Az elmúlt napok gondolatai

Egy kicsit elmaradtam a blogolással. Ennek fő oka a mérhetetlen fáradtságom, ugyanis még most is a múltkori 6 napos munkahetet nyögöm, de ezen kívül voltak egyéb dolgaim is. Néhány gondolatomat össze is szedtem a mostani eseményekkel kapcsolatban.

- Még mindig veszettül imádom az esőt és a vihart. Szegény Yvette kapott az emberektől hideget-meleget (no meg mi is tőle, bár inkább csak hideget), amiért épp most tombolja ki magát nálunk, de én ismételten megbabonázva néztem az esőfüggönyt, amitől még a szomszéd házig se láttam el, és a fákat, ahogy tépázza őket a szél. Annyira szeretem! És ilyenkor nagyon jól esik párologtatni egy kis Yankee Candle November Rain-t, mert illik az időhöz a hangulata :)

- Nem tudom pontosan, hogy a fent említett 6 napos munkahét fárasztott le ennyire, vagy a hideg front, de tényleg úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. Olyan vagyok, mint egy zombi, mikor hazajövök csak egy kis sorozat nézésre van erőm aztán dőlök is ki, pedig annyi mindent elterveztem ide is írni. Persze ezeket majd pótolom hétvégén.

- Másik fontos dolog, ami szintén megritkult, a sütögetés itthon. Szerencsére Viktor nem tette szóvá, sőt, amikor két fáradtságtól való ájulás közepette megjegyeztem, hogy kéne már sütni jól letromfolt, amiért ilyen állapotban neki akarok állni robotolni. Viszont már nagyon hiányzik egy jó kis házi sütemény, úgyhogy elhatároztam, hogy hétvégén ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj én olyan terülj-terülj asztalkámat fogok csinálni, hogy ihaj meg csuhaj! A spárgából tuti krémleves lesz és egy kis nokedlire is megfájdult a fogam, Viktor túrós pogácsát kért, én meg gyümölcsös pitére vágyom. Azt hiszem lesz dolgom bőven :D

- Elég komoly problémák vannak a családunkban. Nem is szeretnék róluk részletesebben mesélni, de ezek is nagyon lehúzták a hangulatomat és fogják is még egy darabig, de igyekszem tenni ellenük. Mármint a problémák ellen nem tudom mit tehetnék, sokszor annyira tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam, de megpróbálom a családot ellátni egy kis pozitív energiával, hátha ez átragad mindenkire.

- Sikerült nekem is lebetegednem, lázas voltam, fájt a torkom és naná, hogy megint begyulladt a mandulám. Nem mentem vele orvoshoz, mert akkor megint itthon ültem volna egy hétig, de szerencsére itthon ki tudtam nagyjából kúrálni magamat. A gyerekek bent rendesen összefertőznek minket, de megint rászoktam a napi egy almára (ami ugye az orvost távol tartja), és ez jól esik, meg szerintem jó hatása is van rám.

- Megleptem magam pár aprósággal, amiről lesz majd bejegyzés, csak néhány dolgot még várok, hogy megérkezzenek :) A szomorú, kedvetlen időszakba kell egy kis örömforrás is.

- Ismét bebizonyosodott, hogy bajban ismerszik meg a barát. Meg az is, aki nem az. Sajnos mindig akkor vagyok faképnél hagyva, mikor a leginkább szükségem lenne támogatásra, de nem baj, mert ezekből jövök rá arra, hogy ki az, akinek tényleg fontos vagyok. És azt is megtanultam, hogy aki már sokadjára táncol ki az életemből, az többet ne jöjjön vissza. Néhány kellemes, nosztalgikus emlék miatt nem szabad olyasmihez ragaszkodni, ami halott ügy. Kösz, élet, az újabb pofonért, mert ezzel ismét erősebb lettem. Ezek az esetek egyre inkább azt erősítik meg bennem, hogy a legjobb az, ha magamra támaszkodom és nem másoktól remélek segítséget a problémáimban. Magamra ugyanis mindig számíthatok (és arra a nagyon kevés igaz barátra, akik évek óta kitartó, hűséges társaim az életnek csúfolt játékban)

- Előzőhöz kapcsolódik az is, hogy Viktor ismét bebizonyította, hogy milyen csodálatos ember és hogy mennyire fontos vagyok neki. Ő mindig itt van nekem, hogy felvidítson és támogasson, vagy szimplán csak erőt adjon ahhoz, hogy önmagam képes legyek megbirkózni a problémáimmal. Neki én vagyok a legfontosabb, és mindegy milyen hisztis vagyok éppen, vagy hogy milyen szokatlan gonddal nézzek is szembe, ő itt van nekem és 120%-ban támogat, segít és biztat. Nekem nagyon nagy szükségem van arra, hogy érezzem, fontos vagyok másoknak, mert néhányan olyan lazán képesek ellökni maguktól, hogy még felfogni sincs időm. Szerencsére neki én vagyok a legfontosabb ember ezen a világon, ő pedig nekem, így mi mindig itt leszünk egymásnak. Ez boldogsággal tölt el és elfeledteti minden kellemetlen érzésemet :)

- Rájöttem, hogy akarok egy mopszot. Feketét. Bevallom, régebben ki nem állhattam ezt a fajtát, olyan kis nyominak tartottam, de sógornőméknek is mopszuk van, meg egyre több cuki képet látok róluk, és észrevétlenül belopták magukat a szívembe. mondjuk dilemmázok, mert jó lenne menhelyről befogadni valakit, de nekünk panel kompatibilis kutyus kell, és a mopsznál nincs tökéletesebb szobakutya. Ráadásul megismerve őket tényleg tüneményesek. Viktor szerintem titkon örömtáncot jár, mert szerelmes ebbe a fajtába és most, hogy rámondtam az áment szabad az út a vásárig. Bár hogy mikor lesz kutyusunk még nem tudom, de talán nem kell túl sokat várni :)

- Beiktatok egy fodrászatot is a napjaimba. Ezt fájó szívvel teszem egyébként, mert szeretem növeszteni a hajam, de már tényleg elég szörnyű állapotban vannak a hajvégeim, le kell egy kicsit vágatnom belőle. Festeni is kéne már, úgyhogy arra gondoltam kössük össze a kettőt és elmegyek fodrászhoz. Remélem amikor azt mondom, hogy csak annyit vágjon le, amennyit muszáj, akkor tényleg erre fog törekedni, máskülönben sikító frászt kapok. Nekem olyan kínkeservesen nő a hajam :/ De ezt már muszáj, remélem jövő héten meg is tudom ejteni. Egy kis kényeztetés nekem is jár, nemde? :)


Hát, remélem nektek jobban teltek a napjaitok, mint nekem. Hétvégén masszív pihenés és kikapcsolódás van betervezve, most a sütés-főzés is az lesz, meg mozizunk egyet, úgyhogy nagyon, de nagyon várom már, hogy holnap délután 4 óra legyen és kezdetét vehesse végre egy igazán pihentető hétvége ^^ Nektek is ezt kívánom! :)