Mesevilágom: Hastánc - ATS® alapok workshop

A hastánc, azon belül is a tribal fusion, gothic tribal immár 8 éve része az életemnek. Szenvedéllyel rajongok érte, imádom, fantasztikus önkifejezési eszköznek és csodás művészeti ágnak tartom. Ugyanakkor ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy nem ártana némiképp konyítani az alapjaihoz is, ami az American Tribal Style® Bellydance, rövidítve ATS® . Aki nem ismerné ezt a csodás táncot, azoknak ajánlom elolvasásra EZT a linket. Hosszú története van ennek a táncnak és mivel magam sem vagyok profi benne, nem szeretnék olyasmiket írni róla, amik talán nem fedik a valóságot. Lényeg a lényeg, meg akartam tanulni ATS® -t táncolni. Mindig is vonzott ez a büszke, spirituális jellegű, méltóságteljes tánc, a csoportos improvizáció ismerete, az ujjcintányér használata és azok a szép mozdulatok, amik mögött hihetetlen izommunka van. Az ATS® nagyasszonyának, Carolena Nericcio-nak a dvd-i megvannak nekem is és arról nagyjából megtanultam a mozdulatok zömét, de azért ezt egy csoportban táncolni teljesen más, mint otthon. Meg az sem árt, ha egy profi ATS® tanár megfelelően kijavítja a rosszul berögzült mozdulataidat, hogy ha egy törzsi közegben kell ATS® -t táncolnod, akkor ne égj le nagyon. Mikor Márkusfalvi-Tóth Fruzsina ATS® alapok workshopot hirdetett, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Habár sok törzsi fúziós táncos van hazánkban, és az ATS® is kezd egyre népszerűbb lenni, mégis Fruzsi volt az, aki hazánkban először megkapta az ATS® tanári oklevelet, azaz magától Carolenától tanult, s így jogosulttá vált hivatalos ATS® Sister Studio-t indítani. Rendkívül boldog voltam, mikor megláttam, hogy lehetőségem lesz tőle tanulni, mert a Dzsungel könyve hastáncesten volt szerencsém őt szólózni látni, aztán pedig a szolnoki haflán láthattam ismét, ezúttal a csoportjával, a Tawoos Tribal-lal. Leírhatatlanul szép az, amit csinál. Mintha a vérében lenne az ATS® , mintha csak erre született volna. Izgatottan vártam a workshopot, bevallom kicsit féltem is. Én, aki minden szabályt felrúgok és olyan mozdulatokkal táncolok, amik meghökkentik a közönséget most egy szigorú szabályokhoz kötött táncot fogok kipróbálni. Fogalmam sem volt mennyire fog ez menni nekem, de végig akartam csinálni, mert a tribal fusion alapja is az ATS® , és illik tudni legalább az alapokat belőle.

A ws két részletre lett bontva, így az első két órát egy péntek délután alkalmával tartották, a maradék 4 óra pedig szombaton zajlott le. Hozzá kell tennem, hogy pont azon a héten irtózatos migrénrohamok gyötörtek. Soha életemben nem voltam fejfájós, de az akkori kettős frontok totálisan kicsináltak, nagyon szenvedtem, de a ws-ről semmiképp nem akartam lemondani. Végül aztán pont, hogy a tánc volt az, ami helyrerázott, mert a ws után mintha a fájdalmaimat elvágták volna. Nagyon nem szeretnék belemenni a részletekbe, elég, ha annyit írok, hogy életem egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a két nap. A "kis" csapat nagyon barátságos volt, Fruzsi tanítványait látásból ismertem is, de az ismeretlenekkel is hamar összebarátkoztunk, tényleg családias légkör alakult ki közöttünk. Fruzsi remek tanár, szigorú, de ugyanakkor játékos is - látszott rajta, hogy elhivatott abban, amit csinál, az ATS® -t szívügyének tekinti és ez a lelkesedés ránk is átragadt. Nagyon jól esett, mikor elismerően szólt rólam ("Szilvi egy brutál táncos!"), és annak is nagyon örültem, mikor a tanítványai és csapatának tagjai közül volt olyan, aki a szolnoki előadásomat megdicsérte ("Úgy táncolsz, mint Zoe Jakes" - úristen mondom, engem őhozzá hasonlítani, ennél zavarbaejtőbb dolgot talán még nem is hallottam magamról).

Habár Carolena dvd-inek hála a mozdulatokkal nagyjából tisztában voltam, de sok dolgot ki kellett javítanom, amik rosszul rögzültek bennem. Apróságoknak tűnnek, de ha nem szépen csinálják őket, elrontják az egész tánc összképét. Nagyon élveztem a csoportban való táncolást is, amikor le kellett követnünk a vezér táncost. Megtanultam pár kulcsot, amiből tudhatjuk, hogy milyen mozdulat fog következni a másik után, és ami a legnehezebbnek ígérkezett - megtanultam ujjcinezni. Na jó, az, hogy megtanultam erős túlzás, de nagyon igyekeztem :D Mert tényleg nem egyszerű precizen kitáncolni az amúgy sem könnyű mozdulatokat, és még mellé megfelelő ritmusban ujjcinezni is.

Nem is lettem benne profi a ws végére, de nagyon jó volt élesben gyakorolni. Itthon is próbálkozok vele, a szomszédok legnagyobb örömére :P A ws végén pedig lehetőségünk volt két kisebb csoportban gyakorolni az eddig tanultakat. Leírhatatlan élmény volt. Mi, akik ott voltunk zömében akkor találkoztunk egymással először, mégis egy nyelvet beszéltünk, mikor táncoltunk. Értettük, hogy mit akar a másik, ismertük a mozdulatok varázsát és képesek voltunk egy emberként mozogni. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy megértsük egymást, és ez tényleg maga a csoda volt.

Egy oklevéllel is gazdagabb lettem :)

Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem Fruzsitól tanulni, mert az ATS® gyönyörű tánc és én szeretném olyan alaposan megismerni, amennyire csak lehet. Igaz, nem vagyok ATS® táncos, de nagy örömmel vetettem bele magam a tanulásba, hiszen mindenféle fúziónak ez az alapja. Igaz, hogy a workshop-ot követő másnap konkrétan nem bírtam felemelni a karom és majd leszakadt a hátam, de ez jóleső fájdalom volt - olyasfajta, amitől felpezsdül a véred, amitől érzed, hogy igazán élsz! :)