:(

Nagyon fáj a lábam... Párszor már kiment a bokám, de ez most más, ez az egész lábamba belenyilall, iszonyatosan néz ki, kb. a szivárvány minden színében pompázik, és állandóan lüktet... Aludni sem tudok tőle, mert hol a takaró, hol az ágy nyomja, hol pedig nem tudok úgy feküdni, hogy jó legyen. Ráadásul tegnap állandóan rohangálnom kellett a kutyusok után, hogy ne szedjék szét a lakást és egymást, így aztán nem sokat tudtam pihentetni... Meg is lett az eredménye, most aztán dupla akkora, mint volt a balesetkor :( Kenegetem persze, meg fáslizom, de ez nem egy pár napos pihenő lesz, úgy érzem...

Ügyes vagyok :P

Hogy miést is? Mert sikerült a munkahelyemen balesetet szenvednem - beleléptem egy gödörbe és kinyekkent a bokám, immáron negyedjére :P Ugye milyen kis ügyes vagyok? Tessék megdicsérni!
Na de komolyra fordítva a szót, hát bizony azért ez fájt. Fáj még most is, sőt, egyre jobban, ahogy jön visszabelé az élet. Igazság szerint nem is akartam hazamenni a munkából, gondoltam picit pihentetem, aztán csinálom tovább a dolgom, de olyan szinten fájt, ha ráléptem, hogy konkrétan potyogtak tőle a könnyeim és majd' bepisiltem. A kolléganőim tüneményesek voltak, egyből elláttak mindennel, ami a kezük ügyébe akadt, kaptam kényelmes széket, párnát, felpolcolták a lábam, kaptam behűtött jégzselét is, habár mint kiderült rosszul alkalmazták, mert nem szabad közvetlenül a bőrre tenni, előtte be kell bugyolálni rongyba, mert így lefagyasztja a lábat. Hát, velem is ez történt. Jött a mentő, és közölték, hogy konkrétan elhaltak a sejtjeim, mert hibernáltuk őket, szép piros foltos is lett tőle a bokám azon kívül, hogy lila és zöld is volt mellé. Na szóval ott tartottam, hogy jöttek a mentősök, két nagyon szimpatikus fiú, akik mondták, hogy jó lenne bemennem egy röntgenre, hátha eltört, vagy hasonló, szóval munkát otthagytam és mentem ügyeletre. Igen ám, de én a saját lábamon akartam kibicegni. Nem is lett volna ezzel baj, hiszen a jegeléstől konkrétan elérzéstelenedett a lábam, csakhogy addigra már kezdett elmúlni a hatása, és mire kiértünk a kocsihoz, hát majd meghaltam, úgy fájt. Ráadásul ott egy kis lépcsőre is fel kellett húznom magam, ami egy lábbal elég necces, de végül bepisilés nélkül megúsztam azt is. Bezötyögtünk, aztán közben már annyira fájt, hogy a srácok úgy döntöttek nem kínoznak, hoznak nekem tolószéket, szóval abban furikáztak egész végig. Gyerekek, ha éltetek még át kínosat, na akkor ez az volt! Nem tudom miért, de olyan hülyén éreztem magam, ahogy ott cipelt a két fiú, miközben idős nénik meg bácsik a saját lábukon totyogtak ide-oda. Meg olyan kellemetlen volt, mindenki engem nézett, én meg igyekeztem bőszen bámulni a földet, mert egyrészt zavarban voltam, másrészt kis híján elröhögtem magam a szituáción :D Végül megérkeztünk, volt röntgen, szerencsére nincs törtés, de egy szép kis ficam és inszalaghúzódás az van. Ráadásul mivel ez a bokám már átélt egyet s mást, ezért figyelmeztettek, hogy innentől kezdve óvatosan, mert még egy ilyen, és szakad a szalag. A sok kibicsaklástól amúgy is gyenge, túl laza és folyton kiugrik, és ha még egyszer kinyiffantom, akkor akár el is szakadhat, mert nagyon meg van kínozva. Szóval ezen felbuzdulva Viktor vesz nekem a napokban gumizoknit, ami tartja majd a bokámat. Ja, egyébként nagyon kedvesek voltak velem mind a dokik, mind az ápolók meg mentősök, és az ellátásom is kifogástalanra sikerült. Egy kedves hölgy kb 6 réteg kötszert és 5 centi kenőcsöt tett a lábamra, amitől természetesen semmilyen lábbelibe nem férek bele, még zoknit sem tudok rá húzni. És ami a legjobb - két napig nem vehetem le a kenőcsös kötést, csak a felső fáslit, és addig víz sem érheti, szóval csak nehézkesen fogok tudni fürödni :( Nem mintha meg tudnék állni a zuhany alatt, de azért valamit csak kitalálok erre. Szóval elláttak, kapom majd a 100%-os táppénzt, meg van már a jegyzőkönyv is (hiszen munkahelyi baleset), innentől kezdve pihentetnem kell, aztán pedig kicsit tornáztatni is, hogy ne álljanak be az ízületeim. Hát, azért nem könnyű ekkora bumszlival a lábamon közlekedni, fázom is rendesen, meg hát fáj, na. Lüktet, meg belenyilall a fájdalom, átsugárzik az egész lábfejembe, de még a sípcsontomba is, aztán csak így fél lábon ugrándozva tudok közlekedni. Viktor mondta is, hogy a hét végére a bal lábam tiszta izom lesz, a jobb meg el fog sorvadni :P Hát, azért igyekszem nem elhagyni magam és a pihentetés után tornáztatom is a bokám, de egyelőre örülök, ha mozdulatlanul tudok maradni - olyankor ugyanis nem fáj. Hát, ennyit erről, vállon veregetegm magam, ilyen ügyes voltam :)

Harry Potter-láz

A Harry Potter imádatom újabb reneszánszát éli. Amióta elkezdtem játszani a nemrégiben megjelent Lego Harry Potter 5-6-7 részével, azóta megint be vagyok zsongva, és sorra nézem újra a filmeket, az így készülteket, meg vadászok minden újdonságra ezzel kapcsolatban. Most leginkább attól a rendelésemtől vagyok izgatott, amit a mai nap adtam fel - rendeltem ugyanis külföldről Bogoly Berti féle mindenízű drazsét. De nem olyat, mint amit régebben nálunk is lehetett kapni! Sokkal jobbat annál, amiben nem csak 1-2 kellemetlen íz van (mint a hazaiban a tormás meg a ketchupos, ami egyébként még csak rossznak sem volt mondható, maximum furcsának, ráadásul felkiáltójellel figyelmeztették is az embert), ebben ugyanis található lesz kosz, hányás, fülzsír, takony és záptojás ízű darab is, és semmilyen jelzés nem lesz rajtuk, hogy most akkor azok finomak, vagy sem! Maximum abból tudhatom majd, hogy milyen ízű drazsét eszem, ha megnézem a leírásban, de abban nincs semmi poén :) Viktor vállalta a feladatot, hogy végigkóstolja majd velem ezeket a drazsékat, amiről természetesen beszámoló is fog készülni, habár fogalmam sincs mikor fog ideérni a csomagom. Magyar cégtől is rendeltem ehhez hasonló dolgot, aminek az a neve, hogy Bean Boozled, és hasonló elven működik, mint a fentebb említett "finomság". A finom ízek mellett vannak borzalmasak is, csakhogy itt annyi a különbség, hogy egy színhez kétféle íz társul. Tehát nem biztos, hogy a rózsaszín drazsé minden esetben epres lesz, mert lehet, hogy földigiliszta ízű, és ez csak akkor derül ki, ha az ember megkóstolja. Ezt majd úgy teszteljük, ahogy előttünk sokan mások, pl. youtube-on is láttam jópofa videókat, hogy kiválasztottak egy színből két félét, és mindegyiket más valaki kóstolta meg, aztán csak az arcokból lehetett látni, hogy ki milyet kapott. Hát, én már tűkön ülve várom, hogy megérkezzen és belevághassak ebbe a bolondságba, mert nagyon szeretem az ilyen marhaságokat :)
Aztán ami még nagyon foglalkoztat, az a Pottermore nevezetű oldal. Ez egy olyan hely, ahol a Harry Potter történeteket lehet végigvinni, csupán úgy, hogy te is benne vagy a történetben (nyilván nem főszereplőként, hanem mint átlagos roxforti diákként). Rendesen van házak közötti besorolás, pontgyűjtés, tanulás, kaland és felfedezés, mindez interaktív módon. Eddig sajnos csak egy béta verzió futott, amit kevesen próbálhattak ki mintegy tesztként, de ha minden igaz, akkor áprilistól bárki használhatja majd ezt az oldalt, én pedig biztos, hogy le fogok rá csapni.
Aztán nézegettem még videókat az Orlando-i Harry Potter parkról, és mit ne mondjak, fáj utána a szívem. Felépítették az egész Roxfortot, meg Roxmortsot, körbe lehet mindent járni, lehet venni varázspálcát, és ami a leginkább foglalkoztat - lehet inni igazi vajsört! Nem tudom, hogy más HP rajongók hogy vannak vele, de engem nagyon izgatott, hogy milyen ízű is lehet a vajsör. És itt most nem arra gondolok, amihez a neten is van recept, mert az sima karamellás tej. Itt valódi vajsört lehet kapni, ami egyébként eszelősen jól néz ki és mindenki csak dicsérte, hogy milyen finom, ja, meg a töklé is nagy sikert aratott (azzal is tele volt állandóan a könyv). Van ott még hullámvasút is persze, ahol két párbajozó sárkány röptét követhetjük nyomon, vagy éppen egy hipogriffét, megcsodálhatjuk a Roxfort express-t, illetve kipróbálhatjuk milyen ebben a világban élni. Hát, nagyon szívesen elmennék oda, de van egy olyan sejtésem, hogy ez csak ábránd marad, viszont annál szebb ábránd :) Addig is nézegetem a videókat és még inkább beleszédülök Harry Potter varázslatos világába. Tartok tőle, hogy ezután az fog következni, hogy újra végig kell olvasnom a könyveket is :D

Az élet szép :)

Odakint száz ágra süt a nap, előjöttek az első pillangók, a két kutyus kint birkózik a teraszon, a fiúk a kertben dolgoznak, én pedig a frissen mosott ruhákat teregetem, utána pedig süteményt fogok sütni. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem ennyi bőven elég a tökéletes boldogsághoz :)

Családunk négylábú, szőrös kis tagjai :)

Talán említettem párszor, hogy bizony nem csak mi négyen élünk egy fedél alatt (Évi, Zoli, Viktor és én), hanem bizony van velünk egy tüneményes kis mopsz kutyus is, aki a Daisy névre hallgat. Imádni való kis rosszaság, igazi öleb, aki legszívesebben minden idejét az ember karjában tölteni. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy alapjáraton sosem voltam oda az ilyen nyomott orrú, pici kutyákért, nálam egy kutya a vizsláknál kezdődik, de őt valahogy nem lehet nem szeretni. Olyan gyorsan belopja magát az ember szívébe, hogy észre sem veszem. Róla szeretnék most néhány képet postolni, aki egyébként 8 hónapos.

Aztán ma nagy öröm ért minket, ugyanis a délelőtt folyamán újabb taggal bővült a családunk - megérkezett hozzánk egy 7 hetes moszkvai őrkutya kölyök, aki a Kátya névre hallgat. Éviék régóta tervezték, hogy egy nagyobb testű kutyust is hoznak, mert hát valakinek a házat is kell őriznie, és így esett a választásuk erre a fajtára. Kátya egyébként borzasztóan aranyos, olyan igazi plüsskutya, de persze még eléggé meg van szeppenve. Az étvágyával nincsen baj, nagyon szépen evett és ivott, aludt egy nagyot, most pedig éppen a szőnyeget csócsálja. Jelenleg majdnem akkora, mint Daisy, ami elég durva arány ahhoz képest, hogy Daisy lassan kifejlett termetű, Kátya pedig csak 7 hetes :D Ha minden igaz, akkor ő kb. 60 kilósra fog nőni. Egyébként a moszkvai őrkutyát a bernáthegyiből, a kaukázusi juhászból, és még valamilyen farkaskutyából tenyésztették ki, kifejezetten őrző-védő feladatokra, szóval pont ideális. Jöjjenek most róla is képek, olvadozzatok :)