II. szolnoki törzsi-fúziós hafla - élménybeszámoló

Talán néhányan emlékeztek rá, hogy pár héttel ezelőtt hogy be voltam zsongva egy fellépésem miatt. Ez a II. szolnoki törzsi-fúziós hafla volt, ahol szólóban és duóban is felléptem, utóbbit a tanárnőmmel együtt táncoltam. Még november közepén volt az esemény, de szerettem volna megvárni a jó minőségű képeket, hogy igényes beszámolót írhassak róla nektek :)

Márkusfalvi-Tóth Fruzsina és a Tawoos Tribal

Az első, amit tudnotok kell, hogy ez volt az első fellépésem, amit kifejezetten törzsis közegben éltem meg. Sokszor táncoltam már közönség előtt, de olyan eseményen még nem voltam, ami csakis a törzsi szférát képviseli. Emiatt rettenetesen izgultam, féltem, hogy nagyon ki fogok lógni még innen is a gótságommal, meg hogy el fogok baltázni mindent és béna leszek, meg elfelejtem a koreót - szóval csak a szokásos lámpaláz gyötört :P Meg hát az itt fellépő elóadók mint profik voltak, hosszú-hosszú évek óta táncolnak, én meg csak 8 éve és egy csomó mindent videókról, dvd-kről tanultam. A kosztümjük kifogástalan és gyönyörű, tele díszekkel, én meg olyan kis egyszerűen öltöztem a szólómhoz. Na szóval, izgultam rendesen :)

Joós Judit és a Jamina Ghawazee

Négyen utaztunk, a tanárnőm és a párja, egy táncos társnőnk, aki elkísért minket és én. Még életemben nem jártam Szolnokon és vonatozni sem sokat vonatoztam, így eléggé aggódtam, hogy nem fogok tudni normálisan jegyet kérni, plusz ugye a jó kis pánikbetegégem nagyobb utaknál mindig fellángol. Viktor nem tudott velem jönni, mert akkor már eléggé beteg volt, úgyhogy egy darabig teljesen magamra voltam utalva. Sokak számára ez nem tűnik olyan vészesnek, de aki régen a saját lakását sem tudta elhagyni, annak bizony nagy lépés elutazni egy másik városba. Szerencsére a táncos társnőnk kisegített mindenben, vele együtt mentünk a vonathoz, odáig meg elbotorkáltam egyedül. A vonatnál csatlakozott hozzánk a tanárnőnk is a párjával, és együtt utaztunk Szolnok felé. Egy óra alatt ott voltunk, aminek nagyon örültem, mert hosszabb útra számítottam. Persze nagyon korán odaértünk, mert a vonatok pont úgy indultak, hogy ha a későbbivel megyünk már nem lett volna időnk készülődni, ezzel meg túl korán ott voltunk, de nem csináltunk belőle problémát, addig beszélgettünk és iszogattunk. Aztán elkezdtek szállingózni a fellépők és végül mi is bevetettük magunkat az öltözőbe. Nagyon fura érzés volt a törzsi hastáncos szféra ismert előadóival együtt öltözni. Most nem mint külső szemlélődő, mint néző voltam jelen, hanem mint egy másik fellépő, és nagyon érdekes, de kifejezetten jó érzés volt velük együtt készülődni a fellépésre.

Tribalance Évi duó közben

Az est egyébként nagyon jó hangulatban telt, nagyon szép táncokat láttunk. Inkább a törzsi vonal volt erős, semmint a fúzió, valahogy a fúziós táncosok még nem nagyon mernek kilépni az árnyékok közül, pedig olyan szívesen látnék új fellépőket is. Viszont az ATS még mindig lenyűgöz. El is határoztam, hogy el fogok menni Márkusfalvi-Tóth Fruzsinához, aki hazánk jelenlegi egyetlen FCBD testvérstúdióját vezeti (magyarul ő egy olyan ATS tanár, aki magánál Carolena Nericcio-nál vizsgázott és kapott tanári oklevelet), és kitanulom nála az ATS alapokat, mert ez egy csodás tánc, és még ha én fúziózom is, ezt azért illik pontosan tudnom. Persze meg vannak Carolena ATS dvd-i, amikről tanultam, de azért élőben minden teljesen más.

A Tribalance páros :) Szuper kung-fu fúziót adtak elő. 

Na de a lényeg, hogy a második blokkban már én következtem a szólómmal. Addigra alaposan be voltam rezelve, hiszen olyan elborult fúziót, mint az enyém még nem láttam az est folyamán (és nem is volt ahhoz hasonló), úgyhogy csontig átjárt a félelem - első bemutatkozásom a törzsi táncosok előtt az egyik legelborultabb koreómmal fog történni, aminek a zenéje is olyan, hogy lerobbantja a közönség arcát. Rettegtem. Féltem, hogy nem fognak befogadni, senkinek nem tetszik majd, amit csinálok. Az előttem lévő táncosok kivétel nélkül akkora kurjongatásokat kaptak, hogy csak na, de én, mint totál ismeretlen a többi fellépő számára nem tudtam mire számítsak. Kb. az ájulás kerülgetett. Aztán bekapcsolták a zenémet és én kiléptem térből és időből. Nem tudom mi történik velem a színpadon, de mikor meghallom a zenémet, akkor megszűnik körülöttem minden, és csak a zene, meg a tánc van. A beleélés, a beletáncolás, a művészet, sőt, egy jó adag botránkoztatás is. Abban a pillanatban már nem érdekelt, hogy mennyire leszek formabontó és fura, oda akartam tenni magam. Mondanom sem kell, feszült és néma csönd ment az előadásom alatt.

Komáromi Judit Nese

Semmi zaghareet (a törzsi táncosok kurjongatós, magas hangú trillázása, ezzel biztatják a táncosokat), semmi beletapsolás, mert hát a zeném is annyira nehezen emészthető volt, hogy szerintem nem tudtak vele mit kezdeni. Lenyomtam a táncomat és nagyon jól éreztem magam utána. Persze amint kiment belőlem az adrenalin már össze akartam esni, a színpadról kifelé jövet is már szédültem, de nagyon boldog voltam, mert a feszült csend a szólóm végén megtört és én is megkaptam a tapshivart és a kurjongatásokat, nem is kicsit :) Aztán ahogy sétáltam le a nézőtér felé több táncos is odaszólt hozzám, hogy milyen jó voltam - még Fruzsi is, aki közölte, hogy vadállat voltam :D A tőle kapott elismerés sokat jelentett nekem :) Lépten-nyomo mindenkinek volt 1-2 dicsérő szava hozzám, amitől le se tudtam kaparni a vigyort a fejemről, szóval megtört a jég és mérhetetlenül boldog voltam, hogy a törzsis közegnek azért csak tetszett, amit csinálok :P
Aztán még jött a duónk is, ami miatt szintén izgultam. Kb. 3 hét alatt raktuk össze Judittal úgy, hogy heti egyszer próbáltunk. Két alkalom volt, mire megszületett a koreó, és volt egy alkalmunk kigyakorolni. Mivel annyira hirtelen jött az ötlet, hogy akkor mi most duózzunk, nem volt több időnk a felkészülésre. Egy kifejezetten robotos dubstep számot választottunk és pont hogy robotokat akartunk életre kelteni. Szerintem irtó jó lett a koreónk, csak elég rövid. Mondták is többen, hogy nagyon tetszett nekik, csak mivel kicsivel több, mint 2 perc volt, nem tudták hova tenni, hogy most lesz-e folytatás, vagy sem. De nem akartunk hosszabbat, mert arra már nem lett volna időnk. Lenyomtuk ezt is, és egy-két apróságot leszámítva szerintem nagyon jó lett. Volt néhány rész, amit még jó lett volna kigyakorolni, mert nem volt teljes köztünk az összhang, de meg is beszéltük Judittal, hogy ezt a duót még tovább gondoljuk.
Összességében igazán nagyon jó élmény volt egy ilyen eseményen részt venni, azt hiszem bátrabban fogok már nyitni a szakmai rendezvények felé. Rájöttem, hogy nincs mitől félnem, hiszen a tudásom és a technikám meg van, jól elő is tudom adni magam, szóval innentől kezdve bátrabban fogok fellépni mások táncos estjein is :)
A végére hagytam a rólunk készült és a közös képeket - egész jók lettek, rólam tánc közben ilyen jó fotók még nem nagyon születtek :P

Szóló képek

Duó képek

Judit ^^

Ja, a végén volt össztánc, ami egy nagy, közös ATS volt. Mondanom sem kell, néhol kicsit döcögősen ment, hiszen én csak dvd-ről tanultam, de pont ezért is szeretnék elmenni Fruzsihoz, hogy az ilyen örömtáncokon könnyedén részt tudjak venni :)

Valószínűleg a legközelebbi hastáncos beszámolóm már a következő versenyről fog szólni, úgyhogy drukkoljatok, mert jövő év januárjától kő keményen neki kell feküdnöm koreókat gyártani :P