2015. július 28., kedd

Nemgoth vallomások




Annie és Gabi után most én is jelentkezem ezzel a szimplán szórakoztató jellegű bejegyzéssel. Szombaton a II. Országos Goth találkozó alkalmával mindkét hölgyeménnyel volt szerencsém találkozni (lesz majd róla bejegyzés is), és sikerült rábeszélniük, hogy én is írjam meg azt a 10 dolgot magamról, ami nem igazán köthető a szubkultúrához, illetve amit senki nem nézne ki belőlem. Na jó, nyilván akad 1-2 bennfentes, akik ismerik a különféle "nemgoth" dilijeimet, és az előző goth kihívásos részben is írtam pár apróságot, de most kicsit részletesebben is belemerülök a témába :) Figyelem! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!

1. Sziasztok. Szilvi vagyok és cukizokni-függő. Már egy hete tiszta vagyok és nem vettem fel macikás, pingvines és hullócsillagos zoknit. (most jöhet az elismerő taps :D) Nos igen, viccet félretéve, ez amolyan hülye dili nálam. Imádom a szép, fekete fehérneműket, rajongok a csipkéért, de ha lábravalóról van szó, akkor csakis cukizoknik jöhetnek szóba. Minél idétlenebb, annál jobb! Egyébként a fenti mondat is csak azért valósult meg, mert a döglesztő hőségben nem preferálom annyira a zoknit, mezítláb flangálok. Viszont ha jön a hűvösebb idő, jöhetnek a cukizoknik. Általánosságban elmondható rólam, hogy sötét színekbe szoktam beöltözni. Leggyakrabban feketében vagyok tetőtől talpig, amit a kollégák néha szóvá is tesznek: "Miért nem viselsz valami színeset is néha?" Ilyenkor szoktam elegánsan felhúzni a nadrágom szárát vagy emelem meg a szoknyámat, ami alól kivillannak a giccsesebbnél giccsesebb zoknik. És imádom őket!

2. Ahhoz képest, hogy goth vagyok, nem kedvelem a goth zenét. Jóformán egyiket sem. Van néhány zenekar, vagy előadó, akiktől meghallgatok 1-2 számot, de alapjáraton nem bízom elviselni az érfelvágós-össznépi könnyezős borzadványokat. Ez kicsit ellentmondásos, mert erőst melankólikus ember vagyok, de olyankor jobb szeretek agresszív zenéket hallgatni. Minél több bennük a fém, annál jobb. Ezek alól egyedül az industrial muzsika kivétel, mert azt imádom. De pl - ne kövezzetek meg - képtelen vagyok végighallhatni egy The Cure számot. Meghallom és menten a kardomba dőlök tőle.

3. Félek a sötéttől és az éjszakától. Nagyon-nagyon próbáltam megszeretni, elűzni a szorongásomat, hiszen milyen goth már az, aki az éjszakától fél... Hát, nekem nem jött össze a dolog. Habár látom benne a szépet és a művészit, meg tetszik az este lévő csönd és nyugi, még sincs biztonságérzetem. Sok rossz dolog történt velem az esti órákban még anno, amiket nem lehet csak úgy kiölni belőlem, így amint elkezd sötétedni, én máris kapcsolok fel minden létező fényforrást. Sokáig nem is tudtam korom sötétben aludni, ami nehézséget okozott nálunk Viktorral, mivel ő csak totális sötétben tudott elaludni. Végül az lett az egyezmény, hogy a redőnyünket résnyire mindig felhúzva hagyjuk, így nagyjából sötét van a hálószobában, de jön be annyi kis fény, hogy ne kezdjek el paranoid hallucinációkat képzelni minden árnyékba.

4. Kicsit köthető az előző témához is, hogy reggeli madárka vagyok. Az esetek 99%-ában képtelen vagyok este 10-nél tövább fent maradni. Míg másoknak akkor kezdődik az élet, én akkor már szinte belülről nézem a szemhéjamat. Nagyon fáradékony vagyok, ráadásul az energiáim javát reggel/délelőtt felhasználom. Míg a legtöbb ember fél órákat szenved reggelente az ébredéssel, addig én a telefon csörgése előtt már ébren vagyok, majd kipattanva az ágyból tökéletesen kipihenve, üdén és frissen vetem bele magam a tennivalóimba. Kávét csak az íze miatt iszom, nincs rá szükségem, de hatással sincsen rám. Délelőtt nagyon energikus vagyok, de délután és este teljesen lepunnyadok.


5. Rettenetesen konzervatív vagyok. De nagyon-nagyon. Most mondhatnánk, hogy ebben mi a "nemgoth", meg hogy ezt már említettem, de az én hozzáállásom a modern erkölcshöz azt hiszem túlontúl is szőrszálhasogató - még a gothok körében is. Akik ismernek azok ezt tudják rólam és elfogadtak ilyennek (vagy legalábbis remélem :D). Félreértés ne essék, nem kezdek el senkivel ordibálni magamból kikelve, ha nem tetszik, amit és ahogy csinál az illető, de meg van róla a véleményem. Ezeket jobbára csak akkor osztom meg másokkal, ha kérdezik (és ha elég kitartóak, mert tudom, hogy ha elmondom másoknak, akkor nem értik meg a felfogásom), de ha már itt vagyok mondok pár példát. Nem tudok napirendre térni a modern világ öltözködésével. És itt most nem arról beszélek, hogy popsit alig takaró szoknya és melltartó, mint felsőrész, hanem sokkal átlagosabb, elfogadottabb dolgokról. Én pl. nem tartom elfogadható dolognak azt, hogy egy nő olyan alsó ruházatot hordjon, amiből kilátszik a csupasz lába. Nem véletlenül ér minden szoknyám és ruhám földig, soha, semmilyen körülmények között nem vennék fel olyat, ami mutat valamit a lábamból. Akkor se, ha csinos lennék. Persze manapság - főleg nyáron - mindenki falatnyi sortokban, miniszoknyákban flangál, és ez teljesen átlagos öltözködés - és én ezzel tisztában vagyok! Azt is tudom, hogy meleg van és mindenki minél kevesebb cuccot akar magára húzni, de számomra ez olyasmi, amit sosem fogok elfogadni. Szerintem nem jó dolog, hogy ilyen sok csupasz bőrt mutatunk meg magunkból.
A másik ilyesmi, hogy nem érzem erkölcsös dolognak azt, hogy a mai emberek simán kibeszélik egy baráti társaságban a nemi életüket. Vicces környezetbe ágyazva, célozgatásokkal persze (vagy nem), de akkor is megosztják a barátaikkal, ismerőseikkel a hálószoba titkaikat, ami szerintem helytelen dolog. És ha nem veszek részt benne, akkor én vagyok a prűd, meg aki nem tud ellazulni. Nos, lehet, hogy prűd vagyok, de hogy ne tudnék ellazulni az nem igaz. Egyszerűen úgy gondolom, hogy a magán élet nem véletlenül magán - senki másra nem tartozik, csak a párunkra és ránk. Ezek intim dolgok, mégis manapság a szexualitás olyan napirendi téma, mint az időjárás. Számomra ez szörnyű. Sorolhatnám még a főzni nem tudó, mocskos szájú nőket, a nagyhangú, modortalan férfiakat, de inkább nem rémítek el még több embert magamtól - épp elég ennyi furcsaságot tudni rólam ezen a téren :)


6. Soha nem bírtam elviselni a giccses goth képeket. Minden tiszteletem a készítőké, tényleg, de amikor egy szélfútta hajú lány Edvárdkállen-t megszégyenítő csillámmal pöttyözött háttér előtt zokog véres rózsával a kezében, na akkor kapok heveny agyhugykövet. Még anno lánykoromban is a hajamat téptem ezektől a gif-ektől, főleg ha egy ember ilyenekkel tűzte tele az oldalát. Komolyan attól féltem, hogy ha naponta többször elnézek oda, epilepsziás rohamot fogok kapni a sok villódzó képtől. Nekem ez már a giccs kategória. Szeretem az ízléses romantikus képeket, de akkor az legyen egy sima kép túlzásoktól mentesen. Bár mostanában jobban kedvelem a vérben úszó, elvont és groteszk műveket :D

7. Soha életemben nem találtam vonzónak a gyíkszerűen vékony goth-fiúkat. Nem tudom miért lett ekkora fétis goth körökben a vékony férfi ideál, talán a vámpírkultusz is közrejátszik ehhez, de én világ életemben a kétajtós szekrény típusú ősférfiakra buktam. Tudjátok, 180 centi feletti, 90 kilós benga állatok :D És félreértés ne essék, én nem hurrogok le senkit azért, mert alkatilag vékony. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak nők, de férfiak is küszködnek azzal, hogy néhány kilót magukra szedjenek, és a goth körökben is valószínű, hogy nem jókedvükből olyan vékonyak a férfiak. Viszont sok lánnyal ellentétben én ezt az alkatot nem találom vonzónak. Egyébként ha más nem, én aztán nagyon is megértem milyen nehéz az alkatunkon változtatni, igaz, a másik oldal tagja vagyok (magyarul kövér). Tudom, hogy nem egyszerű dolog, de az élet szépsége az, hogy mindenkinek más ízlése van. Van, akinek bejönnek a vékony fiúk, szóval mindenki megtalálja a párját az életben, akinek úgy tökéletes az illető, ahogy van :)

8. Az előző goth kihívásos bejegyzésben említettem (és még jó párszor máshol), hogy hatalmas Barbie-mese és Eperke rajongó vagyok (meg Csingiling). Na most ez a kijelentés egy kis bővítésre szorul, ugyanis olyan szinten olvadok el a tömény cukorszirupos, rózsaszín giccsmeséktől, hogy az valami hihetetlen. Van valahol a lelkemnek egy olyan része, ami rózsaszín köntösbe van bújtatva és egy tündér tiarával a fején csücsül a képzeletbeli trónján. Igazi fanatikus vagyok, ugyanis ha tudom, hogy hamarosan megjelenik egy Barbie film (és tudom, mert nyomon követem), akkor olyan izgatottság lesz úrrá rajtam, mint másokon, ha megszerzik életük legáhitottabb ruháját, vagy ilyesmi. Megszállottan számolom vissza a napokat, naponta ötször nézem meg a trailert, és a mesék zenéit is egész nap dúdolom. Na már most ha láttatok már Barbie mesét, akkor tudjátok, hogy nagyon, de nagyon rózsaszín. Olyan neonosan rózsaszín. Nekem is kifolyik tőle a szemem, de mégis néznem kell. Ezek a cuki mesék a lelkem olyan részét képezik, amit még én magam sem értek igazán. De imádom őket a giccsességük ellenére is :)

9. Szeretem nézegetni mások természetes környezetben készült, csodaszép fotóit, de kizártnak tartom, hogy én díszmagyarba öltözve lecammogjak a kis panelomból, hogy aztán átsétáljak a fél városon egy jó fotóhelyet kutatva. Egyszerűen távol áll tőlem ez az egész. Kicsit irigylem is azokat, akik ilyen lazán sétálgatnak a szép ruháikban és lazán fotózkodnak, miközben körülöttük jönnek-mennek az emberek, de én erre képtelen lennék. Eleve zavarban érezném magam amiatt, hogy kicsípem magam, hát még ha sétálnom is kell benne. Ki van zárva. Maximum a házam oltalmazó falai között vagyok hajlandó ilyesfajta fotókat csinálni, vagy köztes megoldásként kényelmes, de viszonylag szép rucikban megyünk kirándulni és akkor ott tudunk lőni pár vállalható képet. De úgy, hogy én rendesen modellt álljak, pózoljak, meg minden, úgy nekem nem menne a dolog. Maximum még azt tartom elképzelhetőnek, ha kényelmes, hétköznapi ruhákban elindulnék, de vinném magammal a csinit is és helyben öltöznék át - bár ez lehet kissé macerás lenne, tudjátok, kullancsok és egyebek, szóval hagyjuk :D

10. Régen imádtam a szimfonikus-női énekes zenekarokat, de ez mára eléggé megváltozott. Továbbra sincs bajom velük, bár tény, hogy sokkal kevesebbet hallgatom őket. Sőt, szinte már soha, vagy csak nosztalgia végett. Egyszerűen már nem érzem őket közel magamhoz, és sokkal szívesebben választok ütősebb, agresszívabb zenét, ha kikapcsolódni szeretnék. Egy lágy női énekhang metallal karöltve nekem nem elég masszív ahhoz, hogy kikapcsoljon. Sőt, ahogy haladok előre a korral úgy kezdem el egyre jobban megkedvelni a régi metal zenekarokat és fedezem fel a többi zenei stílust is - a popot, a country-t, a jazzt, a bluest, a rock and rollt, a folkot, a j-popot, k-popot, a dubstepet, meg az ezer más mindent. Szóval igen, változnak az idők, változok én is.

Hát ennyi lettem volna mára, szép napot nektek! :)

16 megjegyzés:

  1. Én imádom az ejszakát is, a legjobban azt a nyugalma miatt, de minden napszakban megvan a saját kis csodája...pl egy napfelkelte is gyönyörű tud lenni...de szeretem a délelőtti órákat, a délutánt...a reggelt egyáltalán, az estét...mindent...:)

    A rövid ruhás résszel nem tudok egyet érteni...vagyis ízlés kérdése, és vannak, akik tényleg túlzásokba esnek és bugyinak is kicsi nacikba préselik magukat, és nem is vitázni jöttem, de az egyszerűen nem fér a fejembe...mondjuk a hosszú szoknya jó, mert az szellőzik, és az esetek nagy részében a hosszú nadrágra szavazok én is (mondjuk én lustaságból xD)...hogy máson mi van, az meg az ő dolga...xD

    A főzni nem tudás az...hát én se tudok...anya nagyon jól főz, nagyon ritkán szorulok rá, hogy bármit kelljen a konyhában, de azért éhen nem halnék...xD
    Én mindent megoldok, csak kell hozzá motiváció...illrtve az, hogy senki ne legyen a közelben, akivel megcsinaltathatom...xD
    Kényelmes vagyok na...főleg nyáron...év közben, mikor mindenki dolgozik, magamnak intézkedek, hogy ne kelljen még miattam is futkosniuk...
    Na jó, lehet lustaságnak nevezik...rossz tulajdonság.. :/

    Egyébként a fotózás nálam nem ott bukik, hogy nem megyek el beoltozve valahova...azzal nincs gondom...ellenben nem szeretem, ha fényképezőgép van a közelemben, és az esetek nagy részében nincs, aki fotozzon...a termeszetben nincs tükör...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos én az éjszaka sötétjétől mindig is rettegni fogok, túl sok onnan a rossz élményem :( A reggelt és a koraesti órákat viszont nagyon kedvelem :)
      Nem is kérek senkit, hogy értse meg az ódzkodásomat a rövid ruhadarabokkal kapcsolatban - én egyszerűen le vagyok ragadva egy másik korban, ahol ezek nem illendő viseletnek számítanak. Én sem tartom őket annak, de nem szólok meg senkit érte :)
      A főzni nem tudás meg igazából akkor gáz, ha az ember már saját háztartást vezet, pl. összeköltözik a párjával akár albérletbe, és nem tud összeütni semmit. Nyilván aki még szülőkkel él, azoknál ez nem olyan vészes dolog, de sok olyan emberről hallottam már, aki férjezett nő léttére nem tud főzni. És szerintem ez baj :(

      Törlés
  2. Érdekes bejegyzés volt, kellemes volt olvasni. ^^ Egyszer, szívesen elbeszélgetnék veled, nagy eséllyel csak az ellentétek merülnének fel köztünk (mert szöges ellentéted vagyok a fenn felsoroltakban) de ha a hangnem normális, sőt, baráti, akkor nagyon jókat lehetne nevetni.
    Bármennyire is, mások vagyunk, én jókat nevettem az írásodon, a fogalmazásodon. Megvan a maga stilusa, hangneme, amit a valoságban is szívesen hallgatnék. Nem szeretek szándákosan kötekedni (csak szarkasztikusan beszélek mindenkivel, aki nem VIP barát) de tudom, hol a határ. Mindegy, érdekes ember vagy. :) És tetszett! Örülök, hogy megosztottad. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nekem nincs problémám azzal, ha valakivel teljesen ellentétes vagyok, sőt, kifejezetten kedvelem az olyan szituációkat :P Szeretek jóízüen vitázni másokkal, amíg kölcsönös megértés és elfogadás van a légkörben :) Én mindig diplomatikusan kifejtem a véleményem, ugyanakkor elfogadom, amit a másik fél mond - max nem értek vele egyet, de nem is ez a lényeg :D
      Örülök, hogy érdekesnek tartasz, és én is remélem, hogy egyszer lesz alkalmunk élőben is beszélgetni :) Mindaddig, amíg valaki nem beszél gúnyosan velem, addig bármin el tudok ökörködni :P (sajnos önérzetes ember vagyok, könnyen sértődöm, szóval a gúny nálam nem játszik, de a finom iróniával nincs bajom)

      Törlés
  3. :) stzupi poszt :), jó volt olvasni


    www.neon-rider-world.blogspot.com

    VálaszTörlés
  4. Cukizokni! Ez nagyon aranyos :D Legtöbbször ha nem látszik ki a cipőmből a zoknim én is felveszek valami nagyon rózsaszínt, ugyanígy bugyiból is talán fekete van a legkevesebb. Bár nekem ez úgy jött hogy egész egyszerűen ilyeneket kapok a családtól. Tudod, tipikus ajándékok, bugyi, zokni dezodor, csak nekik nem tűnt még fel ( így jó pár év távlatából) hogy csak feketét hordok..:D

    A giccses-csillivilli goth képekkel teljesen egyet értek, azt hiszem Trish is ezekre gondolt. Bár ami teljesen művészi (persze nem csillog meg nem túl erőltetett) azzal nincs bajom. http://image.hotdog.hu/user/AngelWhisper/magazin/goth-1-97-.jpg

    Amúgy én se tudok főzni de ha úgy van, googleról egy alapos recept tanulmányozás után szerintem simán megcsinálok bármit, amihez nem kell külön séfnek lenni. :D Nálam ez inkább lustaság kérdése.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a jó kis családi ajándékok! :D De én is szeretem őket, főleg mert a rokonok tudják, hogy a jópofa zoknik a gyengéim és mindig vesznek nekem újdonságokat :P Meg imádom a bögréket is ^^
      Főzni meg egyébként mindenki tud, csak csinálni kell :) Én is úgy tanultam meg, hogy úgymond rákényszerültem. Aztán ahogy egyre jobban belejöttem, úgy lettem egyre ügyesebb is. Ma már az egyik kedvenc hobbim a főzés ^^

      Törlés
  5. Cuki zoknik IGEN IGEN IGEN!! ; )

    VálaszTörlés
  6. Igazán nem meglepő, hogy egy olyan ember, mint te, nem szeretne annyira konform lenni. Jó, a goth is egy szubkultúra, de egy bizonyos ponton túl pont ugyanannyira szabályok szerint
    definiált, mint az összes többi.

    Viszont az érdekelne, hogy miért nem tartod helyesnek a rövid ruhákat - azt értem, hogy a konzervatív hagyomány meg minden, de hát a bőr az csak bőr. Mármint szerintem semmilyen szexuális töltete nincs ilyen értelemben, de úgy értelmeztem, hogy szerinted van. (Nem biztos, hogy így közelíted meg a dolgot, de azért az is elgondolkodtató, hogy hol és milyen kultúrákban alakultak ki a különböző "fedésű" ruhák, és hogy ezek milyen viszonyban vannak az éghajlattal, különböző vallási hagyományokkal, egyéb kulturális hozományokkal, mennyire különbözik a nőknél/férfiaknál... Mert pédául azt mondtam volna, hogy a nagyon meleg helyeken, hacsak nincs valami erős vallási kényszer (pl. iszlám), nem igazán tabu a bőr mutogatása, de igazából Kínában és Vietnámban is full ruha volt anno a népviselet. Mondjuk azok nagyon vékonyak, főleg a selyem változatok.)
    Viszont az asztalnál kibeszélősdi, uh, annyira örülök, hogy nincsenek ilyen ismerőseim, legalábbis közelebbiek... Szerintem azért a legjobb barátaival beszél ilyesmiről az ember, kétszemközt, de mint "ebédtéma", még az unalmas-semmitmondó beszélgetésnél is jobban irtózok tőle. Vagyis irtóznék, de még nem kellett ilyesmit átélnem, szerencsére.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amióta az eszemet tudom, nem tartom illendő viseletnek a túl sok bőrt mutató ruhadarabokat. Nem lettem erre nevelve, sőt, édesanyám anno sok aranyos rucit vett nekem, amik térdig értek max., de nem szívesen hordtam őket, mert kényelmetlenül éreztem magam csupasz bőrrel. Nem szeretem, ha túl sok látszik a testből. Egyébként ez nem csak nőkre értendő, mert pl. férfiaknál sem szeretem, ha valaki fedetlen felsőtesttel flangál, még nyáron sem. Nőknél pedig nem tartom etikus viselkedésnek. Az erkölcsi értékrendem kicsit le maradt pár száz évvel ezelőtt. Hosszú és szövevényes véleményem van a témáról, amit kommentben nem nagyon tudnék kifejteni, de ha érdekel írj rám egy emailt és ott részletesebben kifejtem neked :)

      Törlés
  7. nem vagyok az a kommentelős fajta olvasó, de most így hajnal kettőkor mégis! :D remélem, nem bánod :3
    érdekes volt olvasni ezt a bejegyzést, függetlenül attól hogy goth vagy nem goth. az pláne tök meglepő volt, hogy így gondolkodsz pl. a rövidnadrágról :D és rögtön az jutott eszembe, hogy a barátom nagypapája épp a múlt héten "borult ki", azon, hogy egyes emberek hogy bírnak 40 fokban hosszú fekete szoknyában és bakancsban mászkálni :D mondjuk, érteni én se értem, én mindenben felgyulladok, de ez egyéni szociális probléma

    amúgy, a barátom hobbiból fotózgat, egy elég tuti géppel (meg hát szeretné nem csak hobbiból csinálni), és először nekem is tök furi volt pózolni bárhol bármikor, de mostmár gond nélkül állok le a tömegben pesten bárhol, hisz kit érdekel! :D bár nem öltözök ki meg semmi, csak a saját kis mindennapi cuccaim hordom, de annyira nem putri a stílusom.. talán :D szerintem te is belejönnél, és elég menő képek lehetnének rólad, legalábbis az eddig látottak alapján :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy bánom, mindig örülök más véleményének :)
      Hát a rövid ruhákhoz való hozzáállásom erkölcsi alapokon nyugszik. Itthon én is szívesen vagyok rövidebb nadrágban és topban, de hogy kint, az emberek között ilyesmiben flangáljak, számomra elképzelhetetlen. Szerencsére sok, könnyű anyagú felsőm van, amik megfelelnek a célra :)
      Hááát, a profi kültéri fotózásokhoz én túl gyáva vagyok :D Meg csak nyaktól felfelé vagyok fotogén, alatta... inkább hagyjuk :D De köszönöm, aranyos vagy, hogy így gondolod ^^ Reméljük egyszer megszűnik bennem is ez a fajta gátlásosság és olyan lazán leszek képes fotózkodni bárhol, mint te :)

      Törlés
  8. Öröm volt téged olvasni! (:
    Mellesleg végre valaki... Ha fegyverrel kényszerítenének, akkor se vennék fel rövidnadrágot. (Bár a szoknyák terén toleránsabb vagyok.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ^^
      Nahát, nem is gondoltam, hogy lesz majd valaki, aki megérti a rövid nadrágok elleni ódzkodásom :O De örülök, hogy mégis ^^ Én sajnos a szoknyákból is csak a hosszút szeretem, vagy legalább térdig érjen (másoknál, magamon csak a hosszú jöhet szóba).

      Törlés