomorú :P