Filmélmények - 17.

Sziasztok!

Ismét megnéztünk egy csokorra való filmet, úgyhogy jönnek belőlük a beszámolók. A többségük horro/thriller, ami ugyebár a kedvenc műfajom, és örömmel konstatálom, hogy egyre több ilyen típusú filmet készítenek, így van is miből csemegézni. Nézzük is a mai adagot.

Before I Wake

forrás

Adott egy fiatal házaspár, akik gyermekük elvesztése után úgy döntenek, szeretnének magukhoz venni egy gyereket. A választásuk egy nagyon helyes kisfiúra, Cody-ra esik, aki állami gondozásban él és nevelőszülőről nevelőszülőre vándorol. A pár nem érti miért nem fogadták még örökbe Cody-t, hiszen kedves, okos, korához képest nagyon érett, egyszóval álom-gyerkőc. Egy probléma van vele - nem akar aludni. Az újdonsült szülők nem értik a fiú viselkedését egészen az első alkalomig, mikor Cody végre elalszik. A kisfiú álmai ugyanis életre kelnek. Minden, amit aznap látott és tapasztalt este megjelenik. Eleinte mindez ámulattal tölti el a párt - pillangók lepik el a lakást, sőt, még halott kisfiukat is újra láthatják. Aztán az álmok megváltoznak. Az eddigi kedves képek eltorzulnak és megjelenik a Lárva ember, akinek jobb, ha nem kerülsz a közelébe. 

Nagyon érdekes volt ez a film. Először a gyönyörű képi világa nyűgözött le, a csodás gyermeki álmok manifesztálódásai. Aztán jött a borzongás a Lárva emberrel, hogy aztán kapjon a film egy olyan csattanót, ami a thrillernek hitt mozit drámává varázsolja. Habár nem teljes mértékig azt kaptam tőle, mint amit vártam, mégis nagyon élveztem ezt a mozit. Elgondolkodtató és megindító történet, ami után bőven lehet még agyalni.

Kis kedvencek titkos élete

forrás

Mikor láttam a trailerét azt hittem, hogy ez a mese tényleg a házi kedvenceink életéről fog szólni, arról, amit akkor csinálnak, mikor a gazdi nincs otthon. Lényegében ezzel kezd a film, de aztán egy teljesen más történetszálat kapunk. A sztorit szerintem nagyjából mindenki ismeri - Max és újdonsült lakótársa, Duke különleges kalandokba bonyolódnak, miközben próbálnak összecsiszolódni egymással. Max, aki régi motoros a gazdija mellett nehezen viseli az új "testvér", Duke jelenlétét, és hát persze ebből lesznek a nagy kalamajkák. 

Őszintén, én egy kicsit csalódott voltam, mikor megnéztem. Aranyos volt, persze, még nevetgélni is tudtam rajta, de szerintem közel nem használták ki eléggé a témát, pedig annyi jópofa dolgot ki lehetett volna még hozni ebből. Ehhez képest kaptunk egy szokásos történetszálat szokásos nehézségekkel. Jó, tudom, ennek a mesének nem az én korosztályom a célközönsége, de az Agymanók óta nálam kicsit magasan van a mérce :P Igazság szerint aranyos, kedves kis mese volt, de számomra egyszer nézhetős.

Alice Tükörországban

forrás

Alice ismét visszatér Csodaországba, ugyanis jó barátja, a Kalapos bajban van. Kezd kifordulni önmagából, aminek oka a múltba vezethező vissza. Ezért Alice meglátogatja az Időt, hogy visszamehessen a történetben és megnézhesse, mi lehet az oka barátja furcsa viselkedésének. Ezen utazás közben olyan dolgokra bukkan rá, amikre álmában nem gondolt volna, és még a gonosz Szívkirálynő múltját is megismerjük.

Őszintén, az első Tim Burton féle Alice mozitól nem voltam elragadtatva. Nem számítottam rá, hogy újradolgozás lesz, de mikor sikerült elfogadnom akkor sem tetszett. Valahogy nem találták el a számomra megfelelő atmoszférát. Na ezzel a filmmel viszont telibe találtak. Nagyon tetszett, izgalmas volt és érdekes, végre nem a képi világa vitte el a mozit, hanem maga a cselekmény. Nagyon tetszett benne az időutazás, a két királylány múltja, Kalapos kálváriája, egyszóval mindent sikerült jól eltalálni.

Pay the Ghost

forrás

A történet egy családot mutat be számunkra. Mike kisfiával elmegy a Halloween-i parádéba, ahol a srác kissé furcsán kezd el viselkedni, majd nyomtalanul eltűnik. Az édesapja mindent tűvé tesz utána, de a helyzet reménytelennek tűnik. Közel egy év eltelte után azonban az apa újra elkezdi észlelni fia jelenlétét, néha meg is pillantja az utcán. Lázas nyomozásba kezd, aminek köszönhetően ráébred, nem emberi kéz van a dologban. A szálak egészen a kelta hagyományokig nyúlnak vissza, egy történethez, amelyből kiderül, hogy miért is kell fizetni a szellemnek.

Az első, ami feltűnt számomra az az, hogy bizony Nicolas Cage felett is eljárt az idő. Természetesen ettől még remek színész, de kicsit fura volt őt egy tízéves kisfiú apukájának látni. A játéka most is remek volt persze, és összességében a sztori is jóra sikeredett. Úgy veszem észre, hogy a horror/thriller készítők kezdik felkapni az egyes népek kultúráját és onnan próbálnak ihletet meríteni, esetünkben a kelta hitvilágból. Sikerült egy kevésbé klisés filmet készíteniük, én legalábbis ilyennel még nem nagyon találkoztam. Nem annyira a borzongatás és a félelemkeltés volt benne a lényeg, sőt, ezekből nem is volt olyan sok. Inkább a drámán és a nyomozáson volt a hangsúly, amit nagyon szoktam szeretni az ilyen filmekben. A vége mondjuk kicsit gagyira sikerült számomra, agyon csapták vele az amúgy jól felépített sztorit, de összességében jó kis film volt.

Barbie Starlight Adventure

forrás

Jee, újabb Barbie mese :D Tudom, erre vagytok a legkevésbé kíváncsiak, de muszáj megemlítenem, mert hosszú idő óta ez az első normális Barbie film. Az utóbbi időben olyan gagyi, idétlen témákat sikerült választaniuk a mese készítőinek, és olyan ormótlanul csúnya volt a grafikája, hogy még akarva sem tudtam szeretni őket. Izgultam is rendesen, hogy ez a mese is egy újabb csalódás lesz, de tévedtem - egész aranyos, tanulságos történetet találtak ki, kicsit a Star Trekre emlékeztetett. A grafika szebb, mint az eddigieknél, de nekem ez már nem az igazi, a régebbi szériák élethűbb rajzolásai közelebb álltak az ízlésemhez. Mostanában kicsit gumiszerű arcokat csinálnak a figuráknak, nekem ez nem jön be. A történet lényegében annyi, hogy Barbie-nak és társainak részt kell venniük egy küldetésben, ami a bolygójuk jövőjét határozza meg. Meg kell menteniük szülőföldjüket, de ehhez együtt kell működniük, ráadásul a vezetőjük módszereivel sem értenek egyet. Ebből nagy bonyodalmak lesznek, de aztán minden jó, ha jó a vége. Ha szeretitek a Barbie meséket, akkor ezt tudom ajánlani, kivételesen egész jóra sikerült.

The other side of the door

forrás

A történetünk Indiában játszódik. Aktuális házaspárunk nehéz időszakot él meg, ugyanis elvesztették kisfiukat. A kislányuk életben maradt, de az anya nem tudja feldolgozni fia halálát. Ekkor a házvezetőnő felajánl anyukának egy lehetőséget - még egyszer utoljára beszélhet a fiával, elbúcsúzhat tőle. A nő elmegy egy régi, elhagyatott templomba, ahol egy rituálét elvégezve képes beszélni elhunyt gyermekével. Egy ajtó választja el őket egymástól, amit tilos kinyitni, különben a következmények beláthatatlanok. Az anya azonban nem bírja elviselni a távolságot és kinyitja az ajtót. Legnagyobb megdöbbenésére nem találja a túloldalon a fiát, ám pár nappal később különös dolgok kezdenek el történni a házukban - mintha a fia hazatért volna. Ám aki átjött az ajtó túloldaláról már közel sem az a kedves kisfiú. 

Ahogy fentebb is írtam, nagyon örülök, hogy a filmesek felfedezik maguknak a különféle hitvilágokat és abból merítenek ihletet. A kelták után most az indiai túlvilágba nyerhetünk bepillantást, ami számomra teljesen ismeretlen volt. Nagyon hitelesen ábrázolták az egész kultúrájukat a témával kapcsolatban, végig az motoszkált bennem, hogy ezt nem csak a film kedvéért találták ki, ezek az emberek tényleg így élnek a hétköznapokon is. A természetfeletti a mindennapjaik része, éppen ezért is volt olyan hiteles a film. Persze a sztori bizonyos részei elcsépeltek - túlvilágról visszatérő, gonosz kisfiú, megszállás, pusztuló növényzet. Ugyanakkor a végkifejlet adott egy olyan feszült lezárást, ami igazán tetszett az egészben, rátette a pontot az i-re. Nagyon ajánlom megnézésre, tényleg jó kis mozi.

Lights Out

forrás

Adott egy zűrös, szétzilált család - anyuka depressziós, a nagylány elment hazulról, apuka halott, a kisfiú meg ott tengődik a többiek között. Csakhogy ennyi nem elég a jóból, a családot még egy furcsa lény is zaklatja, aki csak akkor jön elő, ha már teljesen sötét van. Ha ég a villany nem látsz semmit belőle, de ha sötét lesz, megjelenik előtted. Főszereplőnk, a nagylány visszacsöppen régi életébe, mikor magához veszi az öccsét, aki az anyjuk szemlátomást elhanyagol. A fiú nem alszik odahaza, ellenben nagyon aggódik az anyja miatt, aki nem szedi a gyógyszereit és valakivel mindig beszélget. Mint kiderül, van velük valaki, akit az anya nagyon is jól ismer. Ez a valaki szemlátomást nem akarja, hogy az anya jobban legyen, minden áron el akarja érni, hogy a házban teljes sötétség honoljon és mindenkit ki akar iktatni az anya közeléből, aki veszélyt jelent rá nézve. Még a gyerekeket is.

Nagyon vártam ezt a filmet, mert a trailer itt is meggyőző volt. Összességében tetszett a film, bár sok mindent kidolgozatlanul hagytak benne. Az anya karakterét pl. hagyhatták volna kicsit jobban kibontakozni, mert neki volt kapcsolata a "szellemünkkel", de pont róla tudtunk meg a legkevesebbet. Ellenben a nagylány életét alaposan nyomon követhetjük. Első pillantásra szimpatikus volt, jó zenéket hallgatott (felcsendült a metal), de aztán elkezdett idegesíteni, ahogy a barátját kezelte - kihasználta, az meg úgy vergődött utána, mint egy kiskutya. A kistesó karaktere nekem túl érett volt a korához képest, bár ki tudja, ilyen család mellett lehet meg kellett edződnie. Amit nagyon hiányoltam belőle, az a hosszabb nyomozás. Minden thrillerben a nyomozós részeket imádom a legjobban, amikor kiderül a lényünkről, hogy milyen volt és mit miért csinál. Na itt ez elég kurtára sikerült, néhány hangfelvételen és fotón kívül nem sokat kapunk. Itt lett volna jó az anyuka beszámolója, de ez sajna elmaradt. Ettől függetlenül azért tetszett, bár kicsit többet vártam volna tőle. 

Egész pozitívra sikerült a lista, zömében mindegyik film tetszett, egyiket sem bántam meg, hogy megnéztem. Szerencsére rengeteg új thrillert találtam, úgyhogy lesz utánpótlás bőven, reméljük azok között is akad majd valami jó.

Láttátok valamelyiket a felsorolt filmek közül?

További szép napot mindenkinek!

Legújabb filmélmények

Mostanában jó pár filmet sikerült megnéznem vagy egyedül, vagy Viktorral (a horror/thriller filmek zömét csak vele nézem meg), úgyhogy végre tudok egy kis beszámolót írni róluk. A filmek összegző történetét a port.hu oldalról vettem.

"Csingiling visszatér, hogy elkalauzolja a rajongókat Pán Péter mesebeli világába. A Csingiling és a Kalóztündér egy vérbeli tengeri kaland, amelynek középpontjában Zarina, a tündérpor őrzője áll. A kíváncsi természetű tündérlány puszta jóakaratból hatalmas galibát okoz, ezért száműzik Tündérzugból. Rövidesen egy csapat kalózzal paktál le, a titokzatos Koponya-szikla környékén. Csingiling és barátai tehát útnak indulnak, hogy kiderítsék, mi az igazság a kalózhajó fedélzetén, illetve, hogy visszaszerezzék a kék tündérport, amelytől az egész birodalom sorsa függ."

Nagyon vártam már, hogy végre megnézhessem az új Csingiling filmet. Igaz, eleinte azzal ijesztgettem Viktort, hogy ez moziban nézős lesz, de végül megtaláltam angolul és nem bírtam magammal, azonnal meg kellett néznem. Ez a mese hozza a szokásos Csingiling-bájt, amit az összes eddigi filmjében láthattunk - kedves, vicces, tanulságos és nagyon látványos, én simán megnézetném a saját gyerekeimmel is, ha lennének. Pont olyan, amilyennek egy gyerekmesének lennie kell, egyszerűen tökéletes a maga műfajában. Nem tudok betelni ezekkel az édes kis történetekkel, mert általuk újraélem a gyerekkoromat, újra olyan lelkes és izgatott tudok lenni, mint anno. Köztudott rólam, hogy nem szeretem a "csúnya", és "idétlen" meséket, amiket manapság a gyerekek néznek, mivel én a klasszikus vonalat tartom jónak. Ez alatt értem a hercegnőket, tündéreket, kalandokat, elvarázsolt birodalmakat, és az összes többi klasszikus mese elemet. Csingiling legújabb filmjében mindez megtalálható, ráadásul én annyit nevettem rajta, hogy magam is meglepődtem :) Nagyon jópofa humora van a mesének, és a már jól megszokott szereplőgárda mellé becsatlakoznak olyanok is, akik szintén nagyo kedvelhetőek, vagy pont ellenkezőleg, utálatosak, de hát utóbbiaknak ez a dolguk. Csak egy icipici spoilert szeretnék elejteni - imádtam, hogy a tündéreknek felcserélődtek a képességeik! Mindenkinek egy teljesen más tündértehetséget kellett megtanulnia irányítani, ami sok bonyodalomhoz és még több nevetéshez vezetett, egyszerűen imádtam az ötletet :) Ha szeretitek a meséket és a szívetekben még ott él a gyermek, akkor mindenképpen ajánlom nektek ezt a mesét, én azóta többször is megnéztem. Ha pedig nem, akkor is, mert ez a történet mindenkinek tetszeni fog (pszt, még Viktornak is tetszett :P) 

"Carrie White: ezt a nevet biztosan nem felejted el!

Carrie White egy szégyenlős fiatal lány, akinek nem megy könnyen a barátkozás. Osztálytársai is folyton ugratják, általában ő az élcelődés középpontja. Ráadásul otthon sem túl rózsás a helyzet, hiszen Carrie személyiségét nagyban befolyásolta bigott vallásos anyja, aki drákói szigorral neveli és minden külvilági hatás elől gondosan elzárja gyermekét.
Közeledik a szalagavató bál, Carrie egyik osztálytársnője pedig gonosz tervet eszel ki, mellyel ismét (sőt, minden eddiginél jobban) megalázhatja a visszafogott lányt. Arról azonban fogalma sincs, hogy Carrie különleges képességek birtokában van. Telekinetikus erejének poklát pedig épp azok számára tartogatja, akik ártani akarnak neki."

Nagyon régóta pihent már ez a film a gépemen, egyszerűen nehezen vettem rá magam arra, hogy megnézzem. Féltem a remake-ek törvényszerű kudarcától, féltem, hogy képtelen leszek elvonatkoztatni Sissy Spacek brilliáns alakításától, pedig a Carrie az egyik kedvenc Stephen King történetem. Nagyon szeretem. Aztán egy nap végül rávettem magam és megnéztem. Igazság szerint nem alakult ki bennem éles utálat és tömör gyönyör sem, valahol a kettő között vagyok ezzel a filmmel. Az eredetinek persze a nyomába sem ér, de a modern környezet valahogy ismerősen nyomasztóvá tette az egész atmoszféráját. A bántásokat, a piszkálást és a gonoszkodást én magam is megtapasztaltam anno, és ebben a környezetben még jobban át tudtam élni Carrie fájdalmát. Azért is pirospont jár, hogy a végén lévő bosszúhadjárat - véleményem szerint - zseniálisan lett megcsinálva, kihasználták a modern technológia nyújtotta lehetőséget teljes tárházát. Nagyon élveztem Carrie mészárlását, és meglehet van bennem egy kis gonoszság, de úgy éreztem jogosan kapták a szemétkedők, amit kaptak. Nagyon elégedett voltam a film ezen részével. Amivel viszont egyáltalán nem vagyok megelégedve az maga Carrie. Chloe Grace Moretz sokkal, de sokkal szebb annál, semmint hogy hitelesen eljátszhassa Carrie-t. Hiába adtak rá ronda ruhákat, hiába húzta be a nyakát, egyszerűen túl szép volt ehhez a szerephez. Valahogy az arckaraktere túl bájos, túl babás ahhoz, hogy egy ilyen kitaszított lelket alakítson, és a mészárlásnál nyújtott alakításán konkrétan kapartam a falat kínomba. Ez a rájátszott mű-pszichopata fej, a merev végtagok és a tátogó szája egyszerűen borzolták az idegeimet. Nagyon látszott, hogy próbálja elkapni a düh és az őrület egy sajátos egyvelegét, de borzasztóan túljátszotta az egészet. Sissy Spacek azért volt tökéletes Carrie, mert egyrészt a külső adottságai megfeleltek a karakternek, másrészt olyan hidegvérű, elkeseredett dühvel volt képes legyilkolni mindenkit, hogy élvezet volt nézni. Szúrós, átható, merev tekintetétől borsódzott a hátam, na de Chloe alakítása egyáltalán nem volt ilyen. Izzadtság szagú volt számomra. Azért egy estés mozinak elment, de tuti, hogy nem fogom újra nézni.

Mivel ehhez a filmhez nem találtam port.hu-s leírást, ezért én foglalom össze a történetét.

A történet főszereplője egy testvérpár, Kaylie és Tim Russel. Ők ketten borzalmas körülmények között vesztették el a szüleiket, mely miatt a lányt nevelő szülőkhöz küldik, Tim pedig egy pszichiátrián tengeti fiatal éveit, ugyanis a fiút vádolták a szülei meggyilkolásával. Mikor Tim-et kiengedik Kaylie ráveszi őt, hogy segítsen neki befejezni azt, amit anno félbe hagytak. Kaylie ugyanis szenttül hiszi, hogy szüleik halálát egy természetfeletti képességekkel rendelkező tükör okozta, mely az őrületbe kergette az egész családját. Megszerzi az antik tükröt és elhatározza, hogy elpusztítja, de előtte bebizonyítja a világnak, hogy a tükörnek igenis gonosz ereje van. Tim kételkedik az egészben, hiszen hosszú éveken keresztül kő kemény pszichiátriai kezelést kapott, melynek során elhitették vele, hogy amit régen látott, az nem volt valóság. Ám amikor csatlakozik testvéréhez a tükör újra támadásba lendül.

Ezt a filmet Katy ajánlotta nekem, és nagyon-nagyon örülök, hogy mesélt róla, mert miután megnéztem konkrétan rémálmaim voltak, tehát ez egy igen csak jó thriller/horror. Igaz, hogy a tükörfóbiámat ez csak még tovább fokozta, de oda se neki, most maximum még jobban félek a tükröktől, főleg ha antik keretbe vannak ágyazva :P Igazság szerint én ebben a filmben MINDENT imádtam. De mindent. Nyomasztó volt és pszichésen megterhelő, kicsit Stephen King 1408 című sztorijára emlékeztet. A tükör ugyanis nem attól volt félelmetes, hogy mindenféle irreális dolgot tudott csinálni az emberrel, szóval nem szippantotta be őket, nem mászott ki senki belőlük, hanem illúziókat keltett. Nagyon nyomasztó és félelmetes illúziókat. A film több idősíkon mozog, egyik pillanatban még a jelenben vagyunk, ahol a testvérek már felnőttek, de egy másik percben már visszaemlékezést látunk, mikor a tesók még csak gyerekek. Aztán ezek az idősíkok teljesen összeolvadnak, lehetetlen nyomon követni, hogy mikor vagy a jelenben és mikor a múltban, sőt, a két idősíkot már külön sem lehet választani egymástól. A tükör az emberi elmét akarja megtörni, és ehhez változatos módszereket használ. Becsapja a testvéreket, megtéveszti, őrületbe kergeti őket. Én személy szerint imádom az ilyen filmeket, mert nehéz őket kibogozni és nyomon követni, ez pedig izgalmas a számomra. Az egyetlen negatívum a női főszereplő, Kaylie volt, akit legszívesebben lecsaptam volna, de összességében azt mondhatom, hogy ez a film felveszi a versenyt a legnagyobb kedvencemmel, az Insidious-szal. No nem olyan jó, mint az, de hasonló színvonalat hoz. Ha szeretitek a szokatlan, csavaros horrorokat/thrillereket, akkor ezt mindenképpen nézzétek meg, nem fogtok benne csalódni.  

"A Rydell lányok, Anna és Alex tragikus körülmények között veszítették el az édesanyjukat. A trauma miatt Anna elmegyógyintézeti kezelésre szorult. Tíz hónappal később hazatér, ám a testvérével, Alexszel ellentétben az apja nem örül a visszatérésének. Őt okolja az anyja haláláért. Ráadásul Steven feleségül vette a felesége egykori ápolónőjét. Rachel, a mostohaanya nem szívleli a lányokat, akik azt gyanítják, hogy az édesanyjuk nem balesetben veszítette életét. Szörnyű látomások és rémálmok kezdik gyötörni Annát. A nyomozása megdöbbentő eredményhez vezet."

Ezt a filmet is sokáig várattam, valamiért nehezen szántam rá magam a megnézésére. A trailer tetszett, de csak egy sima "pszichopata a mostohám" jellegű thrillernek tűnt, így annyira nem izgatott a dolog, hogy azonnal megnézzem. Aztán mivel mostanában megint rákattantunk az ilyen mozikra, ezért előkerült, és nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Ebben a filmben nincsenek szellemek, se démonok, sem semmi földöntúli, amiért picit csalódott vagyok, mert én az ilyen filmeket szeretem a legjobban. Sokáig tényleg azt hittem, hogy egy szimpla családi perpatvarról lesz szó, amiben a két lány utálja az új mostoháját, majd meggyanúsítják őt az édesanyjuk meggyilkolásával. Ahogy haladunk előre a filmben úgy lesz egyre érdekesebb és érdekesebb a dolog, a vége felé már nagyon drukkoltam a lányoknak, hogy sikerrel járjanak. Aztán a vége úgy pofán ütött, hogy azt hittem lerepülök a székről. Hát ilyen befejezésre nem számítottam, mint amit a film produkált. Totál ledöbbentem, de irtóra tetszett a csavar! Van egy film, amihez nagyon hasonlít, de nem írom le inkább, mert aki látta, az egyből tudni fogja mi a csavar a filmben, úgyhogy ez inkább legyen meglepetés :P Egyébként ez a fajta thriller nem okoz se rémálmokat, se rettegést, de alaposan elgondolkodtat, hogy a végén dühösen szidhassuk a történet kitalálóját. Mondjuk ezt sem nézném meg még egyszer, de egy kis könnyed esti agyalásnak teljesen jó. 

"A karizmatikus, ám vitatható módszerekkel dolgozó egyetemi fizika tanár, Harris (Jared Harris) ráveszi legjobb diákjait, hogy csatlakozzanak egy veszélyes kísérlethez: negatív emberi energiából akarnak kopogtatószellemet létrehozni. A kísérlet tárgya egy csábító, ám veszélyes fiatal nő (Olivia Cooke), akinek sötét energiája sérült pszichéjében mutatkozik meg. Ahogy a kísérlet kezd kibontakozni, a diákok és a professzor szembetalálják magukat a szörnyű valósággal: kimondhatatlan erőt szabadítottak el, melynek hatalma minden addigi várakozást felülmúl."

Ezt a filmet veszettül vártam. Angolul néztük, és felirat még nincs hozzá, de aki egy kicsit azért ért angolul az simán meg tudja nézni. Mi már nem bírtunk magunkkal, muszáj volt tegnap este megnéznünk. A trailer baromi ígéretesnek tűnt, ezért is epedtem már érte, és amikor elkezdtük nézni az első, ami kissé idegesített az a 70-es évekbeli hangulat. Tudjátok, mindenkinek tupírozott, szőkített haja volt, barna bőre és borzalmasan elütő pasztell sminkje, meg geometriai mintás ruhája. Na mindegy, ez csak az én bogaram :D A történet szerint a főszereplő lánynak komoly problémái vannak, amit egy tudós és a csapapta megpróbálnak kezelni. A tudós bizonyítani akarja, hogy minden természetfeletti esemény az emberi elme szüleménye, azaz ha elpusztítják ezeket a fantazmagóriákat, akkor a beteg meggyógyul. A tudós hisz benne, hogy minden kopogószellemet és más ártó lényt a negatív emberi energia kelt életre, és ha azt becsalogatják egy külön testbe, akkor szimbolikusan el lehet azt pusztítani, így pedig a beteg úgy érezheti, hogy megszabadult az őt űző gondoktól. Mondanom sem kell, a kísérlet enyhén szólva kudarcba fullad. Egyébként maga a film eléggé lassú menetű és csak 1-2 jó jelenet található meg benne, a többi csak rizsa. A jó horrort és thrillert arról ismerem meg, hogy félig eltakart szemmel tudom csak megnézni, vagy éppen megkérem Viktort (aki rezzenéstelen arccal nézi végig a legvéresebb filmeket is), hogy narratálja nekem az eseményeket. Na ezt a filmet lazán végig néztem, mert vártam, hogy mikor kezdek már el félni. Ez sajnos nem történt meg, pedig nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban. A végén lévő csavar azért hozott egy kis felüdülést számomra, nagyon ötletes megoldás volt, de kicsit sem féltem rajta. Azért popcornnal elmegy, egy estét megér rááldozni.   

"Beth különös körülmények között veszítette el két barátját. Mindkettő rejtélyes telefonüzenetet kapott, melyben a saját haláltusájukat hallgathatták végig. Nem sokkal később valóban meghaltak, mégpedig oly módon, ahogyan azt a telefonban hallották. A rendőrségen kétkedve fogadják a lány bejelentését. Csupán Jack Andrews felügyelő hisz neki, aki hasonló körülmények között veszítette el a húgát. Jack és Beth a saját szakállára nyomozni kezd. Ám egyszer megszólal Beth mobilja. Bár nem veszi fel a különös hangon csörgő készüléket, a fenyegető üzenet letörölhetetlenül ott marad a kijelzőjén."

Viktor IMÁDTA ezt a filmet. Én kevésbé, de nem azért, mert nem jó, hanem mert ez tényleg az az "ujjaimon keresztül merem csak nézni" kategória. Pedig igazából semmi brutálisan félelmetes nincs benne, viszont olyan nyomasztó és bizonytalan légkört épít ki maga köré, hogy szégyen nem szégyen, volt, hogy konkrétan a sírás kerülgetett és azt akartam, hogy azonnal hagyjuk abba a filmet. Végül hős voltam és végig néztem. Utólag már belátom, hogy túlstresszeltem, de a plakáton is látható "érdekes" figurák, a telefonhívások, az idegesítő, horrorisztikus csengőhang, a furi, néma kislány a macijával és a halál esetek összeadódva totális hisztériát váltottak ki belőlem. Olyan irtózatosan szörnyű rémálmaim voltak utána, hogy tacsakosra izzadva ébredtem fel tőlük hajnalban, és alig bírtam visszaaludni. Szóval ez azért egy jó film, de nem a hozzám hasonlóan gyenge idegzetűeknek ajánlott, mert itt aztán tényleg mindent bevetettek az ijesztgetésre. Nem csoda, hogy ilyen, mivel ez egy japán remake. Viktor egyébként valószínűleg ezért imádta, mert neki a japán horrorok a gyengéi, gondolom ráérzett, hogy eredetileg ez is az volt. A végén lévő csavar érdekes volt és persze nem zárult le teljesen a sztori, de azt hiszem ennek pontosan így kellett befejeződnie. Nagyon jó thriller/horror, mindenkinek ajánlom, kivétel akik hozzám hasonlóan kiborulásra hajlamosak :D 

És voltam olyan hülye, hogy megígértem Viktornak, megnézek vele néhány ázsiai horrort. Szerintem még sokkhatás alatt lehettem, mikor megígértem, de mindegy, legalább a vérnyomásommal nem lesznek problémáim :D

Ti láttátok már valamelyik filmet? Ha igen, hogy tetszettek?