10 év. Ennyi idő telt el azóta, hogy Viktor és én egy párt alkotunk. Mai napig emlékszem arra a napra, mikor 10 évvel ezelőtt boldogságtól részegülten szálltam fel a Miklósra tartó buszra, közben pedig gondolataimban újra és újra lejátszottam a szívemnek oly kedves jelenetet. Akkor új szakasza kezdődött az életemnek. Megtapasztalhattam milyen az igaz szerelem, és hogy milyen érzés, mikor az ember megtalálja a másik felét. Mikor az álom valósággá válik, s akit oly sokszor magad elé képzeltél ott áll előtted. És ami a legjobb, az én tündérmesém még mindig nem ért véget. Voltak ugyan bukkanók és néha meg kellett küzdenünk egy-egy sárkánnyal, de végül mindig győztünk.
Tudom, 10 év még nem olyan sok idő, hisz előttünk még az egész élet, de számomra ez a kerek dátum nagy jelentőséggel bír. Mikor összejöttünk jóformán még gyerekek voltunk, s azóta annyi minden történt velünk - s ki tudja mennyi minden vár még ránk!
Nagyon nem akarlak titeket traktálni a szirupos ömlengéseimmel, ennyit pont elégnek érzek. Remélem nem zavart titeket ez a kis felvezető, de valamennyit muszáj volt kiadnom a rajongásomból :) Habár az évfordulónk tegnap volt, én még ma is majd kiugrok a bőrömből ha csak belegondolok milyen szép számhoz érkeztünk Viktorral. Számomra ez sokat jelent :)
Először nagyon gondolkodtunk, hogy mégis mivel lehetne ezt a kerek számot méltóképpen megünnepelni - valami különlegeset akartunk, valamit, amire később is emlékezhetünk. A végén már egyre nyakatekertebb dolgok jutottak eszünkbe s rájöttünk, hogy ezek nagyon nem mi vagyunk. Nincs szükségünk puccos ünnepségre ahhoz, hogy érezzük ennek az eseménynek a különlegességét. Így aztán maradt a szokásos ebédünk a Wasabiban, utána pedig egy kis Gellért-hegyi sétát terveztünk, de ezt az ötletünket konkrétan elmosta az eső. Végül aztán itthon ünnepeltünk a magunk kis szerény módján, illetve igyekeztünk pár képben megörökíteni ezt a dátumot a jövő számára.
Azt hiszem ez így volt tökéletes. Ettünk egy jót, sétáltunk a zuhogó esőben, itthon pedig ránk jellemző módon a komoly, romantikus fotózást felváltották a dilisebbnél dilisebb képek :P
Ebből a napból szeretnék nektek is egy kis ízelítőt adni. A Wasabit sosem hagyom el fotók nélkül, így most is szorgosan kattingtattam minden finom falat fölött, ami elém került. Utána pedig az itthoni "save the date" fotók következnek, amiket nagyon vidám hangulatban készítettünk - ezt szerintem ti is látni fogjátok :P
Megkóstoltuk az ottani bubble tea-t. Először furcsa volt a zöld teás alap, nem nagyon éreztem a kivi szirupot, de aztán feloldódott benne és nagyon frissítő lett. A bogyócskák egyébként mangósak voltak.
Ez volt az aktuális kedvencem - thai sült rizs, ami igazából nem is rizs volt, hanem rizs alakú tészta zöldségekkel.
Panírozott garnéla csípős mártogatóssal
Sima sült csirkecomb keleties fűszerezéssel
Ez valami veszettül csípős tészta volt tenger gyümölcseivel és szárított paradicsommal
Zöldséges maki tekercsek, a kedvenceim - mármint ha sushiról van szó.
Zöldséges marhahús
Baconbe tekert lazacfalatkák
Az örök kedvenc - kókusztej leves tápiókával
Miso leves tenger gyümölcseivel és udon tésztával. Ez újdonság volt, ugyanis eddig a forró leveseket külön kellett kérni, most viszont levehettük őket a szalagról. Fantasztikus volt!
Másik nagy kedvenc a pikáns garnélanyárs
Csokoládés tavaszi tekercs, Viktor nagy kedvence
Ismét sushi, ezúttal neonszínű ikrával :D Viszont finom volt!
Fehércsokis tavaszi tekercs. Nekem ez egy kicsit édes volt, de Viktor imádta
Karamellás sajttorta. Ez tavaly annyira nem jött be, de most kevésbé volt édes, így ízlett :)
Szójabab saláta - mikor már kezd megtelni az ember, az ilyesmit egyre jobban megkívánja
Japán húsleves. Látjátok benne azokat a husi darabokat? Na, az rántott hús :D Életemben először ettem rántott húsos levest, de fantasztikusan finom volt!
Lezárásnak egy kis licsi.
Mint látjátok nagyon jókat ettünk, kár, hogy véges a gyomrunk térfogata :P Egy órányi kajálás után feladtuk és nekiálltunk lesétálni az ebédet.
Itthon pedig ezek készültek:
Ezen a puszis fotón tisztára úgy nézek ki, mintha fel akarnék fújni egy lufit, Viktor meg mintha szürcsölne :D De azért megpróbáltuk :P
Aztán elgurult a gyógyszerünk XD
("Hogy bírhattuk ki ilyen hosszú ideig?!")
Pocok és Rozsomák :P
Nagy mosooolyt!
Hát öhm, ja... mi ilyenek vagyunk :)
Van bányászengedély :P
A Fancsali és a Morci
"Ott a kamera, oda kell nézni!"
"Jaaa, hogy oooott!"
Abszolút fotogének vagyunk :P
Ennyi lett volna az élménybeszámoló, többel már nem akarlak titeket traktálni :P Persze nem tértem haza üres kézzel, úgyhogy hamarosan lesz egy mini zsákmányos bejegyzés is, illetve jövök majd egy újabb Stílusok Sminkjei résszel, meg ezer minden mással :)
Legyen szép napotok és élvezzétek a lehűlést!
