Hát ebből is van egy pár.
1. Régen imádtam a vámpírokat, éltem-haltam értük, úgy bújtam Anne Rice-t, hogy az orrom a könyv lapjait súrolta. Aztán divat lett Anne Rice-t olvasni, divat lett vámpírokat imádni, engem pedig taszít minden, ami bevonzza magához a tömeget. Lépten-nyomon mindenki vámpírokról áradozott, vámpíros képeket készítettek magukról, vámpíros felhasználónevek születtek, vámpírnak képzelték egyesek magukat - na ekkor mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből a hisztériából nem kérek. Én az olyan dolgokat szeretem, amit csak egy szűk réteg kedvel, a többi pedig taszítónak találja. Sajnálom, hogy a média jóvoltából a vámpírok is bekerültek ebbe a körbe, s ezáltal tele lett velük is a hócipőm, mert régen meg volt a varázsa a vámpíros sztoriknak. Az ember ezek közben is elszigeteltnek érezhette magát, de a szirupos lónyál sztoriknak köszönhetően most már mindenki vámpír rajongó.
Azért csöndben jegyzem meg, hogy a vámpírok mítoszát, lényét továbbra is kedvelem, de már nem olyan mélységgel, mint régen. Megkopott a varázsuk sajnos :( Kösz, tömegmédia.
2. Régen imádtam brutál fekete pandamaci szemeket festeni magamnak minden nap. Na jó, azért nem volt összegányolt a sminkem, csak mindig nagyon erősen fekete volt. Persze ma is viselek erős, fekete sminket, de már igényesebben csinálom, nem keretezem olyan széles körben a szemem, próbálom elegánsra csinálni. Szóval ez a régi bevert szemű külső megszűnt és a helyére egy igényesebb goth smink került.
3. Régen imádtam teleaggatni magamat minél több gyűrűvel, ma már viszont csak azt az állandó négyet hordom, amik fontosak nekem.
Most így hirtelenjében ennyi jutott eszembe.
