Irány Hévíz!

Két hónap múlva itt az esküvőnk, mi pedig egyre izgatottabbak vagyunk Viktorral. Egyre több a tennivaló, egyre több mindent kell intézni, mi pedig egyre lestrapáltabbak vagyunk. Ezt elkerülendő elhatároztuk, hogy előrehozzuk a nászutunkat, és elmegyünk valahová kikapcsolódni egy kicsit. Ennek nem csupán a pihenés az oka, hanem sajnos a munkahelyi kötöttségek is. Mivel nyár végén van az esküvőnk, ezért én nem vehetek utána ki szabadságot, ugyanis jönnek hozzánk az oviba az új picik, akiket be kell szoktatni, minden emberre szükség lesz. Viktort is eléggé lekorlátozták, mert amióta áthelyezték őt a cégen belül egy új részlegre rengeteg munkája van, és nem nagyon akarnak szabit kiadni neki, pláne nem az őszi nagy hajrában (náluk akkor van forgalom). Így aztán szinte magától értetődően most nyáron kell elmennünk nászútra, ami annyira nem is baj, hiszen ki tudja mikor voltunk már utoljára kettesben nyaralni bárhol is. Szóval eldöntöttük, hogy akkor júliusban nászútra megyünk - igen ám, de hova? Így az esküvő előtt nem állunk túlzottan fényesen anyagiak terén, szóval valami olcsó, mégis maradandó emlékű dologban kellett gondolkodnunk. Egyik kolléganőm ajánlotta nekem a kuponvilág.hu oldalt, ahol kedvezményes áron lehet hozzájutni nagyon jó utazásokhoz, szóval elhatároztuk, hogy onnan fogunk választani valamit. Sikerült is, így aztán a jövő héten 3 napot tölthetünk a Hotel Hévíz Superior-ban teljes ellátással, korlátlan wellness használattal, és mindenféle jó dologgal, amit ez a kupon tartalmaz, pl. előre lefoglalt jacuzzizás csakis és kizárólag kettesben, gyertyafényes vacsora, finn szauna, kedvezményes masszázsok, beltéri és kültéri medence, sportcentrum, illetve kedvezményes belépő a világhírű hévizi gyógyfürdőbe. Ezeken kívül persze még rengeteg programot ki lehet próbálni a környéken, mint pl. sárkányrepülés, hőlégballonozás, lovaglás, borkóstolás, túrázás a közeli erdőbe, vagy a Szent Margit kilátóhoz, illetve én nagyon szeretném megnézni a Festetics kastélyt, a Babamúzeumot, a Kínzó múzeumot és az Erotikus Panoptikumot is. Igen, a két utolsót is, azokat a leginkább :P Szóval programban nem fogunk hiányt szenvedni, csak győzzük erővel! Az biztos, hogy nem lustálkodni fogunk, hanem minden nap megyünk valamerre és mindent, amit csak győzünk erővel és pénztárcával megnézünk, és persze mindent megörökítünk, úgyhogy lesznek majd utána képek is! Már nagyon várom a jövő hetet, szinte számolom vissza az órákat, amikor végre elindulhatunk :)

Lehűlés

Csodálatos idő van odakint! Végre valahára nem a 40 fokban aszalódik az ember. Nagyon kellett már ez a hidegfront és ez a kis eső, mert kezdtem lassan kitikkadni ebben a száraz, meleg, fülledt időben. Most pompásan érzem magam, kitártuk az összes ablakot itthon és az egész lakást átszellőztetem ezzel a finom, zápor utáni illattal, és persze a kellemesen hűvös hőmérséklettel. Nem tudom miért, de én az ilyen időben sokkal jobban érzem magam, mint a verőfényes napsütésben és a melegben. Olyankor elmegy minden erőm, csak dögleni van kedvem és punnyadni, így viszont mintha feltöltődnék energiával. Mennyivel jobb érzés így létezni! Remélem még marad egy pár napig ez a jó kis 18-20 fok körüli idő, nagyon hálás lennék érte.

Tökéletes boldogság

A lányok álmodoznak a mesebeli hercegről, aki eljön értük és megmenti őket sivár, szürke életükből. Hiszik, hogy ez a herceg maga lesz a megtestesült tökély, aki mellett csak öröm és boldogság az élet. Én magam is ilyen voltam. Most talán azt kellene írnom, hogy ez a nézetem megváltozott, de ez nem lenne teljesen igaz. Igenis hiszek abban, hogy mindenki megtalálhatja a maga hercegét, csupán az apró részletekben változott a véleményem. Például abban, hogy nem kell tökéletesnek lennie, legalábbis a szó általános értelmét nézve nem. Sokáig szerettem volna, ha a párom megfelel a romantikus képzelgéseimnek, de tudtam róla, hogy ő nem ilyen típus. Viktor egy hűvös, magának való, zárkózott ember, aki nehezen önti szavakba az érzéseit, de ezt kompenzálva annál jobban kifejezi. Ennek ellenére foggal-körömmel próbáltam meggyőzni arról, hogy márpedig változnia kell, mert csak úgy lehetünk boldogok, ha ő megfelel az összes elvárásomnak. A vicces az egészben az, hogy mindezek mellett ő semmit nem várt el tőlem, úgy voltam neki jó, ahogy vagyok. Most már tudom, hogy fölöslegesen nyúztam őt a változtatásokkal, hiszen nem volt rájuk szükség. Nem attól lesz jobb a kapcsolatunk, ha átformálja magát valami teljesen mássá, ami az én álomképeimben szerepel, s ezzel megtagadja önmagát, hanem attól, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen. Önmagáért szerettem meg, és ezt nem befolyásolja az a tény sem, hogy nem az a tipikus álombéli herceg, akiről kislány koromban álmodoztam. Sokkal jobb annál. Rájöttem, hogy nincs szükségem eget rengető romantikus ódákra tőle, sem pedig nagy kinyilatkoztatásokra, mert ezek nélkül is tudom, mi rejtőzik a szívében, és igazából ez a lényeg. Mostanában jöttem csak rá, hogy attól még, hogy ő az ikerlángom, még nem kell olyan sablon tökéletességnek lennie, mint ahogy azt régen képzeltem, sőt, már nem is akarom. Nem kell, hogy egy tucat bájgúnár legyen, hanem maradjon meg olyan egyedi, különleges embernek, mint amilyennek született. Eleinte zavart, hogy mások vagyunk, hogy néhány dolgot hiába várok tőle, de aztán megértettem azt is, hogy ezekre soha nem is volt szükségem. Túl sokat akartam, többet, mint amennyire szükségem volt, holott ő mindent megadott nekem ezen a világon, csupán a maga sajátos módján. Ez az, amit nekem meg kellett tanulnom értékelni, s ezáltal meglátni benne a számomra tökéleteset. Mert lehet, hogy nincs fehér lova, és nem dalol szívhez szólóan az erkélyem alatt, de azt tudom, hogy nála jobban senki nem szeret ezen a világon. Ezt ő a maga sajátos kis módján mindig a tudtomra adja, csak én voltam túl pökhendi ahhoz, hogy ezzel boldog legyek. Ma már okosabb vagyok, és tudom, hogy nem kell tőle többet várnom, mint amennyit adni tud, mert amikben részem van általa így is több, mint amit egy nő remélhet a partnerétől. Csodálatos módon fejezi ki a szerelmét irántam, csupán észre kellett vennem és elfogadnom, hogy ő ezt így csinálja. Hogy mikor ő azt mondja "Szeretlek", akkor az tényleg azt jelenti, hogy szeret. Ebbe az egyetlen szóba annyi érzelmet tud sűríteni, amit mások hosszas mondatokon keresztül fogalmaznak, még sem adják át olyan jól az érzelmeket, mint ahogy ő teszi. Ebben a szóban benne van minden szerelme, minden imádata és tisztelete irántam, és ennél nem is kell több számomra. Elég, ha hozzám bújik, a karjai közé zár, és közben eláraszt a szerelmével. Egy külső szemlélődő számára talán nem látszódna ez a monumentális dolog, de nem is kell, hiszen ez csak ránk tartozik, csak nekünk kell tudnunk. Nem vagyunk kirakat-párocska, akik a többi ember elismerése végett cselekszünk. Ez az érzés egyedül rám és Viktorra tartozik, és ha más nem látja rajtunk, hogy mennyire szeretjük egymást, az legyen az ő baja. Ma már tudom, hogy sokszor a legőszintébb érzelmek a leghalkabbak és legvisszafogottabbak, hiszen mikor valami nagy fájdalmat érzünk, nem tudunk hangosan zokogni, csupán némán meredünk magunk elé, miközben arcunkon csorognak a könnyek. Így van ez a szerelemmel is - mikor valakit nagyon szeretünk, nem tudjuk azt szavakba önteni, csupán érezzük annak hatalmas erejét és végtelenségét. Én most jutottam el a döbbenetes felismerésig, hogy habár Viktor soha nem ömlengett nekem az érzéseiről, mégis oly mértékű, oly erejű szerelem lakik a szívében irántam, hogy azt emberi szavakkal képtelenség kifejezni. Végtelenül szeret engem, és én viszont szeretem őt, ennyi pedig elég a boldogságunkhoz. Érzem, hogy a karjai közt nyugalomra, biztonságra leltem, s hogy habár két teljesen különböző világ vagyunk, így alkotunk egy egészet. Na EZ a tökéletes boldogság :)

 

Hőség

Ez valami borzasztó. Egész egyszerűen kibírhatatlan ez a meleg, és mi lesz még később? Köztudott rólam, hogy utálom a nyarat és a meleget, és ez minden évben a kánikula beköszöntekor megerősödik bennem. Ma is jöttem haza a munkából, és konkrétan éreztem, ahogy folyik a hátamon a víz és leázik a sminkem. Még szerencse, hogy már tartós a szemöldököm, mert a régit ilyen időben tuti leizzadtam volna. Azt hiszem innentől kezdve elő kell vennem a jól bevált túlélő csomagomat, amit nyaranta szoktam használni, azaz megy a táskámba a legyező, a literes ásványvíz (szigorúan szénsavmentes), a vizes rongy és a hajcsatt. Ezek nélkül két lépést sem bírnék tenni, olyan szinten nem bírom a hőséget. Nagyon remélem, hogy idén nem fogok annyit ájuldozni, mint tavaly, mert borzasztó kellemetlen érzés, mikor vadidegen emberek kaparnak fel a földről és azt sem tudod hol vagy. Nem tudom miért, de a szervezetem sosem tudta elviselni ezt a fajta időjárást, mindig nagyon szélsőségesen reagált rá. Hát ez van, ezzel kell együtt élnem. Szerencsére csak 3 hónapot kell átvészelnem, azt meg csak kibírom valahogy. Addig is folyamatosan hűtöm be az almás söröket meg a gyümölcsöket, és amikor csak tehetem letusolok (van, mikor napi 3x is). Most megyek és odabetonozom magam a ventillátor elé...

Levél önmagamnak

Szervusz, kedves leányzó!
Talán azt hiszed nem ismerjük egymást, pedig igazából jobban ismerlek, mint bárki más ezen a világon. Szeretnék most néhány szót szólni hozzád, ha megengeded. Tudom, az életed tele volt nehézségekkel. Annyi gondod és bajod volt, annyi szívfájdalmad, hogy szinte ki sem látszottál belőlük. Látom rajtad. A tükör másik oldalán még mindig bennem élsz, s mikor azokba a zöldesbarna szemekbe tekintek, ott látlak téged még most is. Látom, mennyire nehezen viseled az élet rád rótt terheit, s hogy néha legszívesebben elmenekülnél valahová messzire, ahol nem érhet el senki. Tudom, hogy rengeteg napot töltöttél szomorú elmélkedéssel, hogy rengeteg éjszakát töltöttél a párnádba fúrt arccal, csöndben sírdogálva. Tele vagy aggodalommal, amikről senkinek nem tudsz beszélni, mert nincs, aki meghallgatna. Úgy érzed, hogy a világ legyűrt, legyőzött téged, és lassan eltűnsz a semmiben. Fáradt vagy és elkeseredett, hiszen az élet veled sem volt kíméletesebb, mint bárki mással ezen a földön. Persze tudom, ez nem vígasz számodra, hiszen mások szenvedése miért enyhítené a kínodat? Az ilyen tények nem gyógyítják a sérült lelket. A sebek idővel eltűnnek a bőrödről, de a szívedben örök nyomot hagynak. Márpedig szívből neked is csak egy van, s hányszor törték már azt darabokra a felelőtlen, meggondolatlan emberek, akik azt hitték, hogy csak úgy be és kisétálhatnak az életedből, miközben nem figyeltek arra, mekkora kárt okoztak benned. Tudom, hányszor vettél mérges átkokat az ajkaidra, melyeket aztán csak a sötétbe suttogtál bele, mert nem volt bátorságod kiadni magadból. Tudom, hogy hosszú, rögös út van mögötted. Senki nem tudja ezt jobban nálam. De tudod, hiába történt az a sok rossz, az a sok kegyetlen, testet-lelket próbára tevő csapás, te még mindig itt vagy. Látod? Még mindig tartod magad. Még mindig mész előre, még mindig remélsz. Pont ezt szeretem benned. Hogy mindegy hányszor rúg beléd az élet, mindegy hányan hagynak magadra, te mindig talpra állsz. Pedig bevallom, régen gyengének hittelek - szégyellem is magam emiatt rendesen. Olyan kis törékeny voltál, olyan sebezhető és érzékeny. Egy hangos szóra könnyek gyűltek a szemedbe, és mindent egyből a szívedre vettél. Nyafkának, kényesnek, hisztisnek tartottalak, akárcsak a többi ember, de mára már rájöttem, hogy nem vagy ilyen. Egyszerűen csak sokkal érzékenyebb vagy mindenféle negatív rezgésre, mint más, átlag ember. Éppen ezért olyan nehéz feladat téged megérteni. Én mégis tisztelem és becsülöm a jellemed, hogy ebben a durva, anyagias, materialista világban meg tudtál maradni egy kedves, álmodozó, reménytelenül romantikus léleknek, és nem veszítetted el a pozitív hozzáállásodat. Megmaradtál örök gyereknek, és ez nagyon jó dolog. Talán mások furcsán néznek rád, amiért hiszel a tündérmesékben, vagy mert képes vagy leállni az út közepén, hogy 20 percig bámulj egy virágot, vagy mert esetleg a hazafele úton nekiállsz egy kedves kis dalt dúdolgatni, jó hangosan. Mindez nem számít, a lényeg az, hogy te ilyen vagy, így érzed jól magad a bőrödben. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen lány összerogy a súlyok alatt, amit ráró az élet, és zokogva menekül előlük. Emlékszem is, néha kecsegtető volt ez a gondolat számodra, de mégsem tetted meg. Mert amellett, hogy bizony borzasztó sérülékeny és érzékeny vagy, egyúttal nagyon erős is. Olyan ember, aki nem tud beletörődni a kudarcba. Te győztes típus vagy. Olyan, aki soha nem adja fel. Lehetnek gyönge pillanataid, kétségeid a képességeid felől, és elábrándozhatsz azon, hogy feladod, de én tudom, hogy úgy sem lennél rá képes. Egyszerűen csak szükséged van arra, hogy néha kiadd magadból a fájdalmad és egy kicsit magadba roskadj, elvégre te is ember vagy, aki néha elfárad. De abban különbözöl a többiektől, hogy nem adod fel, hanem mész tovább, csak azért is. Mert tudod, hogy nem azért születtél le erre a földre, hogy néhány kis probléma legyőzzön. A többiek higgyenek rólad azt, amit akarnak, de én tudom mi lakozik benned, milyen erő és kitartás, milyen túlélési ösztön. Őszintén állíthatom, hogy nem ismerek nálad bátrabb embert. Megtiszteltetés számomra, hogy TE lehetek.