Esti meglepetés

Viktor ma tovább maradt bent dolgozni, mert órákat kellett pótolnia, így külön jöttünk haza. Mikor aztán nemrég nyitottam neki az ajtót, egy gyönyörű csokor rózsával és egy kis meglepetés ajándékkal fogadott :)))

Íme a csodaszép, illatos rózsák..,

... és a meglepetés ajándék, amit Viktor készített nekem. Pár évvel ezelőtt karácsonyra már kaptam tőle egy ehhez hasonló kis kedvességet, és most ismét megörvendeztetett egy újabb darabbal. Ezeket amúgy elektronikai alkatrészek lábaiból csinálja, összeforrasztja őket, és habár a képen nem nagyon látszik, de a szívecskét átfestette pirosra, és akármerre forgatom, minden irányban szívecske alakja van ^^
Annyira boldoggá tettek ezek a kis ajándékok, meg maga a tudat, hogy Viktor gondolt rám és örömet akart nekem szerezni. Ehhez hasonló csekélységekkel nagyon hamar le lehet venni a lábamról amúgy :)
Egyébként nem volt semmilyen különleges alkalom, ami miatt kaphattam volna ezeket, csak úgy jött Viktornak az ötlet, hogy meglep engem :) Hát, bizony sikerült neki! :)))

Ez annyira jó! :D

Néhány fontosabb esemény

Elég sűrűek voltak mostanában a napjaim, de egy összefoglaló ezen a hétvégén is össze fog jönni.
Nos, az egyik fontos újdonság az életemben az, hogy szerdán végre elkészült a szemöldöktetoválásom. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel igazán szép lett, s amint elmúlik róla a varasodás teszek fel ide is róla képet. Maga a művelet elég hosszadalmas volt, fél 6-tól este 8 utánig csinálta a kozmetikus, és bizony fájdogált is a végére. Eleinte meg sem éreztem, inkább csak kellemesen bizsergetett, picit perzselőnek is éreztem, de alapjáraton nem volt vele problémám, jól tűrtem. A vége felé, mikor már a bőröm túlságosan hosszú ideje volt megbolygatva, na akkor már tényleg fájt, de ki lehetett bírni. A sminkemet lesírtam ugyan, és az orrom is nagyon bedurrant (hiszen a szemöldök tele van idegvégződésekkel, nagyon irritált a tű szurkálása), de megérte a szenvedést, mivel a szemöldököm immár 5 évig legalább ilyen szép marad, nem kell többet vesződnöm a rajzolásával. Igaz, munka után mikor hazaérek még mindig le akarnám szedni, és eleinte nem is esik le, hogy már nem lemosható, de majd csak meg fogom szokni :) Amint szalonképes állapotba kerül, teszem is fel a képet.
Másik fontos esemény az volt, hogy vettünk egy új kocsit magunknak. Sajnos az előző Skoda Feliciánk már nagyon nem bírta a strapát, éreztük is, hogy nem fog sokáig velünk lenni. Most igazából vizsgáztatni vittük el a múlt héten, de mindenből megbukott, meg kellett javíttatni, de ez volt az utolsó csepp a pohárban, eldöntöttük Viktorral, hogy nem vesződünk vele tovább, veszünk egy másikat. Még a vizsgát, meg a szerelést kifizettük, hogy addig is tudjunk vele közlekedni, illetve hogy el tudjuk majd adni, de teljesen elhatároztuk, hogy most  hétvégén új kocsit fogunk venni. Elmentünk a soroksári autópiacra, ahol hatalmas területen mindenféle használt autót lehet venni, a legolcsóbbtól kezdve a legmodernebbekig. Eléggé aggódtunk, hogy miként járunk sikerrel, hiszen akkora volt a terület, hogy nagyon nehezen tudtuk volna bejárni, ráadásul ma csak kettőig voltak nyitva, mi meg fél 12-re érkeztünk, mert elkeveredtünk Soroksáron. Szóval időszűkében voltunk, nem ismertünk egyetlen kereskedőt sem, nem volt konkrét elképzelésünk, eléggé aggódtunk, hogy összejön-e valami. Aztán mintha csak ránk várt volna, megpillantottunk egy autót a sok között. Viktor volt az, aki rögtön kiszúrta, ugyanis külsőre pont olyan volt, mint amilyenről mindig is álmodott. Szép nagy, fekete, fényes, elegáns és letisztult, formás kis kocsi, és még az ára is megfelelő volt. A vicces csak az volt, hogy ez a kocsi pont ugyanolyan, mint ami Zoliéknak van, csak egyel kisebb motorral és kevesebb extrákkal, illetve más színnel, de minden másban megegyezett. Egy Renault Mégane-ról van szó egyébként, 97-es évjárattal. A durva leginkább az volt, hogy a Skodánk meg 96-os volt, és sokkal rosszabb állapotban volt, mikor megvettük, ennek meg csak apró horpadások és néhány miniatűr karcolás volt az oldalán, minden más tökéletesen működött benne. Szóltunk is, hogy megnéznénk, s Viktoron már láttam, hogy ez bizony szerelem volt első látásra (ismertem már ezt a tekintetet :) ). A fiúk mentek a járgánnyal egy kört, semmi problémát nem találtak benne, ától cettig átnézték, egyszerűen hibátlan volt, és ráadásul pont annyiba került, amennyi pénz nálunk volt. Na jó, igazából 370-be került volna, de nálunk csak 360 volt, viszont az eladó még minden kérdés előtt azt mondta, hogy ő bizony 350-et kér érte. Hát, mi nem veszekedtünk vele :) 20-at spóroltunk rajta, és végül is megvettük, szóval most van egy gyönyörű, metálfekete Renault Mégane-unk :) Annyira illik Viktorhoz ez a kocsi, hogy az valami hihetetlen. Eleinte persze szokatlan volt számára a vezetés, hiszen a Skodát taposni kellett, ezt meg olyan gyöngéden és finoman kell kormányozni, meg váltani, mint valami álom. A nagyon rossz után elég szokatlan volt számára egy ilyen finom autót vezetni, de rögtön ráérzett a stílusára, és mikor délután hazaértünk már közölte, hogy imádja :) Azért mikor az utolsó hazautat tettük meg a Skodával, szegény Viktoromnak könnyek gyűltek a szemébe... Nekem is. Talán butaság, de mi szerettük azt a kis vénlányt, még ha sok bosszúságot okozott is nekünk. Hittük, hogy neki is van lelke, és fájt megválni tőle, viszont sosem fogjuk elfelejteni, hiszen mégis csak első kocsi. Viszont van most már új, sokkal jobb, amit már most legalább annyira szeretünk, és hamarosan róla is teszek fel képet, ha lesz rá lehetőségem :)
További szép hétvégét mindenkinek!

Újabb hírek

Ma voltam kontrollon a tüdőgyógyászaton, gondoltam ejtek róla pár mondatot. Nos, összességében azt hiszem most nem zuhantam magamba a diagnózis után, elvégre az utóbbi pár napban bőven volt időm felkészülni az esetleges kellemetlenségekre. Sajnos a légzésfunkcióm még mindig borzasztóan gyatra, egy kisgyerek is leköröz. Az első mérés után telenyomtak hörgőtágítóval, amitől azt várták, hogy jobb lesz az eredményem, de én ezen is kifogtam és ugyanolyan pocsékat produkáltam, mint előtte, és csak annyit értünk el, hogy lassan este 9 óra van és még mindig remegek a sok gyógyszertől. Én igazából nem lepődök meg az eredményeimen, mindig is vacak volt a tüdőm, az utóbbi időben pedig nem mondhatni, hogy erősödött. Futásterhelést most sem tudtunk csinálni, mert benáthásodtam (megint), és ez ilyen esetbe kizáró ok, mert befolyásolhatja az eredményt. Egy hónap múlva megyek újabb vizsgálatra, és remélhetőleg akkor már megcsinálhatjuk a terhelést is, ami sok dologra deríthet még fényt. Szóval ami eddig is vacak volt bennem az továbbra is vacak, se a doki, se a segítője nem tud napirendre térni fölötte, viszont megnyugtató volt azt hallani, hogy ezúttal legalább tiszta a tüdőm hangja, nem hallani zörejt. Valószínűleg a náthához köthető kúrálásom jót tett.
Összegezve az eseményeket; változatlanul nagyon gyengén teljesítek, de legalább nem romlott sokat az állapotom. Fogalmazhatunk úgy is, hogy stabil vagyok leszámítva bizonyos apróságokat.
Azt hiszem nem volt olyan rossz pár nappal ezelőtt kiborulni egy kicsit, mert most egész jó hangulatban fogadtam a híreket, mintha már előre kiadtam volna magamból. Azért persze igyekszem ezeket a kiborulásokat is lenullázni, de azért csodát tőlem se várjon senki, én is emberből vagyok és én is félek, meg aggódom. De az idő előre haladtával mintha kevésbé lennék letörve. Most sem viselt meg olyan nagyon a diagnózisom (amit mondjuk eddig is tudtam), és bízom benne, hogy a későbbiekben sem fog, kapjak akármilyen híreket is. Igyekszem pozitív lenni, erősíteni magam, hogy a legközelebbi kontrollon már azt mondhassa a doki, hogy na végre, javult ez a légzésfunkció! Most erre törekszem. Lehet, hogy a jobb hozzáállásom is elősegítette azt, hogy nem romlott sokat az állapotom, s ha így folytatom, akkor a későbbiekben a lelki állapotommal együtt az egészségem is javulni fog :) Bizakodó vagyok, mint látszik, és eltökéltem, hogy novemberben elkápráztatom az orvosaimat és magamat is.

Beszámoló

Egy kicsit magam alatt voltam az utóbbi napokban, nem is nagyon ment a blogolás sem, pedig alapjáraton szeretem kiírni magamból a bánatomat. A szomorkodásom oka az volt, hogy egyre közeledik az újabb orvosi vizsgálatom ideje a tüdőm problémája miatt, és előtte valamiért mindig lepukkad a kedvem. Eddig mindig az volt, hogy ha mentem, akkor valami rossz hírt kaptam, semmi pozitív tényező, semmi gyógyulás, és szinte már előre féltem, hogy vajon ezúttal mi lesz velem a baj. És amikor ez a gondolat átjárta a lelkemet, akkor eluralkodott rajtam az a pocsék állapot, amitől mindig depisnek és mélabúsnak érzem magam. Most is ez történt, egyszerűen nem volt kedvem még írni sem, és hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a páni félelem. Nyilván nem kellett volna, de sajnos nem tudok az év minden napján erős, kitartó és pozitív lenni. Igyekszem, hogy ne gyűrjön maga alá a félelem és az önsajnáltatás, s úgy hiszem ez összességében nagyon jól sikerül is, de vannak napok, mikor rám tör a rossz kedv és azt hiszem ennyi bőven belefér. Alapjáraton egy nagyon életvidám, reményteli ember vagyok, de néha nekem is kijár egy kis magamba zuhanás. Most pár napig nagyon rossz volt a közérzetem, de szerencsére Viktor most is helyre tudta hozni a lelki békémet és megnyugtatott. Nagyon jó érzés, hogy bármilyen problémám van, ő mindig képes engem megvigasztalni és feltölteni energiával, hittel és erővel. Most is csak egy hosszú, órákig tartó beszélgetésre, meg némi gyengéd szeretgetésre volt szükségem, és máris minden helyreállt bennem. Akárhogy is, én azért szeretem megélni a rosszabb napokat is, amik jönnek az életemben, mert ezek segítenek abban, hogy mindig tudjam értékelni az élet összes apró örömeit. Most már viszont szerencsére újra a régi önmagam vagyok, és ennél többet nem is szeretnék keseregni, hiszen nincs semmi értelme.
Sok minden történt velem az elmúlt időkben, amiket érdemes megemlíteni. Nos, két hét után ez az első teljes hétvégém, amit pihenéssel tölthetek, mert az elmúlt két hétben szombatonként is dolgoztam. Annyira jó érzés volt pihenni, illetve ismét dolgozni az új otthonunkon. Tegnap természetesen a házat csinosítgattuk tovább, immáron a nappali is ki van festve és le van parkettázva, illetve a kertet is felgereblyéztük (nem volt kis teljesítmény, mert elég nagy a kert). Ebben édesanyám volt a segítségemre, mert ő is lejött hozzánk, főzött nekünk finom ebédet meg sütött sütit, aztán ketten nekiálltunk összeszedni a sok rothadt gyümölcsöt, meg a lehullott faleveleket. A munka vége felé már annyira jó hangulatunk kerekedett, hogy mindenki teli torokból nevetett, olyan jó érzés volt összeülni, mint egy nagy család, s kint a teraszon mindenki a maga kis italával a kezében álldogált, s közben jóízűen beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk. Szeretem az ilyen eseményeket, mert mindig jókedvvel töltenek el. Igazság szerint amint beléptem a kapun rögtön jó kedvem lett, mert valahogy maga a tudat, hogy a jövőbeli házunkban vagyunk annyira boldoggá tesz, hogy elpárologtatja minden bánatomat. Szeretek ott lenni és dolgozni, mert mindig az van bennem, hogy ezzel is előrébb vagyunk Viktorral a közös jövőnkhöz.
Aztán ami még említésre méltó esemény, hogy jövő hét szerdán megteszem végre a nagy lépést, amiről évek óta csak álmodozom - megcsináltatom a szemöldökömet. Világ életemben ritkás, szőke szemöldököm volt, mivel az eredeti hajszínem is szőkés, de az a kevéske is elveszik a mostani fekete hajam mellett. Állandóan szemöldök ceruzával rajzolgattam meg magamnak minden reggel és folyton oda kellett figyelnem a mozdulataimra, mert ha véletlenül megdörzsöltem a homlokom, akkor lehet, hogy véletlenül a szemöldökömet is elmaszatoltam vele. Nem mehettem így strandolni sem, mert ha megrajzoltam és úgy mentem a vízbe, akkor a fejemet soha nem meríthettem el, ha pedig nem rajzoltam meg, akkor úgy néztem ki, mint Marilyn Manson nőben. Szóval nagyon zavart ez az állandó macera vele, így eldöntöttem, hogy kitetováltatom. Így is állandóan mindenki azt hiszi, hogy amit megrajzolok az eleve tetovált, holott nem, sőt, még a kozmetikus hölgy is, akihez menni fogok először azt hitte, hogy nekem már ki van tetoválva. Ezt azért mondjuk bóknak veszem, de ha már így is tetováltnak látszik, akkor legalább megcsináltatom rendesen és nem kell folyton odafigyelnem rá. Szerencsére a tetováló hölgy egy nagyon természetes hatású, úgynevezett szálazott technikával dolgozik, ami annyit tesz, hogy nem ronda, satírozott stílusú szemöldököket formál, hanem úgy viszi be a festéket a bőrbe, mintha a szemöldököm szálait rajzolná meg. Nagyon szépek az eddigi munkái, és bízom benne, hogy velem is ügyes lesz majd. Előtte úgy is megrajzolja nekem, hogy miként fog ez kinézni, és csak miután rámondom az áment, akkor véglegesíti a tetováló festékkel. Már nagyon várom és persze nagyon izgulok, de biztos, hogy jól fog sikerülni és sokkal könnyebb lesz így az életem. Egyébként ez Viktor ajándéka előlegbe a névnapomra, bár ilyen drága ajándékot még születésnapomra sem kaptam soha. Szerencsére csak egyszer kell kifizetni ezt az összeget, és olyan 5-6 évig biztos, hogy nem kopik ki, szóval megéri. Én már nagyon várom, kész csoda lesz az a felszabadultság-érzés, amit a tetovált szemöldök fog nekem jelenteni. Nincs több reggeli hercehurca a rajzolgatásával, fordíthatom a megmaradt időmet inkább a további készülődéseimre, és ami a legjobb, hogy soha többé nem kell aggódnom, hogy ha nem vigyázok, akkor elkenem a szemöldököm és úgy nézek ki, mint egy ufó. Már nagyon be vagyok sózva, és természetesen ha elkészül, akkor teszek fel róla képeket is :) Addig is mindenkinek további szép hétvégét!