Mani-acs - Fantasy

A Mani-acs csapata ezúttal a fantasy témakörében barangol el - ezt a témát pont én vittem a csoportba, mivel egyik kedvenc műfajom a fantasy. Persze mikor témajavaslatot teszek, sosincs előttem konkrét ötlet, így most is csak az volt bennem, hogy a fantasy jó tág témakör és sokféleképpen lehet értelmezni, aztán mikor ma délután nekiültem pingálni csak lestem, hogy mégis miként értelmezzem ezt a témát? Aztán beugrott az isteni szikra - a legkedvesebb fantasy filmjeimet fogom megjeleníteni a körmeimen! Ezeknek a kiválasztása sem volt egyszerű, hiszen annyi, de annyi remek fantasy alkotás van, és nehéz közülük csak ötöt kiválasztani. Kicsit vérzett a szívem a Végtelen történet, a Legenda, a Tintaszív és az Óz, a csodák csodája miatt, de végül kiválasztottam azt az ötöt, amit ráfestettem a körmeimre. Egyelőre nem árulom el, hogy melyik történetek ihlettek meg, kíváncsi vagyok csupán a manikűrömből ki lehet-e őket találni :P

Két dolog miatt is elnézést kell kérnem - a fényviszonyok sajnos most sem a legjobbak, mert egész nap borongós időnk van (tipikus nyári időjárás), így pedig nehéz természetes fényben készült, jó minőségű fotókat csinálni. A másik, amiért elnézést kell kérnem azok a rövid körmeim. Legutóbb annyira meguntam a hosszukat, hogy könyörtelenül levágtam őket, így viszont elég nehéz volt rájuk festegetni. Viszont a Barbitól kapott körmös ecsetkészlet remekül szuperál, most avattam fel és azt hiszem már most sokkal jobb mintákat/képeket tudtam festeni, mint eddig. Nem tudom mennyire kivehetőek a képek, de így a végére leírom, hogy melyik körmömet melyik film ihlette :)

A hüvelyk ujjammal elég rendesen megküzdöttem, ugyanis itt a Labirintus című film híres báli jelenetét szerettem volna megjeleníteni, mikor Sarah és Jared az üveggömbben táncolnak. Na most nem egyszerű dolog rövid körmökre emberi alakokat pingálni, de azért magamhoz képest egész jól sikerült :) Igyekeztem Sarah szép ruháját és hajdíszeit is visszaadni, illetve Jared-et is felismerhetővé akartam tenni. Az arcok nem lettek túl szépek (az orrokat még gyakorolnom kell XD), de összességében elégedett vagyok ezzel most :)

A mutató ujjamnál azt hiszem nincs mit magyaráznom, ez elég egyértelműre sikeredett - a Harry Potter széria mind könyvben, mind filmben hatalmas és örök kedvencem. Most a könyvek cirádás betűit festettem a körmeimre. Ebben semmi nehézség nem volt szerencsére.

Itt a közeli kép nem lett túl jó, de ennél jobbat nem sikerült készítenem. Ha a felső képeket nézitek ott jobban kivehető a kép, melyet Narnia krónikái ihlettek. Íme a havas fenyőerdő és a lámpaoszlop, ahol Lucy és Tumnus úr először találkoztak :) Bevallom ez a körmöm lett a kedvencem. Mindig ámultam a többi lakkos blogger téli tájat ábrázoló manikűrjeit és csak pislogtam, hogy milyen szépeket tudnak alkotni. Most végre én is nekiveselkedtem és azt hiszem nem vallottam kudarcot. Nyilván nem tökéletes, de nekem nagyon tetszik :)

Remélem ez a körmöm is eléggé egyértelmű, hiszen a Gyűrűk Ura sem maradhatott le a kedvenceim közül :) A gyűrű helyett most Sauron-t, vagyis a Nagy Szemet festettem a körmeimre. A gyűrű talán szimbolikusabb lett volna, de szerintem Sauron szeme is eléggé felismerhetővé teszi a történetet.

A kisujjamon pedig a legegyszerűbb lakkozásom látható, melyet a Hook című film ihletett. A kampó adta magát, illetve ott látható még a két csillag is - jobbról a második csillag, és máris Sohaországban találjuk magunkat ^^ Nagyon szeretem ezt a történetet is, és habár nem egy tipikus fantasy, de számomra még bőven belefér ebbe a kategóriába. 

Remélem elnyerik a tetszéseteket ezek a manikűrök ^^

Melyik tetszik közülük a legjobban?

És ha szeretitek a fantasy-ket, nektek mi a kedvencetek?

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Hook

A következő film ebben a sorozatban talán az egyik leggyakrabban megtekintett történet, amire kiskoromban rá voltam kattanva. Imádtam én a Legendát, a Labirintust és a Végtelen Történetet is, de a Hook olyan helyet foglal el a szívemben, amit nehéz még szavakba önteni is.
Valahogy az eredeti Pán Péter történet sosem fogott meg igazán. Pán Pétert idegesítőnek találtam, Csingilinget kegyetlennek és önzőnek, Wendy-t pedig kibírhatatlanak. Sokáig nem is néztem meg azt a Disney mesét, meg a témából készült filmeket sem, mert annyira távol éreztem őket magamtól. Aztán egyszer csak megláttam a Hook-ot menni a tévében és előtte ragadtam. Hogy miért? Mert több téren is remekre sikerült ez az alkotás, de főleg a hangulatkeltésben verhetetlen, és a tökéletes színészi játékban, no meg az érzelmekben. Véleményem szerint ez a mese a filmtörténet egyik legmeghatóbb gyermekfilme. Van valami ellenállhatatlanul szép ebben a moziban, amit képtelen vagyok szavakba önteni - aki látta a filmet és hasonló lelkületű, mint én, talán megérti mire próbálok célozni. Pán Péter felnőtt már.

Gyermekei vannak és felesége, de elrabolt gyerekeiért képes visszatérni Seholszigetre, hogy megmentse őket. Első körben azt említeném, hogy bámulatosan jó ötlet volt ez a pálfordulat a főszereplő részéről. Pán Péter a világ legnagyobb kalandora és csirkefogója volt, de mikor úgy döntött, hogy felnőtté válik ő maga is olyan lett, mint a többi ember. A szabad szelleme eltűnt belőle, már nyoma sincs benne a régi repkedő ifjúnak, helyette kapunk egy a telefonján lógó, családját elhanyagoló férfit, aki a munkájának él és közben elfelejt mindent, ami oly fontos lenne számára. De amint visszatér régi otthonába hatalmas változás előtt áll, hiszen elő kell keresnie magában a régi gyermeket, a szelek szárnyán repülő, kukorékoló fiút, aki indiánokkal harcolt és megaával a nagy és veszélyes Hook kapitánnyal. Én lenyűgözőnek találom a folyamatot, amin főhősünk végig megy. Egy ízig-vérig mai férfi bekerül egy gyermeki környezetbe, amivel nem nagyon tud mit kezdeni, mert a modern világ annyira átmosta az agyát, hogy a régi dolgokra nagyon nehezen tud visszaemlékezni. Közben pedig betekintést nyerhetünk Hook napjaiba is, ahogy megpróbálja magához édesgetni a gyerekeket, és ezt az ötletet is zseniálisnak tartottam. A kicsi Maggie persze nem csábul el, hiszen vele édesanyja foglalkozott, de Jack, a nagyobb fiú boldogan élvezi a figyelmet, amit apjától sosem kapott maradéktalanul meg.

Közben Pán Péterünk folyamatosan próbál visszaemlékezni múltjára, melyben az elveszett fiúk és Csingiling is segítik. Két jelenet van, ami örök életemre megmaradt bennem. Az egyik, mikor Pán Péter találkozik a hídon az egyik elveszett fiúval. Ez a fiú ad neki egy zacskó üveggolyót, amit még egy Dudás nevű árva vesztett el. Dudás Péterrel visszatért a felnőttek világába, így ő is felnőtt, megöregedett, és mindig azt hajtotta, hogy már nem tud repülni, mert elveszítette a szép gondolatait. Akkor derül ki, hogy az üveggolyók voltak az ő szép gondolatai. Aztán mikor Péter visszaemlékezik a gyermekei születésére, a boldogságára a családjával, végre újra képes repülni, újra vannak szép gondolatai. Annyira meghatónak tartom ezt a két pillanatot, mert habár ma már klisésnek mondanánk őket, az akkori atmoszférával annyira megindítóra sikerült mindkét jelenet, hogy e sorok írása közben is, ahogy visszaemlékezem rájuk, elszorul a szívem a meghatottságtól.

Kiemelném még Csingiling (akit a filmben Giling galang-nak hívnak, nekem a Csingiling jobban tetszik) jelenetét is, mikor végre megtudhatjuk róla, hogy mennyire szereti Pétert (ezt a mesében is sejteni lehetett, de itt, ebben a filmben igazán megérthettük), s ezért képes volt egy röpke pillanatra emberré változni. Csókot remélt Pétertől, igazi csókot, nem pedig gombot és gyűszűt, de Péter képtelen rá, hiszen ő a feleségét, Moyrát szereti. Már kezdett újra elveszett fiú lenni, de ez a jelenet ráébresztette arra, miért is jött vissza, és hogy mi a feladata. Habár sajnáltam Csingilinget, örültem, hogy Péter visszatalált önmagához és újra a gyermekei megmentésére indult. Illetve amit imádok az a vacsora jelenet. Szerintem nem volt olyan gyerek, aki azt a részt ne imádta volna :) Csupa színes, gusztusos étel, habár ezekből az elején nem látunk semmit. Aztán mikor végre Péter újra tud játszani az asztal rogyásig telik finomságokkal, majd jön a szócsata és a dobálózás, ami egy annyira bájos, vidám, bolondos jelenet, hogy mindig hatalmas mosollyal nézem végig :) Végül persze Péter megmenti a gyerekeit, s habár nem maradhat Seholszigeten, a szívében többé nem csak a férjnek és családapának van hely, hanem annak az örök gyereknek is, aki régen volt. Így közelebb kerülhetnek egymással Jack-kel, Maggie-vel, és az életük sokkal szebben folytatódik, mint eddig.

A színészi választásról ódákat tudnék zengeni - Robin Williams mindig is az egyik kedvencem volt és itt is brilliánsan játszik, Dustin Hoffman maga a tökély, annyira illik rá Hook szerepe, hogy csuda, de még Julia Roberts is egészen meggyőző volt Csingiling szerepében. Egy szó mint száz, ez a film egyszerűen tökéletes az én szempontjaim alapján mérve. Mindig örömmel fogom megnézni, mindig együtt fogom dúdolni az altatót Maggie-vel, mindig nevetni fogok Péter repülési próbálkozásain, és mindig megőrzöm a szívemben a film örök igazságát: aki szívében megőrzi a gyermekkor szépségét, az sosem nő fel.