Gardróbpszichó TAG

Ezt a tag-et Tipegő Zombinál találtam még réges régen egy messzi messzi galaxisban, és mivel nagyon tetszett a témája és a kérdései, gondoltam most kitöltöm.

1. Ki öltöztetett gyermekkorodban? Ő hogyan öltözködött?

Édesanyám vette a ruháimat, mint a legtöbb ember esetében, és én teljesen elégedett is voltam velük. Sosem voltam az a fajta ember - még kicsinek sem -, akit nagyon érdekelt volna a ruhája. Kényelmes legyen és hordható, meg nézzen ki annyira normálisan, hogy emberek közé mehessek benne. Nagyon szerettem a ruháimat, éveken keresztül hordtam őket, sőt, némelyiket annyira megszerettem, hogy még akkor sem voltam hajlandó megválni tőlük, mikor kinőttem őket.
Édesanyám egyébként szintén a kényelmes, praktikus ruhák híve. Régen persze nagyon csinosan járkált, voltak kis kosztümjei, szép szoknyái, blézerei, blúzai, de a rohanó élet, a nehéz családi helyzetek elvették az idejét az öltözködéstől és a végére már inkább csak arra törekedett, hogy gyorsan magára kapjon valamit, mielőtt elindul munkába. Szerencsére amióta én, mint legkisebb gyerek is kirepültem a családi fészekből anyu ismét jobban oda tud figyelni magára és egyre szebb ruhákban látom - némelyiket irigylem is tőle :P



2. Szükséges praktikumnak vagy kreatív folyamatnak tekinted az öltözködést?


Hát úgy mindkettő. Nyilván szükséges, hiszen meztelenül csak nem megyek utcára, és a praktikusságot is mindig figyelembe veszem, mert egész napos, rohanó munkában nem fogok magassarkút viselni. Ugyanakkor ezek mellett mindig figyelek arra, hogy a saját stílusomat, személyiségemet a ruháimon keresztül is közvetítsem és maximálisan felvállaljam vele az egyéniségemet. Mondhatnám úgy is, hogy ez a legfőbb szempontom, aztán a meglévő ruhadarabjaimat úgy válogatom össze, hogy azok kényelmesek is legyenek.


3. Kritizálták valaha a társaid vagy a szüleid az öltözködésedet?

A társaim állandóan. Már általánosban ki volt közösítve az, aki nem öltözködött divatosan, de mi egyrészt nem engedhettük meg magunknak az ilyen drága, márkás darabokat, másrészt én erősen ódzkodtam is tőlük. Nem akartam a csorda részévé válni. Az meg a másik, hogy az ilyen felkapottabb butikokban nem kaptam a méretemben ruhát :D Állandóan cikiztek és szekáltak ezek miatt, de őszintén szólva egy idő után már nagyon nem érdekelt. Később mondjuk változott az öltözködésem, nőiesebb, csinosabb lett, de akkor sem lettem divatos lány, mindig is kívülálló maradtam, és nekem ez így megfelelt. A szüleim - itt főleg édesanyámat kell érteni - sosem kritizálta az öltözködésemet, sőt, támogatta, mert szerinte nagyon jól áll nekem a goth stílus, szóval amikor csak tudott, vett nekem szép ruhákat ^^ Mai napig is odafigyel arra, hogy ha vesz nekem valamit, az passzoljon a stílusomhoz :)


4. Melyik a kedvenc színed? Előfordul a ruhatáradban?

Elég sokszor megválaszoltam már ezt a kérdést, de még enélkül is elég egyértelmű a dolog. Két kedvenc színem van, a legnagyobb kedvenc a lila, utána pedig a fekete. A ruhatáram zömében fekete ruhákból áll, de van benne szép számmal lila holmi is, illetve elvétve találni piros, kék és fehér ruhákat is.



5. Sokszor vásárolsz stílusában nagyon hasonló ruhadarabokat?

Szinte mindig. Szeretem a hasoló stílusú ruhadarabokat, amik szabásukban, esetleg díszítésükben közel állnak egymáshoz. Imádom pl. az ejtett nyakú felsőket, a csipkés ruhákat, illetve a puffos ujjú felsőket is. Ja, és élek-halok a garbós nyakú pulóverekért, akármennyire is tartják egyesek gáznak őket :D



6. Hasonlóan öltözködsz, mint a többi nő a környezetedben?

"Önök az év viccét hallották" :DDD



7. Olyan a ruhatárad, amelyet valóban megengedhetsz magadnak?

Azt hiszem igen. Nincsenek márkás, drága ruháim, Hádából, Tesco-ból, kínai üzletekből öltözködöm és ez nekem tökéletesen megfelel. Nincs bennem kényszer, hogy felkapott, nagyobb márkáktól válasszak ruhát, mert egyrészt úgy sincs a méretemben, másrészt úgy sincs a stílusomban.



8. Milyen lenne az ideális gardróbod? Miért nem ezt látod, ha a szekrényedbe pillantasz?

Mi a legnagyobb akadálya?

Az ideális gardróbom kicsivel több fekete csipkés, kényelmes ruhát tartalmazna, de összességében elégedett vagyok a szekrényem jelenlegi tartalmával. Jó, néha elábrándozok arról, hogy ha sok pénzem lenne vennék szép goth ruhákat (nem feltétlenül fűzőket, az egyszerűbb cuccok között is lehet jó dolgokra bukkanni), de igazáság szerint én most is boldog vagyok, ha a szekrényembe pillantok. Néha már a bőség zavarától küzdök és nem tudom melyik fekete felsőmet vegyem fel :D



9. Kerülöd a tükröket, vagy lopva mindig belepillantasz?

Egy kicsit egoista vagyok, így ha tükröződő felületet látok, mindig ellenőrzöm benne magam :P Az esetek többségében mindig van valami kifogásolható a látványban, de azthiszem kijelenthetem, hogy hosszú évek fáradtságos munkájával elértem azt, hogy nem utálom a tükörképemet és minden adandó alkalmat megragadok arra, hogy ellenőrizzem a külsőmet. Mivel erőteljesen szoktam sminkelni és napi szinten rúzsozok is, ezért elengedhetetlen, hogy néha lecsekkoljam az ábrázatomat, meg azt is szeretem, ha a gönceim viszonylag normálisan állnak rajtam. Nem tartom magam piperkőcnek, de szeretek adni magamra és odafigyelni a megjelenésemre. A meglévő dolgokból hozom ki a lehető legjobbat.


10. Sokat rejtesz el, vagy sokat mutatsz magadból?

Olyan középúton vagyok, és inkább az elrejtés felé billen a mérleg. Nyilván nem arról van szó, hogy csadorba bújok és a fejem tetejéig elrejtem magam, de szeretem, ha a jóízlés határain belül mutatok csak magamból valamit. Kedvelem a kellemes dekoltázsú ruhákat, de semmiképpen sem a köldökig érő verziókat, és szeretem, ha az öltözetem nem zsákszerű, hanem finoman követi a formáimat (molett nők esetében ez különösen fontos). Azt hiszem Marilyn Monroe mondta egyszer azt, hogy a ruhád olyan szűk legyen, hogy mutassa az alakodat, de közben legyen annyira laza is, hogy lássák, igazi hölgy vagy. Na én ezt a gondolatot tekintem az irányelvemnek :)


Ha tetszett nektek ez a tag, szívesen olvasnám a ti válaszaitokat is akár kommentben, akár úgy, hogy ti is kitöltitek :)