Váratlan fordulat

Úgy alakult az életem, hogy sajnos nincs állásom. A tegnapi nap folyamán a főnököm közölte velem, hogy sajnos nincsenek maradéktalanul megelégedve a munkámmal, ezért kezdjek álláskeresésbe, mert szeptembertől biztos nem folytatom velük. Bevallom akkor és ott eléggé letört a hír, hiszen senki nem szereti, ha nincsenek megelégedve azzal, amit nyújt. Én úgy gondolom, hogy próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy jól működő tagja legyek az ottani társaságnak, ám sajnos kevésnek bizonyultam. Sírtam is egy nagyot, mert az állandó megfelelési kényszerem kihozta ezt belőlem és úgy éreztem, hogy hiába próbálok mindent megtenni, sosem vagyok sehol elég jó. Holott meglehetősen túlteljesítettem magamhoz képest. Nem szeretném részletezni a munkámat, de a sérült gyerekekkel való pedagógiai munka nem egyszerű, és én sajnos nem tudtam hozni az elvárt színvonalat. Bevallom már egy ideje érett bennem a dolog, hogy fel kéne mondani, mert a munka eléggé kikészített, és nem kizárt, hogy a mostani egészségügyi problémáim is részben ezért alakultak ki. De végül meg lettem előzve, mert ők mondták ki a végleges döntést. A bánaton kívül megkönnyebbülést is éreztem, mert ha ott maradok csak még nehezebb munka várt volna rám, azt pedig nem bírtam volna. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy hiába szép hivatás sérült gyerekekkel foglalkozni, ez nem nekem való. Ma már egy fokkal talán jobban vagyok, mert rengeteg álláslehetőséget találtam más területen, ami ráadásul sokkal jobban jövedelmezne is, úgyhogy teli vagyok reményekkel. elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, de 1-2 hónapon belül újra lesz állásom, kerül amibe kerül. Elvégre nem sajnáltathatom magam a végtelenségig, hiszen másokat is elbocsátanak hasonló indokokkal, és ők is nekiállnak új állást keresni. Hát én is ezen vagyok, úgyhogy drukkoljatok nekem, hogy legyen valami. Addig is ott maradhatok még az oviban, szeptemberig dolgozhatok, ami hatalmas segítség és nagyon hálás is vagyok érte a főnökségemnek. Sőt, ha van már új munkahelyem nem kell ledolgoznom semmit, kifizetik a szabijaimat és már másnap mehetek is, semmi felmondási idő, meg ilyesmik. Úgyhogy gőzerővel megy a keresgélés. Most elsősorban valami monoton munkára vágyom, valamire, ami agyilag kikapcsol és kicsit robot-munka, úgyhogy irodai területen szeretnék elhelyezkedni. Ott sem kizárt, hogy kell majd emberekkel foglalkoznom, de annyit azért még elviselek. Viszont egy picit bezártabb helyzetben lennék, amire most úgy érzem, nagy szükségem van. Remélem hamarosan már jó hírekről számolhatok be, és nem csak mindig nehézségekről. Szegény embert még az ág is húzza, sajnos, de a szegény ember talpra áll és megy tovább :)

Libabőr

Egy különleges barát

Ezt a bejegyzést hálám jeléül írom annak az embernek, aki az elmúlt napokban-hetekben teljes vállszélességgel állt mellettem és a legmélyebb gödör aljáról is összekapart. Már senki előtt nem titok, hogy mennyire meg tudom szenvedni a betegségemet. Nem vagyok nyafogós fajta, legtöbbször magamban tartom a bánatom, a fájdalmam, de van nálam is egy határ, amit ha átlépek képtelen vagyok tovább erős maradni. Olyankor sajnos a hozzám legközelebb álló emberre borítom rá azt a bizonyos lelki szemetest, amit érthető okokból nem sok ember szokott szeretni. Ezzel szemben ez az ember olyan mély érzésekről tett tanúbizonyságot felém, amiről álmomban nem gondoltam volna. Én még életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire törődik velem, akinek ennyire fontos vagyok. Vágytam rá, persze. Mindenki szeretne egy olyan barátot, akire bármikor számíthat, de nagyon jól tudjuk, hogy a szeretteinknek is ezer dolga, nyűgje-baja van, így aztán nem csodálkozunk, ha nem mindig jut ránk idő. Nekem szerencsére elég sok barátom van - némelyik általánosból, gimiből, vagy éppen az internetnek köszönhetően és én mindegyiküket teljes szívemből szeretem. Tudom, hogy számíthatok rájuk is, ha gond van, de hát élik ők is a maguk kis életét, küzdenek ők is a maguk bajaival, ebből pedig nem is csinálok problémát. Viszont ez az illető olyasmit tett, amit értem még senki nem - félredobta a saját problémáit (holott neki is van nem egy, és nem kettő), és rengeteg időt szentelt rám. Nem csak üres fecsegés volt, vagy figyelemelterelés, hanem igazi, mélyre szántó, őszinte és együtt érző beszélgetés, támogatás. Olyan empátiával közeledett felém, amire csak nagyon kevés ember képes. Éreztem, hogy szenved miattam, és hogy ha tehetné azonnal ugrana hozzám, hogy segítsen és személyesen is támogasson, de erre sajnos akkor nem volt lehetőségünk, hiszen ő nagyon messze lakik tőlem. A sors furcsa fintora az, mikor a legközelebbi barátodat a legtávolabbi helyre rakja tőled. Mégis annak ellenére, hogy oly távol élünk egymástól és hogy ritkán tudunk találkozni mégis ő az, aki elsőként siet a segítségemre és olyan szeretetről tesz tanúbizonyságot, amin én komolyan ledöbbenek. Olyan kedves, őszinte, szeretettel teli dolgokat mondott nekem, olyan jól tudta mire van szüksége a lelkemnek, hogy az már szinte félelmetes volt. Az ember álmodozik egy ilyen barátról - elképzeli, hogy lesz valaki, aki teljes mértékig megérti, elfogadja és szereti, őszintén érdeklődik iránta és nem csak udvariasságból, és ha váltunk egymással pár szót, akkor annak valódi tartalma van. Nem egymás mellett beszélünk el, hanem tényleg a legmélyebb érzéseinkről beszélgetünk. A sok barátom közül mindegyik egy külön imádni való személyiség. Van, akit a humora miatt szeretek, mást pedig a különleges jelleme miatt. Őt viszont azért szeretem, mert őszintén figyel rám és olyan, mintha magamat látnám fiatalabb kiadásban. Mintha a kishúgom lenne. Akármilyen baja van, egy szempillantás alatt képes félretenni ezeket értem és onnantól kezdve csak rám figyel, csak velem törődik. Pedig tudom, neki is oly sok minden nyomja a lelkét, mégis engem helyez előtérbe. Úgy tud aggódni értem, hogy én ilyennel még nem találkoztam. És be kell valljam, jól esik. Jól esik, mikor törődnek a lelkemmel, mikor érzem, hogy fontos vagyok és figyelnek rám. Hogy egyszer engem ápolgatnak, és nem fordítva.
Zsófi, én nem tudok neked elég hálás lenni azért, amit az elmúlt időszakban végig csináltál mellettem. Csak annyit tudok századszorra is mondani, hogy őszintén, szívből köszönöm, hogy vagy nekem, hogy vagyunk egymásnak! Nagyon várom már a szombati találkozót, hogy akkor végre személyesen is beszélgessünk, és hogy megölelgethesselek. Köszönök mindent!

30 nap Gothoknak - 17. rész

A kedvenc Goth márkád.

Erre a kérdésre egyszerűen nem tudok válaszolni, mivel egyáltalán nem érdekelnek a különféle goth divatmárkák. Nem dark shopokból öltözködöm, hanem olyan helyekről, ahol elérhető áron szép ruhákat kapok. Mivel nem vagyok milliomos, ezért megválogatom hol vásárolok. Mindenki gondoljon amit akar, de nekem a Háda, a H&M, a Tesco márkás F&F és a kínai cuccok is tökéletesen megfelelnek. Nem kerülnek súlyos tízezrekbe, mégis évekig jók, nem úgy, mint a goth márkaboltokban kapható szépséges ruhák, amik háromszori használat után szétjönnek. Egyetlen egyszer vettem magamnak ilyen boltban felsőt - lila volt fekete csipkés harangujjal, fűzős. Kb. 3x volt rajtam, és utána szétfeslett a varrásnál, de anyagában is tönkrement. Ez nekem bőven elég negatív tapasztalat volt ahhoz, hogy többet ne vásároljak ilyen helyen. Szóval márkát nem tudok mondani. Úgy működöm, hogy ha meglátok valamit, ami passzol az ízlésemhez, akkor nem érdekel milyen jellegű a bolt, bemegyek és megveszem. Viszont a goth márkaüzleteket messziről elkerülöm, mert sokuk bóvli cuccokkal van tele.

My style - inspiration