Vidrák ^^

Mert nem csak a cicák, nyuszik és kiskutyák tudnak cukik lenni :)

Én egyszerűen oda vagyok ezekért a kis szőrmókokért ^^

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Fantasztikus Labirintus

Ezt a kis sorozatot amolyan nosztalgia gyanánt indítom el, mivel vannak olyan filmek, amikhez sok szép emlékem, vagy élményem kötődik a gyerekkoromból, esetleg erős hatással voltak rám és valamilyen szinten a személyiségem formálásában is szerepet játszottak. Számomra nagyon kellemes ezekre a régi filmekre visszatekinteni, elmélázni az akkori érzéseimen, amiket kiváltott belőlem a történet, és még jobb érzés őket felnőtt fejjel visszanézni, de ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel és rajongással ülni előttük, mint régen :) Elsőként a Fantasztikus Labirintust hoztam.

Aki ismer, vagy olvas egy ideje az tudja rólam, hogy oda meg vissza vagyok a Fantasztikus Labirintus című filmért. Gyerekkorom meghatározó élménye volt, mikor megnéztem, és mai napig bármikor elindíthatom, képtelen vagyok megunni. Tökéletes filmnek tartom, amit nem csak gyerek fejjel lehet élvezni.
A magam részéről nagyon könnyen tudtam azonosulni Sarah-val, akit soha nem értettek meg a szülei abból a szempontból, hogy engem nem a szüleim, hanem a világ és a többi ember nem értett meg soha. Kívülállóként éltem a világban, miközben mesékbe képzeltem bele magam, mert ott békére leltem, boldog lehettem, nem nézett rám furcsán senki. Világ életemben nagy álmodozó voltam. Sarah is szeret fantáziálgatni, és ahhoz képest, hogy a filmben maholnap felnőtt nő, még mindig imád mesekönyveket olvasni, beöltözni hercegnőnek, macikkal és babákkal játszani. És persze álmodozik arról, hogy a mesebeli Manókirály csak az ő szerelmére áhítozik, csak az ő szépsége ejti rabul, és habár a király negatív figura, mégis furcsa módon vonzódnak egymáshoz.

Hát, nem tudom ti hogy vagytok vele, de mikor megláttam David Bowie-t, mint Manókirály, fel lehetett volna mosni egy ronggyal, olyan szinten olvadtam el tőle :D Én nem tudom mi a varázsa, de van ebben a figurában valami ördögien vonzó, valami veszélyes és könyörtelen, mégis szexi, aminek én sem tudtam ellenállni :P Kiskamaszként néztem meg ezt a filmet és mikor David Bowie színre lépett (akit Viktor következetesen Dávid Bóvlinak hív és ki van akadva a cicanaciján meg a sminkjén :D), konkrétan csak nagyokat sóhajtoztam és arra vágytam, hogy bárcsak nálam is megjelenne a csillámporfelhőjével és megfenyegetne, miközben rám villantja azt a sunyi kis mosolyát :D Hiába no, szeretem a negatív figurákat :P A filmtörténelem során bevallom még nem találkoztam olyan férfi karakterrel, aki ekkora hatással lett volna rám, és ez egyébként tart a mai napig is. Mikor újra nézem a filmet még mindig olvadozom, ha meglátom őt, és a báli jelenettel egyszerűen képtelen vagyok betelni :P

Na de nem csak ez az egyetlen pozitívuma a filmnek, mert még a végén rám sütitek, hogy csak a pasi miatt szeretem :D Na jó, nem tagadom, hogy Jareth erőteljesen hatással volt/van rám és az ő jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a film gyerekkorom meghatározó része legyen, DE! Azért akadnak ebben a moziban más dolgok is, amik figyelemre méltók.
Említettem ugye Sarah-t, hogy könnyen tudtam vele azonosulni, mert én is azt szerettem volna, hogy a saját kis világomban élhessek, ahol bár minden csupa mesés és kislánynak való, kicsit azért mégis felnőttes, tehát a kiskamasz énem minden oldalról tökéletes támaszra lel. Ugyanakkor Sarah egy valódi hús-vér karakter, nem idealizált szépség, hiszen azért valljuk be, vannak elég unszimpatikus tulajdonságai is. Kissé rátarti, előbb beszél és csak aztán gondolkodik, aztán meg fennhangon közli, hogy ez nem ér. Nagy szavakkal dobálózik, aztán amikor nyakig bajba kerül csak sopánkodni tud, míg ki nem menti valaki. Engem egyébként ez a történet kicsit emlékeztet az Alice Csodaországban-ra, mert ott is egy furcsa világba kerülünk egy okoskodó lánnyal, aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud és hogy ő majd egyedül is megoldja a problémáit. Nagyon kedvelem azt a mesét is, így nem csoda, hogy a Fantasztikus Labirintus is a kedvenceim közé került.

Ezen kívül imádom még benne, hogy tökéletesen a gyerekkor és a fiatal felnőttkor peremén ingadozik még képi megjelenésében és történetében is. Nem lehet rásütni azt, hogy ez csak gyerekeknek való, mert a látványvilága néhol elég groteszt és félelmetes, sőt, nyomasztó, de azt sem lehet rá mondani, hogy felnőtteknek szólna, hiszen rengeteg gyermekien mesés elem is megtalálható benne, mint pl. a koboldok, a tündérek, meg az egyéb, beazonosíthatatlan figurák. Imádtam azt is, hogy nem embereket maszkíroztak el benne koboldokká, hanem bábokkal oldották meg a lények megjelenítését. Persze van 1-2 karakter, akiket színészek játszanak el, pl Hoggle és Ludo, de túlnyomó többségében a Muppet Show-s emberkék segítségével oldották meg a különféle szörnyek megjelenítését és mozgatását. Ettől nekem annyira nosztalgia hangulatom támad, pláne a mai világban, ahol már minden számítógépes trükkök segítségével van megoldva. Nem tudom miért, de nekem megmelengeti a szívemet, mikor régi maszkos-bábos mesefilmeket látok, mert azok annyira élet-szagúak, nincs bennük semmi mesterséges. A karakterek egytől egyig bájosak és szerethetőek, még a hülye fejüket dobáló narancssárga izék is jópofák benne, és a humor sem hiányzik belőle. A látványvilágát egyszerűen imádom, ez a furcsa sárgás színvilág szintén nyomasztó hangulatot kelt, még is érezzük, hogy egy meséről van szó, mert mindenütt ott sziporkázik a csillámpor és mindenütt ott vannak ezek az aranyos bábfigurák.

Ahogy a történet egyre előrébb halad, úgy változik Sarah jelleme is, szerencsére a javára. Az elején még kissé okoskodó, pökhendi, duzzogó kislány volt, de a film végére már sokkal érettebben viselkedik. Azt hiszem a báli jelenetnél csúcsosodik ki a karakterének eme változása. Minden kislány álmodozik arról, hogy egyszer eljut egy bálba, ahol csodaszép ruhát viselhet, ahol táncolhat, és ahol találhat magának egy különleges lovagot, aki ugyan kissé félelmetes, de mégis kellemes társaság. És mikor Sarah saját bőrén tapasztalja meg a helyzetet akkor jön rá, hogy ehhez ő még túl fiatal. Bele kerül egy nagyon is felnőtt szituációba, amihez még túlságosan gyerek, hiába is ábrándozik az ő sötét hercegéről, végül kimenekül onnan, mert ez sok neki. Nem tudja mit csináljon, hogyan viselkedjen, hogyan kezelje a helyzetet, és mikor erre rájön, úgy érzem sokkal megfontoltabbá és bölcsebbé válik.

Persze a film végére megint totálisan elérzékenyültem, hiszen elég erős utalásokat kapunk arra, hogy Sarah álmodozásaihoz hűen a Manókirály tényleg belészeretett, de Sarah már tudja, hogy neki ennél fontosabb feladata van - vissza kell szereznie a kisöccsét, akit oly könnyelműen adott a király kezei közé. Akkor már nem számít a kislányos hiúsága, nem számít, hogy a király mit érez iránta, vagy mit ajánl fel neki, ő eltökélten megy a célja felé és végül el is éri azt.

Akárhányszor megnézem ezt a filmet sosem tudom eldönteni, hogy Sarah álmodta-e az egészet, vagy ez valamilyen szinten tényleg megtörtént vele. A film elején láthatjuk azokat a tárgyakat, elemeket, szereplőket a lány szobájában, amik és akik később a filmben is láthatóak lesznek, így az ember arra következtetne, hogy biztos a lány fantáziája összerakott egy történetet a kedvenc könyvéből és a szobájában lévő holmikból, de valahogy mégis... mégis olyan érzésem van, mikor a film végét nézem, hogy ez igenis megtörtént, nem csak álmodta az egészet. Hiszen Sarah megváltozott, és vele együtt én is. Mert habár még mindig imádom a meséket és még mindig el tudok alélni Jareth-től, meglátom benne a veszélyt és a fenyegetést is. Elvégre a veszélyes dolgok mindig csábító külsőt öltenek magukra, hogy magukhoz csalogassák áldozataikat.

Akárhogy is, ez a film számomra kultusz értékű. Az egész története, amilyen irányba halad, a szereplők, a bizarr, mégis mesés hangulata, a csodás Bowie zenék és a végkifejlet, mind úgy tökéletes, ahogy van. A filmiparnak azóta sem sikerült olyan filmet alkotnia, ami ezt a furcsa hatást váltotta volna ki belőlem. Még magam sem tudom pontosan megfogalmazni mi ez, de mégis beépült a jellemembe és meghatározó részemmé vált. Azt hiszem ez is olyan életérzés, amit csak nagyon erős hangulattal és atmoszférával rendelkező mozik tudnak kiváltani belőlünk, és ezt nem lehet leírni, csak érezni.

A végére azt a csodás zenét hoztam nektek, ami a báli jelenetnél hallható - nagyjából három napjra rá vagyok kattanva és megállás nélkül hallgatom :P

A világ ízei: Magyarország

Hát szervusztok, szervusztok!
Nallag és Tipegő Zombi volt olyan kedves, hogy bevettek engem is ebbe a kis főzős projectbe, aminek nagyon örülök, mivel imádok új ízekkel kísérletezni, megismerni más népek konyháját. Az első fordulóról sajnos lemaradtam, de a másodikba már nagy elánnal vetettem bele magam. A magyar konyha mondjuk nem jelentett számomra túl nagy kihívást, hiszen Viktor mellett csakis a magyaros ételek jöhetnek szóba (bár hozzá kell tennem, hogy nagyon támogatja a kísérletezéseimet), viszont ha úgy vesszük ez egy kellemes kis bevezető volt a nagyobb dolgokhoz, amik még várnak rám ezen a rovaton belül.
A főétellel nem volt problémám, tudtam az elejétől fogva, hogy mit szeretnék, na de a desszert! Tekintve, hogy nem igazán volt kedvem nekiállni dobostortát sütni (pláne hogy nem is szeretem), meg ehhez hasonló cukrászremekeket, és mert a palacsintát túlontúl evidensnek találtam, nagy fejtörést okozott, hogy mégis milyen édességet találjak ki, ami tipikusan magyar és csak kis hazánkban lehet fogyasztani. Végül hosszas kutatás után eldőlt a nagy kérdés, bár szerintem egyik recept sem fog újdonsággal szolgálni senkinek. Most nem arra törekedtem, hogy minél különlegesebb, ritkaságszámba menő ételeket találjak ki, hanem arra, hogy olyan ételeket találjak, amit egy magyar ember sűrűn főz meg otthon a családja számára. Ezek lettek belőle:

Főétel:

Pásztortarhonya

Hozzávalók:
- bacon ízlés szerint
- 4 szem krumpli
- fél kg tarhonya
- 2 szál lecsókolbász (aki kedveli a markánsabb ízeket rakhat bele száraz kolbászt ehelyett)
- 1 ek. pirospaprika, só, bors
- 1 paprika, paradicsom, hagyma
- pici Piros Arany, szárított cseresznyepaprika


Zsírjára pirítjuk a bacont, majd beletesszük az apróra vágott hagymát és megdinszteljük. A tarhonyát hozzáadjuk, megpirítjuk, majd belerakjuk a kockázott paprikát, paradicsomot és a kolbászt. 1-2 percig kevergetjük, pirospaprikával, sóval, borssal meghintjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Eközben megfőzzük a felkockázott krumplikat, és ha a tarhonya már kissé megszívta magát, hozzáadjuk. Lefedve puhára főzzük, a vizet folyamatosan pótoljuk róla, hogy szaftos maradjon.
(mi csípősen szeretjük, ezért a főzés közben szoktam hozzátenni csípős Piros Aranyat és szárított cseresznyepaprikát is).
Nagyon laktató étel, mi borzasztóan szeretjük :)

Desszert:

Aranygaluska vanília sodóval

Hozzávalók:
- 75 dkg liszt
- 1 élesztő
- 4,5 dl tej
- 7,5 ek. cukor
- 4 tojássárgája
- darált dió és kicsi kristálycukor a hempergetéshez
- olvasztott vaj

Az élesztőt felfuttatjuk a tejjel és a cukorral. Ha ez megtörtént, akkor összegyúrjuk a liszttel és a tojással, majd hagyjuk megkelni. Ha duplájára kelt, kisebb pohárral vagy pogácsa szaggatóval korongokat vágunk a tésztából, egyenként belemártjuk az olvasztott vajba, meghempergetjük a cukros dióban, majd egy kivajazott tepsibe helyezzük. 180 fokon előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Amíg megkel a tészta, el szoktam közben készíteni a vaníliasodót.

Vanília sodó:
- 1 l tej
- 4 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 cs. vaníliás pudingpor
- 2 cs. vaníliás cukor

A tojássárgákat kikeverjük a kétféle cukorral, majd hozzáadjuk a pudingport, egy kicsi tejet, és alaposan elkeverjük. A maradék tejet felforraljuk, majd a tojásfehérjét kemény habbá verjük (a tészta készítése közben csak a sárgákat használtuk, én ide fel szoktam használni az onnan megmaradt fehérjéket is, így semmi nem megy kárba). A tejbe beleöntjük a pudingos keveréket és addig főzzük, amíg krémes, de még folyós állaga nem lesz, végül belekanalazzuk a habot és gyors mozdulatokkal összekeverjük.


Hát ezek lettek volna az én magyaros ételeim, de nézzetek majd be Nallaghoz és Tipegő Zombihoz is :)

Egy nagyon érdekes személyiségteszt

 Ez egy olyan teszt, ami sokaknak segített már önmaguk megismerésében!
Nézd meg a színeket és válaszd ki, melyik tetszik leginkább. Ne gondolkozz sokáig, csak válassz, és megtudhatod, mit mond el rólad döntésed. Oszd meg hozzászólás formájában, hogy mit választottál. Add tovább, hogy mások is megismerhessék magukat!

A/ A nyílt szívű kombináció
A nagy középkori katedrálisok építőmesterei szívesen ábrázolták magukat szögmérővel a hónuk alatt. Ez az egyenesség és sarkosság illik önhöz is. Érdeklődési területe a mikrokozmosztól a makrokozmoszig terjed, miközben mindenhez alapvetően kritikusan viszonyul. Érzelmeit jól kézben tartja. Nem önmagát valósítja meg, hanem inkább átveszi azt a szerepet, amely megfelel az ön funkciójának vagy feladatának. Erős oldala a logika és a tiszta ész, amely adott esetben az új alapjául is szolgálhat. Ha értelmesen hierarchizált ügyekről van szó, szívesen rendeli alá magát másoknak.

B/ A magányos kombináció
Ön nem illik semmilyen skatulyába sem, elutasítja a régi, megszokott dolgokat, ugyanakkor mégsem áll azonnal az újítók oldalára. Csalódásoktól függetlenül rendületlenül masírozik tovább, kifelé mindig keménynek mutatja magát. Belül azonban önben is ott rejlik a lágyság. Magabiztosan támaszkodik saját tetterejére, amely azonban nem mindig elegendő a magányos harcos nagyívű elképzeléseinek megvalósításához.

C/ Az intellektuális kombináció
Intellektuális beállítottságú, aki a szabadságot keresi. Szigorúan ragaszkodik célkitűzéseihez Világképét nem idegen ideálok formálják, véleményét sokkal inkább saját tapasztalataira támaszkodva alakítja ki. Ügyességével, talpraesettségével jól megtalálja a helyét a mindennapi életben. Improvizációs készségének, kreativitásának köszönhetően képes újat teremteni és példaképül szolgálni ahelyett, hogy már kitaposott ösvényen járna.

D/ A céltudatos kombináció
Szívesebben száll ki egy elegáns Bentleyből, mint egy bivalyerős motorral felszerelt autóból. Munkahelyi és társadalmi céljait szilárdsággal és megbízhatósággal éri el. Élvezi az élet szépségeit, értékeli az érzékszervek kínálta örömöket. Harmóniára való törekvése arra készteti, hogy magasra tegye a mércét, ezért követelményeinek meghatározásakor hajlamos túllőni a célon. Semmit nem bíz a véletlenre. Tapasztalatainak köszönhetően óvatosan, bizalmatlanul viszonyul az újhoz. Valami ismeretlen iránt kizárólag a dolog gondos tanulmányozását követően fog lelkesedni.

E/ A dinamikus kombináció
Ha munka adódik, önre mindig lehet számítani, azonnal nekilát. A legjobban annak örülne, ha az egész világ az ön által meghatározott szabályok szerint működne A földi örömökről egészségesen vélekedik. Rendkívüli tanulási vágy buzog önben. A többi emberhez nyitottan és érdeklődéssel viszonyul, ugyanakkor sikerül megőriznie a privát szféráját és megszabni a korlátokat. Önzetlen hozzáállása örömet szerez önnek és meghozza azt az elismerést is, amire erőfeszítései jutalmául vágyik. Komolyan veszi a feladatait, attól sem riad vissza, hogy jó kézügyességet igénylő munkákat is elvégezzen.

F/ A felelősségteljes kombináció Tudja, hol a helye, és ennek megfelelően viselkedik, megbízhatóan és elkötelezetten. Kiválóan alkalmas felelősségteljes pozíciók betöltésére vagy olyan vállalat vezetésére, amelynek piaci pozíciói biztosak. Ez utóbbi szempont nagyon fontos, mivel az ön számára az élet nélkülözhetetlen alapfeltétele saját és hozzátartozói egzisztenciális biztonsága. Nyugodt és érett hozzáállása az üzleti és a magánéletben egyaránt komolyan veendő partnerré teszi.

G/ A praktikus kombináció
Gyakorlatias ember, aki érdeklődik a világ dolgai iránt, miközben nem veszíti szem elől a saját céljait. Ahol szükségesnek tartja, mindig érvényesíti az igényeit. Az érzékszervi örömökkel való kapcsolata zavartalan. Megfelelő mennyiségű kitartással és érdekérvényesítő képességgel rendelkezik ahhoz, hogy elérje a céljait. Mint élet igenlő típus, folyamatosan a különlegességeket keresi, miközben igyekszik magát jól érezni és élvezni az életet. Tud és hajlandó konstruktívan együttműködni, arra azonban vigyáznia kell, hogy pusztán az életörömtől vezéreltetve nehogy túlzottan felszabadulttá váljon és túllőjön a célon.

H/ Az álomszerű kombináció
Részese a világnak és ezt érzi is. Ha új dolgokkal közelítik meg, nyitottan reagál, főleg ha úgy látja, ez jól felismerhető haszonnal kecsegtet. Egy jó csapat tagjaként eredményesen együttműködik a közösség javát szolgáló feladatokban. Realista, de néha szívesen álmodozik arról, hogy a felhők felett a végtelen szabadság birodalma rejtőzhet Ugyanakkor mindig két lábbal áll a földön. Különösen fontos az ön számára a segítőkészség és a „mindenki egyért, egy mindenkiért” gondolata, ezért a saját igényeit általában háttérbe szorítja. Kibontakozásához ép szociális környezetre és ennek megfelelő lakás- és életkörülményekre van szüksége. Az otthonának ennek megfelelően kellemesnek és harmonikusnak kell lennie.

I/ A magabiztos kombináció
Ön magabiztos ember, aki tisztában van az életben betöltött szerepével. Nem lelkesedik olyan dolgokért, amelyeknek nem látja a hasznát. A legjobban önmagában bízik, és ennek az alaptételnek a szellemében kiemelkedő teljesítményt nyújt. A saját erejére és tapasztalataira támaszkodik, ereje a hagyományokból származik. Élvezi az élet kínálta örömöket és szívesen csatlakozik embertársaihoz, ám céltudatos és határozott, ha elképzeléseinek valóra váltásáról van szó. A zavartalan saját területre az üzleti életben és a magánszférában egyaránt nagy szüksége van.

J/ Az idealista kombináció
Az élet ugyan szép, de sok erőfeszítést követel. Ennek főként az az oka, hogy a dolgokhoz ön nagyon lelkiismeretesen viszonyul. Tiszteletét az erős realitásérzékkel társult magas célok és ideálok vívják ki. Mindenki álmodozik, ön azonban valóra is akarja váltani az álmait, ami nem könnyű feladat. Ön az a típus, aki semmit nem vesz félvállról. Megvan a maga sajátos nézőpontja, amivel megítéli a dolgokat. Akár öntől is származhatna az a Luther-idézet, hogy „még ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, ma akkor is elültetnék egy almafát”.

K/ A szociális kombináció
Részt vesz a világ történéseiben, de a sok globális probléma közepette hajlamos megfeledkezni a saját világáról. Szociálisan elkötelezett, és nagy hangsúlyt fektet a konfliktusok kölcsönösen előnyös megoldására. Gondosan megválogatott barátai értékelik érzékeny természetét és esztétikai érzékét. Érzéke van a háttér-információk felismerésére, és észreveszi azt is, ami első pillantásra nem tűnik fel. Az emberekkel óvatosan bánik, idegen eszméket csak vonakodva vesz át. Érzékenysége miatt hajlamos mindenért magát hibáztatni. A hétköznapi hajsza fárasztja.

L/ Az esztétikai érzékenységű kombináció
Az önhöz hasonló finom emberek manapság ritkaságszámba mennek, holott nagy szükség volna rájuk. Aki felismeri az ön értékét, azonnal a pártjára áll, sokszínűségét azonban csak az látja, aki időt szán erre. Értékeli a feltűnőt, az eredetit, és tudja, mit jelent élni. Hajlandó szokatlan feladatokban is részt venni, feltéve, hogy valaki magával hívja. Nem lehet azonban folyton arra hagyatkozni, hogy majd jönnek a többiek és bevonják önt. Ha egy kicsit nekidurálná magát, megnyerhetné a partnerét az ön által képviselt ideálok számára, hiszen nem hiányzik önből a vonzerő, a sárm és a tapintat. Jól átlát az embereken, ezt a képességét arra kellene használnia, hogy több kapcsolatot alakítson ki.

Viktor a "B"-t választotta, én pedig a "L"-t. Tökéletesen illik ránk a leírás :)

Nektek mi jött ki?

Viktor-féle fárasztások ismét :P

Már jó rég volt Viktor szösszenet a blogon, de most végre eszembe jutott kipakolni az eddig felgyülemlett IQ sorvasztásokat :P Nesze nektek :P


"Utálom a kétszínű embereket - sosem tudom, melyik énjüket pofozzam fel először"


Épp Narniát néztünk, ahol Oreius, a kentaur megmenteni készül Edmundot:

Én: " - Mindjárt jön Oreius és beveti magát!"
Viktor: " - Aztán ki fog hajtani?"

"Minden piroson át lehet menni! Egyszer legalábbis..."

"Nincs olyan, hogy piros lámpa, csak veszélyes zöld!"


Viktor véleménye arról, hogy milyen összefüggésben van a mai Pink Pandás zsákmányom az egészségi állapotommal :P
"Minek ide antibiotikum! Veszel három tábla sminkizét és máris jobban vagy!"


Reakcióm minderre: