A választásom - Viktor javaslatára - Amerika lett, aminek a konyhája, nos, elég távol áll tőlem. Mondjuk egy finom házi hamburgert szívesen megeszek, de azért ha tehetném, szívesebben választanám a japán konyhát :P No mindegy, nézzük is mit sikerült alkotni.
Hamburger kétféleképpen
Igen, a létező legegyszerűbb, legjellegzetesebb amerikai "kaját" készítettem el. Eredetileg mac and cheese-et terveztem, de Viktor hamburger mániás, így neki szerettem volna kedvezni. Nagy újdonságokat szerintem nem írok azzal, ha aprólékosan végigmegyek a főzés lépésein, hiszen csak egy finom, fűszeres húspogácsát készítettem, majd összedobáltam a többi hozzávalóval. Az első hambi a klasszikus sajtburger mintájára készült, azaz került bele csemege uborka, aprított vöröshagyma, ketchup és lapkasajt. A második hasonló módon épült fel annyi különbséggel, hogy ebbe szeletelt lilahagyma került, illetve házi Big Mac szósz. Jó, nyilván nem pont ugyanolyan az íze, mint a mekis verziónak, de nem is az volt a cél, hogy azt az agyon cukrozott lónyálat reprodukáljam. Ebbe a szószba light majonéz, bio ketchup és mustár került, illetve aprított lilahagyma és csemege uborka. Semmi plusz cukor, a hamburger zsömi amúgy is elég kalóriadús volt. Szolidan enni ezt a monstrumot konkrétan lehetetlen volt, én még csak úgy sem tudtam beleharapni, hogy összefogtam az egészet. Böhöm nagy dög volt, így a hozzá készült köretet meg sem tudtam enni. Ja, a köret - meglepő módon sült krumpli, de csak egy kis löttyintésnyi tökmagolajjal és tepsiben sütve paprikás fűszerekkel.
És azt kell, hogy mondjam, sokkal finomabb, mint az olajban sütött, szottyos változat. Ennek a külseje ropogós, belül viszont puha, nem pedig egy merő plötty az egész. Ja, és sokkal jobban kijönnek az ízek is, ha nem úsztatjuk meg abba a reneteg olajban.
Corn dog
Ezt az ételt már nagyon régóta ki szerettem volna próbálni, mivel két kedvenc filmemben is ezt nyammogják a szereplők - emlékeztek a Bűbáj parkos jelenetére, illetve a Neveletlen hercegnő azon részére, mikor Mia városnézőbe viszi a nagymamáját? Na ott ették ezt a kaját. Lényegében annyi, hogy pálcikára szúrt virslit mártunk sűrű, kukoricadarás palacsintatésztába, majd olajban kisütjük (igen, ez utóbbinak annyira nem örültem, ha már szenvedtem az olajmentes krumplival...)
Hozzávalók:
- 200 g kukoricadara
- 100 g liszt (nálam keverve volt sima és tönköly)
- 1 tojás
- fél tk. sütőpor
- 2,5 dl tej
- só, bors, fűszerpaprika
- 1 kg virsli
A teendőnk pedig nem más, mint hogy a hozzávalókból egy sűrű, palacsintatészta-szerű, homogén masszát kutyuljunk, amit aztán beletöltünk egy magas falú pohárba. A pálcikára szúrt virsliket ebbe mártjuk, majd kisütjük a forró olajban. Nagyon hamar elkészül és bitang laktató. Erre kerülhet még rá csíkban mustár, esetleg mellé ketchup, aki igényli, nekem mustárral jobban ízlett.
Csokis keksz
Ez is egy hiperprimitív recept, de mivel Viktor kedvence, ezért nem nagyon volt választásom itt sem :P
Hozzávalók:
- 75 g olvasztott vaj
- 150 g cukor (én nádcukrot használtam)
- 1 tojás
- vanília aroma ízlés szerint
- 1 tk. sütőpor
- 1 tk. fahéj
- 175 g finomliszt (én felesben használtam simát és tönkölyt)
- csipet só
- 100 g étcsokoládé
A csoki kivételével mindent összedolgozok, így pedig egy gyúrható, masszív tésztát kapok. Ebből kis golyókat formázok, majd a tenyeremben ellapítom őket, sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, majd belenyomkodok a tésztába pár darab felkockázott csokit. Kb. 10 perc alatt megsül. Én dupla adagban csináltam, mert nálunk ez a numero uno édesség, és még így sem tartott ki elég sokáig. Ez új recept volt számomra, régebben másik fajtával dolgoztam, de ez jobb, kellemesebb így a tészta. Viszont aki sima cukor helyett nádcukrot szeretne használni, mint én, az vigyázzon, mert a nádcukor nem olvad el a sütés közben, így ez az amúgy is száraz sütemény még karcosabb lehet általa.
Nézzétek meg a többiek finomságait is:
