A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szemöldök. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szemöldök. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 9., vasárnap

Szemöldöktetoválás újra

Helló Mindenki!
Kicsit kihagyott pár napot a blog, ezért elnézést is kérek, de olyan szinten voltam leszívva agyilag és energia terén is, hogy semmi erőm nem volt már írni. Csütörtökön kipurcantam a táncórán, pénteken nagybevásárlást tartottunk, szombaton pedig megünnepeltük Viktor 29. születésnapját (a menüről lesz külön bejegyzés, mert újdonságokat készítettem), ami hatalmas meló volt számomra, de megérte. Ma kerültem olyan állapotba 11 óra alvás után, hogy képes vagyok újra kommunikálni. Ma még amúgy is lesz egy kiruccanásunk rokonokhoz, úgyhogy szükségem volt a pihenésre, de addig sem akartalak titeket bejegyzés nélkül hagyni :P
Az őszi szünetem nem csak pihenéssel telt, mert belesűrítettem a szemöldöktetoválásom korrekcióját is. Pont kapóra jött a másfél hetes szünet, így kértem is egy időpontot a kozmetikusomtól, mert már vállalhatatlanul nézett ki a fejem. Én kb. másfél évente szoktam újraüttetni a tetoválásom, addigra kopik ki annyira, hogy már szükségét érzem a korrekciónak. Ezúttal nem csak a színt akartam felfrissíteni, de picit vastagítani is szerettem volna rajta, mivel tényleg nagyon vékonyka volt. Kicsit természetesebb, teltebb ívet szerettem volna neki.
Be kell valljam, hogy ez volt az eddigi legfájdalmasabb szemöldöktetoválós élményem. Irtóra fájt, másfél évvel ezelőtt közel nem volt ennyire rossz, de tegyük hozzá, hogy most vastagítottak is és közelebb mentek a csonthoz, ott meg azért érzékeny a bőr nagyon. A procedúra ismét 3 óra hosszát vett igénybe, ezalatt semlegesítették az előző színt egy zöldes árnyalattal, majd arra került rá a szürkés barna festék, amit mindig használok. A vastagítás felfelé történt, és habár még egy kis korrigálás szükséges lesz a tökéletes végeredményhez, azért én így is nagyon meg vagyok elégedve. Először nagyon furcsa volt ez a vastagabb szemöldök, komolyan Sztálin bácsi megirigyelhette volna, de sajnos amíg a seb nem potyog le, addig kénytelen az ember egy mindenre elszánt Raszputyin tekintetével járni-kelni a világban. Nekem kb. 4 nap kell ahhoz, hogy a seb teljesen lejöjjön, ehhez hámlasztó krémet használtam reggel és este. Sajnos a művelet során a jobb szemöldököm olyan szinten bedagadt, hogy a végén le kellett jegelni, ráadásul vérzett is, ami még soha nem fordult elő. Hiába, ahogy egyre feljebb haladunk, úgy lesz egyre érzékenyebb a bőr.
A kiinduló állapotot láthattátok a legutolsó sminkes bejegyzésemben itt. A következő képek közvetlenül a procedúra után készültek.



Itt még nagyon erős a szemöldököm a seb miatt.



Ez a bal oldal, amivel szerencsére nem volt semmi különösebb probléma.



A jobb oldal viszont csúnyán be volt dagadva, itt elég jól látszik is a duzzanat. Egy idő után a tetováló tű már át sem tudta ütni a bőrömet, annyira meg volt dagadva.


Ezután következett a nehéz 4-5 nap, amíg a seb le nem potyog, ugyanis ilyenkor nem nagyon érheti víz a bőrömet. Nehéz volt így tisztálkodni, kicsit körülményes is, de azért megoldottam. A kenegetés nagyon jól esett a beduzzadt jobb szemöldökömnek, szerencsére kb. 2 nap alatt eltűnt róla a dudor és már nem is volt érzékeny. Nagyjából 5 nap után kezdett el potyogni a varasodás, ezt a kenőcs használata közben tapasztaltam, ugyanis az ujjamon ott maradtak a kis "vonalkás" sebek. Nekem ugyebár szálazott és satírozott szemöldököm van, ami elég összetett dolog. Nem elég a vonalakat megcsinálni, közé is kell satírozni, különben úgy nézek ki, mint egy félresikerült zebra. Szerencsére a kozmetikusom nagyon rendes és mindkét műveletet megcsinálja nekem évről évre ugyanazért az árért.



És így néz ki a szemöldököm most. Egy kicsit vastagabb lett, habár még a plusz korrekció szükséges lesz, mivel a bal oldalon kicsit kevésbé fogta meg a bőrömet a festékanyag. Újabb másfél órás fájdalom vár rám :( De hát a szépségért (nem is azért, inkább a kényelemért) meg kell szenvedni.





A jobb oldal jó lett, szerintem ott nem is lesz szükség komolyabb korrigálásra. A kozmetikusom olyan sokszor ment át rajta, hogy szerintem teljesen jól bevette a színt, hála égnek, mert nagyon megszenvedtem vele. 



A bal oldal még kicsit halovány azon a részen, ahol vastagítottunk, úgyhogy ott mindenképpen szükséges lesz átmenni rajta még egyszer-kétszer. 


Azért örülök, hogy a nehezén túl vagyok, és hogy a korrekció után megint lesz másfél év békességem, amikor nem kell a szemöldökömmel foglalkoznom. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, mert a vastagítás jóra sikeredett. Először kicsit fura volt, de most már megszoktam, és ha a bal oldalt kijavítják teljes lesz az örömöm. Szerencsére messziről semmi nem látszik ebből a kis hiányosságból.
Én továbbra is nagyon tudom javasolni a szemöldöktetoválást azoknak, akik hozzám hasonlóan nulla szemöldökkel rendelkeznek, mert nagyon megkönnyíti az ember életét. Nekem genetikailag nem nagyon van szemöldököm, ami van az is szőke, szóval sok nem látszott belőle. A tetoválás sokban könnyíti az életemet, de azoknak is tudom javasolni, akik csak egy kicsit szeretnének korrigálni a szemöldökükön. Tényleg hosszan tartó, szép eredményt kapunk és ma már nem kell aggódnunk a zöldre kikopó, szögletes formáktól, nagyon szép, természetes hatású szemöldököket tudnak készíteni a szakemberek. 

Az én kozmetikusom oldala: http://www.szepulni.hu


2014. október 5., vasárnap

Goth kihívás 2. - 14. kérdés

Írj három dolgot, aminek örültél volna, ha valaki elmondja neked, amikor még "kezdő", kis ügyetlen voltál!

Először is jó lett volna tudni, hogyan kell a szemöldökömet szépen megrajzolni. Akkoriban még nem volt kitetoválva, folyton meg kellett rajzolnom, de sem a formája, sem a vastagsága nem volt túl szép látvány. Mármint akkor úgy éreztem, hogy jól néz ki, de utólag visszanézve csak fogom a fejem, hogy úristen, én így emberek közé mentem :D



Szemléltetőül vala. Ez a kép régen a kedvencem volt, tetszett a sepia effekt és úgy az egész hangulata is, de az a szemöldök, egek! :D

Aztán örültem volna, ha valaki megérteti velem, hogy nem a ruha teszi a goth-ot, ugyanis anno nagyon pocsékul éreztem magam, ha az iskolában megláttam néhány másik darkosabb lányon olyan ruhákat, amiket én csak álmaimban viselhettem volna. Én mindig a magam kis szerény módján öltözködtem, sosem költöttem drága ruhákra, mást fontosabbnak tartottam annál (pl. hogy abból a pénzből inkább új könyvet vegyek magamnak), de azért belül rosszul éreztem magam, hogy én ennyire egyszerűen öltközödöm. Aztán persze az évek során ez az érzés elmúlt, de akkor jó lett volna, ha valaki megvigasztal és helyreteszi mindezt a fejemben.
A harmadik, amit jó lett volna tudni régen pedig az, hogy a művészetnek magától, belülről kell fakadnia. Volt egy időszak az életemben, amikor annyira szenveglő és szánalmas voltam, hogy lépten-nyomon borús hangulatú, depresszív verseket akartam írni, jelezve a világ felé, hogy mennyire szerencsétlen vagyok és hogy ugyan sajnáljatok már (:D), és utólag visszagondolva ez rohadtul szánalmas viselkedés. A művészet akkor jó, ha szívből jön, magától, természetesen. Ha egy vers erőltetett, érezni az olvasása közben, hogy "izzadtság szagú", és akkor máris nem lesz hiteles. Én felvállalom, hogy anno nagyon sok ilyen verset írtam, mert szerettem volna, ha felfigyelnek rám, illetve ha ezekkel éreztethettem a világgal, hogy mennyire elkötelezett goth vagyok, de ma már nem vagyok büszke ezekre a tetteimre. Szerencsére manapság már csak akkor ragadok tollat, ha tényleg megszáll az ihlet.