Van helyi goth banda vagy csoport ott ahol laksz?
A válasz egyértelmű nem. Itt Szigetszentmiklóson zömében átlag emberek vannak, a legnagyobb feltűnést maximum a rockerek jelentik, de azokból sincs sok. Goth-ból még ennél is kevesebb van, elszórva néhány, de azok sem verődnek csoportba. Igazság szerint itt Miklóson eléggé csöndesen zajlik az élet, mármint egyediség és szubkultúra szempontjából. A fiatalok többsége úgy öltözködik és viselkedik, mint ahogy az az ő korukban természetes, a fiatal felnőttek inkább a trendi, de kényelmes megjelenés hívei, az idősebb korosztályt meg gondolom nem kell bemutatnom. Szám szerint három darab goth emberkét láttam eddig nálunk, ezek közül is mind nő. A fiúk és a férfiak inkább a rocker-metalos stílus hívei. A legtöbb goth-ot a fővárosban láttam, ott sokkal merészebbek az emberek, ami sajnos néha egyenesen arányos az ízléstelenségükkel is. Persze nyilván ízlések és pofonok.
Ami az együtteseket illeti, kizárt dolognak tartom, hogy nálunk goth zenekar alakult volna, de az is lehet, hogy csak én nem tudok róla. Viszont elnézve az itt élő embereket, hát... nem, nem hiszem, hogy van.
2013. január 17., csütörtök
2013. január 16., szerda
30 nap Gothoknak - 4. rész
Nevezz meg sztereotípiákat, amik rád is vonatkoznak!
Én a magam részéről nem bánom, hogy bizonyos goth sztereotípiák igazak rám, mert ezeket nem érzem kellemetlennek sem szégyellni valónak. Ilyen vagyok, fölösleges lenne letagadni. Minden tulajdonság és lelki jellemző, amit lentebb felsorolok a lényem és személyiségem része, tehát ezek nem felvett viselkedési formák, hanem hozzám tartozó dolgok. Arról nem tehetek, hogy passzolnak a goth szubkultúra köré kiépült sztereotípiákba, de nem is érdekel. Ezektől nem érzem magam sem kevesebbnek, sem unalmasabbnak, mint bárki más, sőt. Csakhogy néhányat említsek;
- imádom a feketét (ezzel nyilván nem vagyok egyedül), és az esetek 90%-ában ilyen ruhákat is hordok
- élek-halok a fekete csipkéért, pláne ha gyönyörű, makulátlan fehér bőrrel van kontrasztban
- kedvelem az éjszaka kiszámíthatatlan teremtményeit
- hajlamos vagyok a melankóliára, de szükségem is van rá
- szeretem az eleganciát, az ódon romantikát, a történelmet és a művészeteket
- a szépség megszállottja vagyok, legyen az bármilyen formában
- kedvelem az elvont művészeti alkotásokat
- szeretek olyasmikben szépséget látni, amiben senki más nem
- hosszú évek óta fekete a hajam és ezen nem is szeretnék változtatni
- sok elegáns, romantikus ruhám van
- szeretek elmélkedni az élet dolgairól, vágyom a csendet és a belső békét
- nem idegen tőlem az okkultizmus és az ezotéria
- néha szeretek elbújni a világ és az emberek elől és csak úgy magamban lenni
- sokszor visszavágyok a régi időkbe, vagy úgy érzem, hogy rossz helyre, rossz korba születtem
- szeretem a sötét, drámai sminkelést akár hétköznapokon is
Nos, most így kapásból ennyit tudtam felsorolni, de ha nagyon belemélyednék biztos találnék még párat. Szerencsére a temetőben való fotózkodás, meg az ehhez hasonló dolgok kimaradtak az életemből.
Én a magam részéről nem bánom, hogy bizonyos goth sztereotípiák igazak rám, mert ezeket nem érzem kellemetlennek sem szégyellni valónak. Ilyen vagyok, fölösleges lenne letagadni. Minden tulajdonság és lelki jellemző, amit lentebb felsorolok a lényem és személyiségem része, tehát ezek nem felvett viselkedési formák, hanem hozzám tartozó dolgok. Arról nem tehetek, hogy passzolnak a goth szubkultúra köré kiépült sztereotípiákba, de nem is érdekel. Ezektől nem érzem magam sem kevesebbnek, sem unalmasabbnak, mint bárki más, sőt. Csakhogy néhányat említsek;
- imádom a feketét (ezzel nyilván nem vagyok egyedül), és az esetek 90%-ában ilyen ruhákat is hordok
- élek-halok a fekete csipkéért, pláne ha gyönyörű, makulátlan fehér bőrrel van kontrasztban
- kedvelem az éjszaka kiszámíthatatlan teremtményeit
- hajlamos vagyok a melankóliára, de szükségem is van rá
- szeretem az eleganciát, az ódon romantikát, a történelmet és a művészeteket
- a szépség megszállottja vagyok, legyen az bármilyen formában
- kedvelem az elvont művészeti alkotásokat
- szeretek olyasmikben szépséget látni, amiben senki más nem
- hosszú évek óta fekete a hajam és ezen nem is szeretnék változtatni
- sok elegáns, romantikus ruhám van
- szeretek elmélkedni az élet dolgairól, vágyom a csendet és a belső békét
- nem idegen tőlem az okkultizmus és az ezotéria
- néha szeretek elbújni a világ és az emberek elől és csak úgy magamban lenni
- sokszor visszavágyok a régi időkbe, vagy úgy érzem, hogy rossz helyre, rossz korba születtem
- szeretem a sötét, drámai sminkelést akár hétköznapokon is
Nos, most így kapásból ennyit tudtam felsorolni, de ha nagyon belemélyednék biztos találnék még párat. Szerencsére a temetőben való fotózkodás, meg az ehhez hasonló dolgok kimaradtak az életemből.
2013. január 14., hétfő
30 nap Gothoknak - 3. rész
Mikor lett a ruhatárad Goth-os?
Nos, az előző írásaimból már kiderült, hogy édesanyám nagyon pártfogolt, már ami a sötétebb jellegű öltözködésemet illeti, így elég hamar lecserélődtek az egyszerű ruháim finom, elegáns fekete holmikra. Ennek ellenére még a mai napig sem mondanám azt, hogy a ruhatáram teljes egészében goth jellegű lenne. Habár a ruháim 90%-a fekete, azért akad néhány darab, ami sehogyan sem illene bele egy "tökéletes goth gardróbba". Imádom ugyanis a lila virágos felsőmet és a cuki pizsamáimat, amik minden bizonnyal tiltólistás darabok lennének egy ízig-vérig goth emberke szekrényében. Én viszont szeretem, hogy néha, nagy ritkán kiléphetek a totális feketeségből és egy kicsit vidámabbra vehetem a figurát. Persze ha valaki kinyitná a szekrényeimet egyből leszűrné, hogy melyik stílus áll hozzám közel, hiszen a ruháim zöméről ordít a goth szubkultúra iránti vonzalmam. Folyamatosan vadászom a szép, fekete ruhákat, szoknyákat és nadrágokat, szinte már beépített radarom van, ami automatikusan rááll a sötét színű holmikra, ha betérünk egy üzletbe. Általában mindig sikerül is találnom magamnak valami szépet, de kétlem, hogy valaha is teljes mértékig goth-os lesz a ruhatáram. Szükségem van ugyanis arra a néhány napsugaras, tündéres, csillámporos napra, amikor kilépek a sötétségből és cuki ruhákba öltözöm :)
Nos, az előző írásaimból már kiderült, hogy édesanyám nagyon pártfogolt, már ami a sötétebb jellegű öltözködésemet illeti, így elég hamar lecserélődtek az egyszerű ruháim finom, elegáns fekete holmikra. Ennek ellenére még a mai napig sem mondanám azt, hogy a ruhatáram teljes egészében goth jellegű lenne. Habár a ruháim 90%-a fekete, azért akad néhány darab, ami sehogyan sem illene bele egy "tökéletes goth gardróbba". Imádom ugyanis a lila virágos felsőmet és a cuki pizsamáimat, amik minden bizonnyal tiltólistás darabok lennének egy ízig-vérig goth emberke szekrényében. Én viszont szeretem, hogy néha, nagy ritkán kiléphetek a totális feketeségből és egy kicsit vidámabbra vehetem a figurát. Persze ha valaki kinyitná a szekrényeimet egyből leszűrné, hogy melyik stílus áll hozzám közel, hiszen a ruháim zöméről ordít a goth szubkultúra iránti vonzalmam. Folyamatosan vadászom a szép, fekete ruhákat, szoknyákat és nadrágokat, szinte már beépített radarom van, ami automatikusan rááll a sötét színű holmikra, ha betérünk egy üzletbe. Általában mindig sikerül is találnom magamnak valami szépet, de kétlem, hogy valaha is teljes mértékig goth-os lesz a ruhatáram. Szükségem van ugyanis arra a néhány napsugaras, tündéres, csillámporos napra, amikor kilépek a sötétségből és cuki ruhákba öltözöm :)
Könyves zsákmány
Mint ahogy azt már tegnap is említettem, tervbe volt véve mára egy könyvvásárlás az Europarkban. Ez majdnem meghiúsult, mikor a kora reggeli órákban a munkahelyemen elcsúsztam a folyosón (olvadt ki a gyerekek cipőjéből a hó) kezemben egy két literes forró vizes kancsóval, amit az aznapi teámnak szántam. Akkorát nyekkentem, hogy zengett bele az egész épület, leforráztam magam és ismét kiment a bokám. Komolyan, erre csak én vagyok képes :D Magamon kívül még soha senkit nem láttam, aki ennyire szerencsétlen lenne - hol a tüdőm, hol a gyomrom a baj, de képes vagyok a saját lábamban is elbotlani. Szerencsére könnyebb sérüléssel megúsztam a dolgot, és mivel ma kicsit lightosabb napom volt tudtam pihentetni a lábam, így mehetek holnap is dolgozni. Ja, és persze így a könyveket is megvehettem! Az Éhezők Viadalát és a Lenyűgöző Teremtményeket akartam megszerezni, ezek közül sajnos csak az utóbbit kaptam meg, mivel az Éhezők Viadala konkrétan hiánycikk lett, olyan népszerű. Sebaj, nem mondok le róla, majd talán a Campona-i Libriben nagyobb szerencsével járok. Viszont a Lenyűgöző Teremtmények itt pihen közvetlenül előttem, elég cupák darab, de alig várom, hogy olvashassam. Viszont ért ott egy nagy meglepetés is - megjelent az egyik kedvenc mesekönyv sorozatom újabb darabja! A Milla és Sugar köteteket is említettem néhányszor, nagyon édes kis történetek vannak benne gyönyörű rajzokkal. Most a Kék Hold Hercegnő című kötetet vettem meg, ez a legutolsó a sorban. Teljesen kiment a fejemből, hogy lassan adnak ki új könyvet ebből a sorozatból, úgyhogy kellemes meglepetés volt rátalálni - kicsit kárpótolva is éreztem magam az Éhezők Viadala miatt. Persze vásárolgathattam volna még, hiszen 10 ezer forintom volt erre a célra, de úgy voltam vele, hogy tartogatom olyasmire, amit igazán meg szeretnék venni. Egyelőre ennek a két könyvnek is nagyon örülök! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)