Elérkeztünk a kihívás második fordulójához, ami - ahogy olvastam - szinte mindenkinél mumus volt. Ez alól én sem vagyok kivétel, ugyanis GYŰLÖLÖM ezt a technikát. Ennek szimplán az az oka, hogy irgalmatlanul béna vagyok hozzá. Kicsit olyannak érzem ezt, mint mikor az ember macaront készít. Figyelni kell a hőmérsékletet, a mandulaliszt finomságát, a technikát, meg persze a szél járását, a kozmosz rezdüléseit és a pillangók szellentését is... Na, a water marble ugyanez a kategória. Annyira sok tényezőtől függ az, hogy sikerüljön, hogy én, mint egyszerű, mezei vegyesblogger rendre kudarcot vallok vele. Egyrészt nincs olyan lakkom, amit használhatnék hozzá, másrészt a meglévők minősége sem olyan, hogy beváljon a water marble technikához. Kudarcra vagyok ítélve. Azért persze tettem néhány kísérletet, de abból csak egyet merek vállalni, és még az is szörnyű :D Azt olvastam, hogy az O.P.I lakkok jók hozzá, így én bevetettem azt a kettőt, amivel rendelkezem. Sajna mindkettő sötét szín, így a minta nem túl jól kivehető, de talán a mutató ujjamon még valamennyire látszik a dolog. A gyűrűsujjam vállalhatatlan, a másik kettőre meg már nem volt kedvem ezzel vacakolni, csak a két alapszínt kentem föl (és a bordóból ráadásul csak egy réteget, a második elfelejtődött XD).
Tudjátok mi az egyetlen örömöm ezzel a manikűrrel kapcsolatban? Hogy túl vagyok rajta és hogy soha a büdös életben többé nem fogok water marble-lel szenvedni :D
Egyébként hogy kifejezzem érzéseimet eme technika iránt, engedjétek meg, hogy idézzem Simply Naillogical hasonszőrű véleményét:
Nektek mi a véleményetek?
Szeretitek a water marble technikát?
Ha pedig értetek is hozzá, légyszi avassatok be a titkokba :D
