2013. szeptember 29., vasárnap

Paranormális TAG

Megint egy kis kérdezz-felelek postot hoztam. Felgyülemlettek ezek az elmúlt idők alatt és még csak most jutottam oda, hogy ki is töltsem őket. Ma ezzel zárom soraimat, a következő bejegyzés viszont filmélményes lesz, mivel sok jó mozit láttunk mostanság. Addig is;




Mi az a téma amitől a leginkább félsz? Film példa?

Természetesen a jó öreg, klasszikus szellemes filmektől tudok a legjobban kiakadni. Főleg azokat szeretem, amik inkább thriller kategóriába vannak sorolva, mert a horrorokban látszik, hogy minden mű és eltúlzott. A thrilleres szellemes filmekben azt szeretem, hogy sokszor nagyon valóságos a történet, legalábbis el tudják velem hitetni, hogy amit a vásznon látok, az nem feltétlenül csak fikció, hanem meg is történhet. ilyen például az Insidious, a Démoni Doboz és a Mama. Viszont a legkedveltebb thriller-horror témám (amitől nem feltétlenül félek, de imádom) az a démonűzős filmek. Egyszerűen oda vagyok értük, amit csak találok belőlük, azt megnézem. Még a Zs-kategóriásakat is :D


Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?

Rengeteg paranormális élményem volt már, mivel elég rendesen benne vagyok a témában, de ha leírnám ezek közül a legijesztőbbet, valószínűleg pszichiátriára utalnának :) Inkább elmesélem azt, amit sokaknak elmondtam már, és valamiért nagyon megmaradt bennem. Viktoréknál voltunk, még a kapcsolatunk elején jártunk, ezért ide-oda ingáztunk egymás otthona között. Az egyik hétvégét náluk töltöttem, akkor történt a dolog. Este gyorsan lezuhanyoztam, majd Viktor bement utánam. Miközben vártam rá tévét néztem, az ajtó félig nyitva volt, hogy szellőzzön a szoba. Egyszer csak megláttam egy kockás inges férfit elsétálni az ajtó előtt, bár inkább csak vonszolta magát. Azt hittem rá, hogy Viktor, bár csodálkoztam a kockás ingen, sosem szokott olyat hordani. A szülei éppen nem voltak otthon, úgyhogy csak kettesben voltunk. Kimentem utána az előszobába, hogy megkérdezzem minden rendben van-e, és mikor kiléptem akkor láttam, hogy senki sincs odakint, Viktor pedig még javában fürdik. Mikor kijött megkérdeztem tőle, hogy nem jött-e közben ki, mire értetlenül nézett rám, hiszen ő végig bent volt a fürdőben. Akkor kezdett leesni a dolog, hogy valószínűleg kísértetet láttam. Viktor macskája is velem volt akkor és úgy fújtatott, mint a fene, nagyon ideges lett. Viktor akkor mondta el nekem, hogy az otthonuk egy régi kelta temetőre épült, úgyhogy teljesen elképzelhető, hogy néha szellemek járkálnak a lakásban, ők is szokták érezni a jelenlétüket. Onnantól kezdve akárhányszor mentem hozzájuk mindig fel voltam készülve a plusz társaságra :)


Mi volt a legviccesebb para élményed?

Ez egy közelmúlti esemény és igazából már írtam róla, de azért leírom még egyszer, ha már kérdezték. Szóval ugye mikor Zsófi nálunk járt, tartottunk egy horror estet, és épp a Démoni Dobozt néztük, ahol a démon jelenlétére a molylepkék utaltak. A film kellős közepén berepült a szobánkba egy hatalmas molylepke, Zsófi felüvöltött, hogy "Ott egy Abyzou!!!", mi pedig egy emberként ordítottunk fel és kaptunk szívrohamot :D


Mi volt a legijesztőbb rémálmod?

Ez most tudom, hogy nagyon nevetségesen fog hangzani, de a legijesztőbb rémálmom nem horror jellegű, hanem személyes. Kislány voltam még, mikor egyszer azt álmodtam, hogy édesanyámmal mentünk a buszmegállóba, utaztunk valahová. Megérkezett a busz, én pedig rögtön felszálltam rá, mentem hátra, mert anyu megvette nekem a jegyemet, én pedig addig helyet foglaltam. Lehuppantam és vártam anyut, de nem jött. Kinéztem az ablakon, és anyu mosolyogva integetett nekem a megállóból, mert ő nem szállt fel. Totál pánikba estem, azonnal leugrottam és kerestem anyut, de aztán egy másodperccel később felpillantottam a buszra, és anyu ott ült fent nélkülem. Ugyanúgy mosolygott és integetett, mint az előbb, a busz pedig elindult, én meg már nem tehettem semmit. Futottam a busz után, nyújtogattam a karom, de anyu csak mosolygott és integetett, végül pedig a busz lehagyott, én pedig zokogva felébredtem. Szörnyű volt :(


Félsz a sötétben?

A teljes sötétségben igen. Nem szeretem, mikor nem látok semmit, mert veszélyben érzem magam olyankor, de a megszokott esti sötétséggel nincs bajom.


Furcsa szokás?

Nagyon félős kislány voltam/vagyok, és a szörnyek ellen azt találtam ki kicsinek, hogy minden porcikámat be kell takarnia a takarónak, semmim nem lóghat ki, és akkor az mint egy pajzs megvéd engem. A mai napig, ha horrort, vagy thrillert nézünk este Viktorral úgy bújok ágyba, ahogy kicsinek tettem - mindenemet bebugyolálom a takaróba és elhiszem, hogy az megvéd mindentől :P




10 megjegyzés:

  1. A takarós dolog nálam is így van, csak az orrom és a szám hagyom ki, hogy azért ne fulladjak meg :-D A kockás inges eset eléggé ijesztő, ki is rázott a hideg :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én volt, mikor a fejemet is a takaró alá dugtam, vállalva akár a fulladást is - inkább, mint hogy valami szörnyike felfaljon:D

      Törlés
  2. Szia!
    Bocsi az offért, de egy kezdeményezésre szeretnélek meghívni, részleteket itt találsz: http://nallag.blogspot.hu/2013/09/i-prefer-happiness.html :)

    VálaszTörlés
  3. A takarós dolog dettó, plusz, hogy ha az ágy vagy a kanapé nem ér le a földre akkor sose lógatom a lábam, mert félek, hogy kinyúl valami és elkap :D

    VálaszTörlés
  4. Abyzuból itt is volt egyénként még nyáron XDD Volt hogy rászállt a fejemre basszus XD Szerinted mennyire ijedtem meg? :D jó volt a horror nap :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk meg tegnap jött egy Abyzou, békésen rászállt az asztalomra és konkrétan bealudt, Viktor simán megfogta és kirakta az ablakon - akkor már elrepült, de engem is kirázott a hideg :D hiába, az emlékek :P

      Törlés
  5. Ez elég bizarr bejegyzés lett:D
    Bár nekem nagyon tetszett:)
    Szeretem, ha találok olyan embereket, akik szintén hisznek az ilyen dolgokban. Én már kimondottan rettegek..
    Mellesleg most találtam rá a blogodra, fel is iratkoztam:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igyekszem önmagam adni, ami néha bizarr dolgokat szül :) Én nagyon is hiszek a túlvilági dolgokban, az életem szerves része a spiritualitás, úgyhogy bátran mesélek ilyenekről (persze bizonyos határokkal). Köszönöm a feliratkozást, remélem fogsz még kedvedre való bejegyzést találni :)

      Törlés