tag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post1958088150452801870..comments2023-08-11T19:12:16.992+02:00Comments on Mesevilágom: Az érzelmi evésrőlMegaerahttp://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-30612436881143406812015-02-25T13:18:28.091+01:002015-02-25T13:18:28.091+01:00Nálunk ilyen eset nem volt, anyukám inkább az a tí...Nálunk ilyen eset nem volt, anyukám inkább az a típus, aki ha túl stresszes, nem eszik egy falatot sem. Ellenben én :/<br />Az unalomból evés talán még rosszabb egy fokkal, mert az ember többször unatkozik, mint bosszankodik, így többet is nassol :( Sajnos néha rám is rámtör, de igyekszem lefoglalni magam, hogy ne történjen meg.Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-91635807301374934652015-02-23T06:36:15.867+01:002015-02-23T06:36:15.867+01:00Ha kiskoromban Anyám kiborítottam valami csíntevés...Ha kiskoromban Anyám kiborítottam valami csíntevéssel, mindig evett valamit. Persze utána mondta, hogy az én hibám, hogy megette a fél hűtőt. Amióta elköltöztem otthonról, mintha vékonyabb lenne :D<br /><br />Nekem is van egy kis evési zavarom, én az unalomból evő típus vagyok. :/Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-26747614238818020982015-02-21T16:12:03.878+01:002015-02-21T16:12:03.878+01:00Hát ilyen téren pozitívabb az enyémnél :PHát ilyen téren pozitívabb az enyémnél :PMegaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-40208152105611229352015-02-20T22:33:04.528+01:002015-02-20T22:33:04.528+01:00Jó, szerintem most mondták életemben először rám, ...Jó, szerintem most mondták életemben először rám, hogy milyen pozitív a hozzáállásom. Meghatódtam.Amihttps://www.blogger.com/profile/15616256319384914524noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-41809076974046073352015-02-19T20:29:20.800+01:002015-02-19T20:29:20.800+01:00hát ha el is pusztítani nem, de jó mélyre elnyomni...hát ha el is pusztítani nem, de jó mélyre elnyomni lehetséges. Az érzelmi sebek sajnos egy életen át ott maradnak az ember lelkében, eltűnni sosem fognak, maximum elhalványodnak és háttérbe szorulnak, de tudat alatt sajnos mindig ott lesznek. Én azon vagyok, hogy elnyomjam őket, mert nem azok irányítanak engem, hanem én őket :) Néha nekem is nehéz, de előbb-utóbb sikerrel járunk :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-26254424648557298112015-02-19T20:27:26.829+01:002015-02-19T20:27:26.829+01:00Kedves Ada, nagyon kedves tőled, hogy a védelmedbe...Kedves Ada, nagyon kedves tőled, hogy a védelmedbe veszel, de tudod én úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek meg lehet rólam a véleménye, szíve-joga rosszat gondolnia rólam bárkinek. Ha a kedves kommentelő hiteltelennek tart a fenti bejegyzésem miatt, akkor tényleg az a legjobb, ha keres más blogot, akinek az írójával és gondolataival könnyebben tud azonosulni. De nagyon jól esett, hogy megvédtél ^^Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-79408230779750939402015-02-18T14:59:04.574+01:002015-02-18T14:59:04.574+01:00Én észre se vettem az előző kommentelőt-csak mikor...Én észre se vettem az előző kommentelőt-csak mikor reagáltál rá,azt jelzi nálam emailben és akkor tűnt fel. <br />Mondjuk azt nem tudom hogy ennek a gyökerét el lehet e pusztítani- főleg ha régi sérelem miatt alakult ki és vált szokássá a kényszer evés. Nekem időről időre előjön a belső késztetés,hogy egyek. Igazából nem értem miféle jelenség ez és hogy a belsőmbe hol keletkezik,mert a legtöbbször még csak nem is vagyok éhes. <br />De értem amit mondasz (:~NekromanCica~https://www.blogger.com/profile/11037615108206309571noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-85016498886540098242015-02-17T21:58:41.679+01:002015-02-17T21:58:41.679+01:00Nyugi Megaera, veszekszik egy lelkes olvasód helye...Nyugi Megaera, veszekszik egy lelkes olvasód helyetted is ;) <br />Gratulálok Shorty, hogy ennyire szűklátókörű vagy, nulla empátiával. Le merem fogadni, hogy te is az a tipikus botsáska vagy, aki azt hiszi, hogy soha a büdös életében nem fog meghízni, azt ehet éjjel-nappal orrba-szájba, amit csak akar -de azért megnéznélek majd egy szülés után (bár ha szerencsések a génjeid, akkor nagyon köszönd meg anyukának-apukának). Talán örülni kéne a másik sikerének, nem lehurrogni a fenébe. Tipikus magyar mentalitás, leb.szni valakit, aki fel meri vállalni önmagát. Nem is kell olvasnod a blogot, menj a cosmopolitan.hu -ra, ahol szipcsi-szupcsi-cölöbcsajszik várják a hozzád hasonló negatív EQ-val rendelkező embereket. <br /><br />Na, tessék, ilyen érzés az, amikor ismeretlenül mondanak rólad véleményt és neveznek hülyének. El lehet gondolkodni ezen. <br /><br />CsókpusziAnniehttps://www.blogger.com/profile/18410186482088139982noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-56222916709785155432015-02-17T21:44:51.752+01:002015-02-17T21:44:51.752+01:00A vásárlás is jó dolog, állítólag bizonyították, h...A vásárlás is jó dolog, állítólag bizonyították, hogy a nők számára ez terápiás jelleggel bír - azóta bátran hangoztatom ezt, mikor bekanyarodok a drogériába és a kedves uram elkezdi forgatni a szemeit :P Egyébként talán egy fokkal jobb, ha az ember valami olyasmit vesz magának kis jutalom gyanánt, amit később is használhat, mert igaz, hogy többe kerül, de kevésbé káros. Érzelmileg valóban nagyon hasonló. <br />Mikor nagyon, de nagyon magam alatt vagyok, olyankor én sem eszem, inkább a hétköznapi szomorkodásra szokott példa lenni a nassolás. Mikor valami komoly lelki baj gyötör olyankor én is annyira el vagyok foglalva a fájdalmammal, hogy az alapvető emberi szükségleteimet is elfelejtem, mint pl. az evést. De egy hétköznapi stresszhelyzet, egy fájdalmas beszólás, egy leszidás simán kivált belőlem evési kényszert. Az a baj, hogy mivel érzékeny ember vagyok, nálam nincs olyan, hogy egészséges mérték. Mert amin más el sem gondolkodik, azon én vérig sértődöm, megbántódom és kész a baj :D De dolgozom az ügyön és igyekszem okosabban cselekedni. <br />A fagyis dologra meg csak annyit, hogy imádom a hozzáállásod - mindenkinek ilyen vidáman kéne felfogni a dolgokat ^^ Mondjuk én sem ettem még meg annyi fagyit, nem is tudnék, de néhanapján egy ekkora dőzsölés mindenkinek az életébe belefér :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-83576326726961451482015-02-17T20:55:18.621+01:002015-02-17T20:55:18.621+01:00Hm, hát én inkább ilyen összetett fajtája vagyok. ...Hm, hát én inkább ilyen összetett fajtája vagyok. Jutalomból nem szoktam enni, de mielőtt kiderülne, milyen csodálatos emberpéldány vagyok - olyankor vásárolni szoktam. Jó, csóró vagyok, de mondjuk egy körömlakkot. Egy rúzst. Valahogy így; mert egyébként a kívánságlistámat sosem venném meg, nincs arra pénzem... szóval megfelelően adagolva. Ez szerintem érzelmileg ugyanaz, de nem látom, ezzel szigorúbban véve mi probléma lenne. (A kapitalizmuson kívül, persze:D)<br /><br />Ha szomorú vagyok... amikor tényleg nagyon magam alatt vagyok, vagy nagyon ideges (vizsgaidőszak, ilyesmi), akkor nem tudok enni, összemegy a gyomrom, hányingerem van, de olyan szimpla szomorúságnál simán meg tudok enni egy tábla csokit. Ha barátnőivel teszi az ember ugyanezt, még tutibb a terapeutikus hatás. Tudom, hogy vannak ennek komolyabb esetei, de kismértékben szerintem semmi baj nincs vele. Egészséges mérték alatt tartva... tényleg, kinek ártasz vele? Valószínűleg még magadnak se igazán.<br /><br />A romantikus filmes fagyievést még sosem próbáltam, persze az is igaz, egyébként is ritkán ettem dobozból fagyit, és sosem egyedül. De még az sem annyira túlzás, elvégre hányszor szakít zokogósan az ember életében? Annyi doboz fagyi csak belefér, ha meg nem, minek élünk egyáltalán?:DAmihttps://www.blogger.com/profile/15616256319384914524noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-55956167989069747972015-02-17T19:57:26.734+01:002015-02-17T19:57:26.734+01:00Akkor ezek szerint te a másik véglet vagy :) Bizto...Akkor ezek szerint te a másik véglet vagy :) Biztos fura lehet, nekem viszont pont az a fura, ha valaki ilyenkor rosszul van az evéstől, nekem stresszes helyzetben könnyebben csúszik le a falat.Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-10206202555735248262015-02-17T19:37:49.307+01:002015-02-17T19:37:49.307+01:00Hű de fura volt ezt olvasni, szerencsére rám ez ab...Hű de fura volt ezt olvasni, szerencsére rám ez abszolút nem jellemző, és nem is volt soha. Ellenkezőleg, ha mélyponton vagyok nem megy le egy falat sem a torkomon, és hányingerem van az ételtől.Barbi (Beauty & Glamour Blog)https://www.blogger.com/profile/12919865513406844283noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-7550571756753413132015-02-17T18:46:20.481+01:002015-02-17T18:46:20.481+01:00Hát, valakinek lehet, hogy ez nevetséges, nekem ne...Hát, valakinek lehet, hogy ez nevetséges, nekem nem az :) Én megértem a problémádat, mert én is szenvedtem/szenvedem vele és tudom milyen nehéz. Én most úgy döntöttem írok erről, nem zavarnak az úgymond kényes témák, mert az a visszajelzés, hogy sokaknak segítenek ezek. Ha emiatt betéved ide néhány ellentétes véleményű ember, az sem zavar, nincs vele semmi gond, helyre teszem magamban. De legalább felvállaltam, beszéltem róla annak reményében, hogy talán másoknak is hasznos lehet. Nincs ezen mit letagadni, sokaknak jelent problémát az érzelmi evés, de minden gondot lehet orvosolni :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-27491713780526954902015-02-17T18:43:39.844+01:002015-02-17T18:43:39.844+01:00Na ilyenről sem hallottam még, de nagyon érdekes é...Na ilyenről sem hallottam még, de nagyon érdekes és elgondolkodtató. Van is benne valami, mert minden agyban dől el, és ha az agyam elsőnek azt az infót kapja, hogy ott a konyha, automatikusan hozzákapcsol majd valami cselekvést is. Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-59319620241542459952015-02-17T18:42:40.404+01:002015-02-17T18:42:40.404+01:00Thanks, I will check your blog :)Thanks, I will check your blog :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-91950095989535735322015-02-17T18:42:06.154+01:002015-02-17T18:42:06.154+01:00Nagyon tetszett ez a bejegyzés, amit ajánlottál - ...Nagyon tetszett ez a bejegyzés, amit ajánlottál - én tipikusan a hangulati evő vagyok. Szinte minden sora a leírásnak mintha rólam szólna.Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-85235467785592978222015-02-17T18:41:06.002+01:002015-02-17T18:41:06.002+01:00Igen, én is emlékszem rá. A megvetést már most vol...Igen, én is emlékszem rá. A megvetést már most volt szerencsém tapasztalni az előző kommentelő által, de én inkább felvállalom ezt a problémámat, mert ha beszélünk róla, többet tudunk segíteni. Az meg, hogy ezért valaki rossz véleménnyel lesz rólam igazán nem tud érdekelni :) <br />Igen, néhányszor belefér a finomság az ember életébe, sőt kell is, mert a folyamatos tiltás előbb-utóbb bajhoz vezet. Itt igazából azt próbáltam kifejteni, hogy nem kajával kell jutalmaznunk magunkat lépten-nyomon. Persze ha valami nagyobb kaliberű dolog van, akkor az ember elmegy mondjuk étterembe és ünnepel, de az egészen más tészta. És valóban én is az alkoholistákhoz tudnám leginkább hasonlítani a szituációt, mert az alkohol ott is csak rövid ideig bódítja el az embert, csak átmeneti megoldás. A problémák gyökerét kell kezelni, hogy végérvényesen elmúljanak, addig pedig meg kell próbálni úrrá lenni a kényszereinken. A beszélgetés is nagyon jó, nekem az is sokat segít, mert akár Viktorral, akár veled, vagy más barátaimmal szívesen megbeszélem a gondjaimat - sőt, jobb is, mintha befalnék egy csokit, mert egy jó beszélgetés teljesen helyre tudja tenni a lelki állapotomat, míg a csoki nem :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-25384761803511044012015-02-17T18:36:26.717+01:002015-02-17T18:36:26.717+01:00Nagyon dicséretes, ha te olyan erős lélekkel vagy ...Nagyon dicséretes, ha te olyan erős lélekkel vagy megáldva, hogy a viszontagságaidat ilyen jól kezeled. Sajnos nem mindenki ilyen, vagy még nem tart itt. Az érzelmi evés pedig nem az én "hülyeségem", hanem egy létező, klinikailag elismert probléma, ami nők ezreit érinti. Az ilyesfajta cselekvésre is ugyanolyan könnyen rá lehet kapni, mint az alkoholra, a cigarettára, vagy a drogra, hiszen az édességekben lévő endorfin elbódítja az embert, tompítja az érzelmeinket, és ebbe a békés állapotba akar visszatérni az, aki újra és újra étel után nyúl, mikor gondja van. De feltételezem te ebben sem hiszel :) Egyébként teljesen jól elvagyok ezzel a hozzáállással, és azért, mert másként vélekedek erről a témáról még nem vagyok butább, kevesebb, vagy rosszabb nálad, és a koromnak sincs ehhez semmi köze. Szimplán felvállalom ezt a problémámat, mivel sok embert érint és abban a reményben írtam meg ezt a bejegyzést, hogy hátha a hasonszőrű sorstársaimnak segítek vele. Neked ezt nyilván nehéz megérteni, mert nem éltél át ilyesmit. A hozzáállásunk pedig lehet, hogy "buta", és tényleg nem így kellene élnünk, de ez nem olyasmi, hogy egyik napról a másikra megváltozom. Másrészről mivel ez egy segítő célzatú bejegyés volt, nem fogom az olvasóimat leteremteni, hanem próbálok megértő és kedves lenni feléjük, mert azzal többet tudok segíteni, mintha jól lehurrognám őket, mint ahogy most te tetted. Ennek fényében valóban az a legokosabb, ha a továbbiakban nem követed a blogomat :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-42370178818854066372015-02-17T18:26:09.649+01:002015-02-17T18:26:09.649+01:00Annak, aki nincs benne ebben biztos nehéz lehet el...Annak, aki nincs benne ebben biztos nehéz lehet elképzelni ezt, de örülök, ha nagyjából sikerült képet alkotnom neked róla. <br />A főzés jó ötlet, bár nálam az vált be a legjobban, hogy ki se nyitom a hűtőt, vagy ha igen, akkor azonnal kapcsolok és eltuszakolom magam onnan, mert a kaja semmilyen érzelmi problémámra nem megoldás :)Megaerahttps://www.blogger.com/profile/17383025871376655139noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-55107991274963982382015-02-17T14:57:36.126+01:002015-02-17T14:57:36.126+01:00Én tipikusan ez vagyok/voltam, bármennyire is &quo...Én tipikusan ez vagyok/voltam, bármennyire is "nevetséges". Mintha be lennék drogozva és tombolok a hűtő mellett, vagy szimplán felvásárolom a fél boltot és magamba tömöm. Sikerült is magamra rántani jó pár kg-t, szerencsére már a fele lement, de még van mit a tejbe aprítani. Szerintem kevesen beszélnek erről nyíltan, mert ugyebár "nevetséges", hogy ilyen van. Pedig van, nincs mit tenni. Úgy ahogy valaki a drogba, alkoholba menekül, addig más a kajába.Nathttps://www.blogger.com/profile/18196590871753230924noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-31769058502270290292015-02-17T14:02:28.300+01:002015-02-17T14:02:28.300+01:00Igen, hasonló témát én is kiveséztem nem rég Zsúva...Igen, hasonló témát én is kiveséztem nem rég Zsúval. A fengshui szerint amúgy hogy ha a konyhát látod meg először, mikor haza mész, akkor automatikusan enni fogsz rögtön. Szerintem ebben is lehet valami.Wikkahttps://www.blogger.com/profile/02183885768975724732noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-21683487145664601242015-02-17T11:59:54.181+01:002015-02-17T11:59:54.181+01:00Ehhez a bejegyzéshez annyit fűznék hozzá, hogy alk...Ehhez a bejegyzéshez annyit fűznék hozzá, hogy alkalomadtán olvasd el nálam az alábbit:<br />http://tipegozombi.blogspot.hu/2013/07/milyen-tipusu-erzelmi-evo-vagy.htmlDórihttps://www.blogger.com/profile/03879490294311323869noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-14870260064550285482015-02-17T11:58:03.184+01:002015-02-17T11:58:03.184+01:00Ezt a problémát emlékszem mikor anno mi is kiveséz...Ezt a problémát emlékszem mikor anno mi is kiveséztük levélbe. Ez egy olyan dolog,amiben tényleg sokan szenvedhetnek,és plusz megvetést kapnak azoktól,akik ezt az érzést nem ismerik.<br />Én is tagja vagyok ennek a körnek, és nem vagyok rá büszke. Gyerek korom óta szerencsére csillapodott a dolog,vagy talán átfordult valami másba,ami szintén nem jó: kényszer evéssé. <br /><br />Viszont azt azért hozzáteszem,hogy néha megengedhetjük magunknak azt az egy szeret édességet,de figyelni kell,hogy ne jutalmazásból tegyük. Ez olyan dolog hogy felesleges tiltani. Egyszerűen a mértéket be kell tartani és szerintem onnantól jó (:<br />Persze tudom,hogy mondani könnyű,de igenis meg kell erősödnie az embernek.<br />Odáig kéne eljutni,hogy a rossz dolgokat ne evéssel párosítsuk,n e attól várjunk megoldást.<br />Kicsit olyan lehet mint az ivászat az alkoholistánál. Ott is ideig-óráig megoldás,de utána ugyanúgy ott a probléma változatlanul.<br /><br />viszont úgy érzem,hogy ha az embernek van olyan ismerőse,barátja/barátnője/férje akiben mindennél jobban megbízik, azzal kibeszélheti a problémát,és akkor már egy fokkal talán könnyebb. De ezt meg gondolom embere válogatja kinek mi a legjobb megoldás (:<br />~NekromanCica~https://www.blogger.com/profile/11037615108206309571noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-9592506387315591212015-02-17T09:20:21.892+01:002015-02-17T09:20:21.892+01:00Nekem picit nevetséges volt. Nyilván vannak olyano...Nekem picit nevetséges volt. Nyilván vannak olyanok, akiknek ilyen problémájuk van, de aki annyira gyenge, hogy egy kellemetlen élménynél már fel zabálja a hűtőt mit akar?!? Semmibe nem telik, hogy ne nyisd ki a hűtőt.<br />A másik meg, ha sikered van meg kell magad jutalmazni? Mi ez? A kutyák kapnak jutalom falatokat, normális esetben nevelési célzatból. Veregesd vállon magad és el van intézve. Persze, mindenki megérdemli, hogy időről időre eleressze magát, édességgel, váráslással, normális kereteken belül.<br />De ez az egész iszonyúan túl van spirázva. Ha rossz élmény élt, szomorkodj, zokogj, annyi. Ha unatkozol kösd le magad. Ha sikered van örülj neki. De ne keverjük össze az evést az egyéni hülyeséggel. Enni kell, hogy létezzünk, néha, hogy ha nagyon le vagyok eresztve egy-egy finom falatot, de nem másért. Nem, mert unatkozol, mert sértegettek, mert ügyes voltál.<br />Fiatalabb vagyok nálad, de a p*m leszakad, mi ez a hozzáállás?<br />Rendszeresen olvaslak, de ilyenkor elgondolkozom, hogy valaki, aki ennyi idős hogy létezhet ezzel a modern kori hülye felfogással. :O<br />Azt hiszem itt fejeztem be a blogod figyelemmel kísérését. Aki úgy ír az ilyen buta hozzáállásról, mint egy átlagos és elfogadott dologról, az semmi érdemlegeset nem tud mutatni.Shortynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6700269368192470699.post-85403097908696022972015-02-17T08:41:21.825+01:002015-02-17T08:41:21.825+01:00Nagyon érdekes erről olvasni úgy, hogy soha nem él...Nagyon érdekes erről olvasni úgy, hogy soha nem éltem át (engem általában mérhetetlen hányinger kap el, ha valami bánatom van, úgyhogy az érzelmi evés szóba sem jöhet), most már értem, mi játszódik le ilyenkor az emberek fejében.<br />A gondolatok elterelése résznél az ugrott be, hogy ha valaki reflexből kinyitja a hűtőt, még abból is lehet jó dolgot kihozni - főzzön! Valami olyasmit, ami nehéz és sokáig tart, viszont egészséges és finom, az a gondolatait is eltereli, és az alkotás öröme talán a problémát is elfeledteti.AnnieLanghttps://www.blogger.com/profile/16559605063392431768noreply@blogger.com