Ismét egy új témával jövünk a VKP keretein belül - most a kedvenc regényünkről kell mesélnünk. Nos, tartok tőle az én beszámolóm irtó unalmas lesz, ugyanis a szívemnek legkedvesebb regényt elég sűrűn emlegetem a blog berkein belül és minden alkalommal ódákat zengek róla. Ez nem csak azért van, mert zseniális műnek tartom, hanem mert emlékek, érzelmi élmények is kötnek hozzá.
A Harry Potter regények kisgyerek korom óta részei az életemnek. Tudom, sokak szemében sablonosnak tűnhet, ha valaki a HP szeptológiát jelöli meg kedvenc regényeként, de én ha akarnék se tudnék mást mondani, mivel könyv még nem volt rám olyan erős hatással, mint ez a hétrészes regénysorozat. Kezdjük ott, hogy Harryvel együtt nőttem fel. Én is pont 11 éves voltam, mikor megkaptam a könyvet, és habár eleinte nem fogott meg a sztori, kis rábeszélésre sikerült nyitnom felé, s onnantól kezdve nem volt megállás. Tisztán emlékszem még most is, mikor először nyitottam fel az első könyv fedelét és kezdtem bele az olvasásba. Még mindig gyanús volt nekem a történet, semmi érdekeset nem találtam benne, aztán egyszercsak bumm, minden a feje tetejére áll, pörögtek az események, én pedig egy teljesen új világ kellős közepében találtam magam. Akkor eszméltem csak fel, mikor édesanyám hajnali egy órakor bekopogott hozzám, hogy ideje lenne aludnom... Olyan szinten szippantott be Harry világa, hogy a valóságot teljes mértékig kizártam maga körül. Olyan érzés volt, mintha fejest ugrottam volna a könyvbe, akárcsak Harry Denem naplójába - miközben olvastam megállt az idő, én pedig távoli tájakon jártam, miközben a saját mivoltomról teljesen megfeledkeztem. Az első olvasás alkalmával önként és dalolva mondtam le az evésről és az alvásról, a természet hívó szava tudott csak kirángatni a történetből, de olyankor is fénysebességgel rohantam vissza bevetődni Harry világába, hogy még csak véletlenül se essek ki a ritmusból.
Harry Potter történetei immár 15 éve töretlen kedvenceim. Mikor elkezdtem olvasni őket még csak kislány voltam, ma meg már felnőtt nő vagyok, de mindegy hányszor veszem a kezembe őket, pont ugyanolyan szórakoztatóak. Jelen pillanatban is újraolvasom a sorozatot, most épp a harmadik résznél tartok és imádom! Nem tudom megunni! annyira örökéletűek a történetek, hogy minden egyes olvasáskor újra újdonságként élem meg őket. Na és a humor, azt nem szabad kifelejtenem a felsorolásból. Ugyanis a könyv másik nagy erőssége - a szuper világ és a remek sztori mellett - a humora. Annyit, de annyit kacagtam ezeken a regényeken, hogy már csak az említésüktől is mosolyognom kell. emlékszem édesanyám kint tett-vett a konyhában, én bent olvastam az első kötetet, ő meg csak annyit hallott, hogy percenként hangos, szívből jövő kacagásban török ki és el nem tudta képzelni mi lehet olyan vicces egy történetben :D A legjobb viszont az, hogy ilyen sok év után is ugyanolyan jóízűen tudok nevetni a poénokon, mint régen.
Egyszerűen nem találok hibát ebben a sorozatban. Minden annyira remekül el van benne találva, hogy semmi negatívumot nem tudok felhozni ellene. Egyedül talán az utolsó rész drámai pillanatai, a sok haláleset az, ami borzasztóan szíven ütött és mai napig fáj (igen, képes vagyok kitalált szereplőket megsiratni és gyászolni), de ezt sem hibaként értelmezem, mert így lett kerek egész a történet. Számomra a Harry Potter sorozat a legfantasztikusabb olvasmány, ami valaha is a kezembe került és ez az évek múlásával sem fog változni. Hogy most épp hanyadjára olvasom újra a hét kötetet, fogalmam sincs, de pont úgy élvezem, mintha először csöppennék Roxfort falai közé. És az is biztos, hogy ha épp nincs semmi jó a könyvesboltban és már minden fellelhető könyvet kiolvastam az itthoni gyűjteményemből, akkor a HP kötetekhez mindig visszatérhetek, ugyanis ez a történet bármikor, bárhol tökéletes választás számomra :)
Nektek mi a kedvenc regényetek?
Szeretitek a Harry Potter könyveket?
